Litván modern klasszikusok III.

Befejező részéhez érkezett a modern klasszikus litvániai irodalmárokat bemutató sorozatunk. E részben is elsősorban a „Földnélkülinek” becézett, emigrációba vonult nemzedék ikonikus alakjait mutatjuk be Gaál Áron költő, műfordító barátunk segítségével.

    Algimantas Mackus [*1932-†1964]

    A litván új klasszikus irodalom emigráns [exodus] nemzedékében a „Földnélkülinek” nevezett vonulat tagja.  Pagegjajban,  a német Kelet-Poroszország határához közel született. Ma ez a kalinyingrádi[egykori Königsberg] körzet. Gimnáziumi tanulmányait több litvániai és kelet-prussziai városban folytatta. 1949-ben az USA-ba, Chicagóba emigrált családjával, ahol a helyi Roosevelt- egyetem orosz szakán diplomázott. Költészete mellet fontos esszéírói, kritikusi, folyóirat szerkesztői munkássága is. 1964-ben Chicagóban egy autóbalesetben vesztette életét.

Hitetlenség

Nekünk szükségtelen keresni -

semmit nem tudunk megtalálni:  
se földet, se tavaszt,
amiket, szó szerint, nem lehet zöldként ábrázolni,

csak az estet
és a székesegyháznál hegedűn játszó
koldusokat.

Nekünk szükségtelen keresni -

Semmit nem tudunk megtalálni addig,
amíg nem tudunk mi magunk
földdé és tavasszá válni.

    Fordította Gaál Áron

    Biruté Pükeleviciüté [*1923-†2007]

    1923-ban Kaunasban született. 1941-ben a gimnázium elvégzését követően színésznőként debütált, emellett újságírást és germanisztikát tanult a Kaunasi egyetemen. 1944-ben Németországba. majd onnan 1948-ban Kanadába emigrált, ahol Montrealban színházi társulatot szervezett. Ugyanitt adták ki 1952-ben, első verseskötetét. 1965-ben az USA-ba települt át, ahol regényeket kezdett írni. 1962. kezdődően az „exodus” nemzedéken belül először, ő írt és rendezett színes hangosfilmet, ami „Aranylúd” címmel 1965-ben került bemutatásra. 1990-ben jelent meg második verseskötete. 1998-ban visszatért Litvániába. Haláláig Vilniusban élt.

Fiatal vagy. Tűz vagy

Fiatal vagy. Tűz vagy. A ingujjad
felgyűrtek.
Igen, tiéd lesz az akarat.
Magad légy a lelki fájdalom és a vétek. Légy tényleg
elátkozott.
Vöröslenek a teleholdak – s ti felgyulladtok, akár a fáklyák.
És mi: rabnők, hetérák és anyák – igen, áldottak
lesztek a kívánságaitokkal.

Durván kettészakítva. A Föld – fiatal őrültség -
ami, az édes, az édes teher alatt botladozik.
Mi – csak szőlőskertek vagyunk. Tele engedelmes-
séggel.
És lázadással.

    Fordította Gaál Áron

    Jonas Mekas [*1922 -]

    1922-ben Semjaniskáj faluban született. 1943-ban fejezte be a gimnáziumot, majd dolgozott mint lapszerkesztő, mint színház stúdió tagja- 1946-48 között a németországi Mainzban filozófiát és romamisztikát tanult. Barátaival és bátyjával közösen kiadták a „Pillantás” című folyóiratot. 1949-ben az USA-ban telepedett le. Kezdetben gyári munkásként dolgozott. Ebben az időben kezdett avantegarde filmekkel foglalkozni. 1955-ben a „Filmkultúra” című folyóirat szerkesztője lett, ami az USA és Nyugat-Európa fontos periodikájává vált. 1970-ben létrehozta a világ egyik legnagyobb filmarchívumát és USA egyik legismertebb avantgarde filmesévé vált. Nemzetközi filmfesztiválok díjazottja, akadémiák díszdoktora és tiszteletbeli tagja. 1995-ben Litvániában Nemzeti díjat kapott. 1997-ben megkapta a New-Yorki filmkritikusok Pasolini díját. Irodalmi munkássága, verseit, novelláit, esszéit is számon tartják. Neve az egész világon ismert.

Énekelni

Nem tudok
nyugodtan
énekelni.
Leírhatatlanul
mély
fájdalommal

fekszem
felelőtlen
nemzedékem
halála
miatt.

    Fordította Gaál Áron

    Julia Svabaité-Gyliéne [*1921-†2016]

    1921-ben Csicskáj faluban született. 1939-43 között a Kaunasi és Vilniusi egyetemen francia nyelvet és irodalmat hallgatott. Párizsban szerette volna folytatni tanulmányait, amit azonban a háború nem tett lehetővé. Franciatanárként dolgozott, majd 1944-ben Németországba, onnan előbb Ausztráliába, majd 1960.ban az USA-ba emigrált. A Litván Írószövetség és az Amerikai Litván Írók Társasága tagja volt. Gimnáziumi évei alatt kezdett verseket írni, később prózaíróként folytatta. 2016- ban az USA-ban hunyt el.

Ott fű többé nem terem

Már lélegezne
A halálra ítélt világ
A hóhérok kötelei szabadon
Úgy lengenek a gyenge szélben,
Mint az égerfák fekete ágai.

Miért nem megbocsájtva mentem el,
Miért, hogy elfordultam
Hogy ajkaimmal nem érintettem meg a nyomokat?...
Ott fű többé nem terem
Csak az utódok       
 Értik meg súlyát a sírok homokjának…

Ott fű többé nem terem.

    Fordította Gaál Áron

    Lidia Simkuté [*1942 - ]

    1942-ben Mosedisben született. Litvánul és angolul egyaránt ír verseket. 1944-ben családja Németországba, majd 1949-ben Ausztráliába emigrált. Gyerekkorában kezdett írni. Litvánnyelvű verseskötetével 1975-ben debütált. 1982-ben angol nyelvű verseskötettel jelentkezett. Ezt követően 40 országban 16 nyelven nyomtatták ki köteteit. 1977-ben tért haza először Litvániába, aminek nagy teret szentelt a korabeli szovjet sajtó. A Dél- Ausztrál Íróközpont és a Litván Írószövetség tagja.

Rettegés

Mellettem vagy,          
                     de elérhetetlenül,
Retusált szavakkal
                     beszélsz velem.
Ölelsz,
                     megtartasz, nem engedsz el,
Szerencsére nem akarsz elengedni
                    - félek a mélységtől!

    Fordította Gaál Áron

Mater Dolorosa

Маter Dolorosa
Imádkoztál-e értem?

Összekulcsolva kezeidet is vedd figyelembe, sohasem vagy az égen
A számon – bűnös szavak.
Megtanítottad az imát -         
Most   
                 és halálom
                 óráján.

Hervadó koszorúkat fonok,
Amiket a megszentségtelenített sírra helyezek,
Ömlenek fonnyadt könnyeim
És a távollévő Isten nevében
Megkeresztelkedek.

    Fordította Gaál Áron

    Liuné Sutema [*1927-†2013.]

    Az irodalmi életben használt neve, szerzői álnév. Valódi neve: Zinaida Nagyté-Katiliskiené. Sorozatunkban már bemutatott Henrikas Nagis költő nővére, Marius Katiliskis prózaíró felesége. 1927-ben Mazsejkjajban született. Édesapja vasutas volt, így a család gyakran költözött másik helyre. A család litván és lett ágától megismerte a litván és lett népdalokat és folklórt, míg a német ágtól a német nyelvet és irodalmi kincset. Felnőtt korára három nyelvet tudott anyanyelvi szinten. Első alkotásai 1941-ben litván nyelven születtek. A gimnáziumot Németországban tudta befejezni. Egyetemre Innsbruckba és Freiburgba járt, német nyelv és filozófia szakra. Ekkor ismerkedett meg későbbi férjével is, akivel 1949-ben az USA-ba emigráltak. Élete boldogtalan volt. Sorra vesztette el közeli barátait, 1964-ben férje, 1980-ban két gyermeke is meghalt. 2007-ben litván Nemzeti díjban részesítették. 2013-ban az USA-ban, Lemontban hunyt el.

Bölcsődal

Még néhány ilyen bánat        
és csendes szavak nélküli este,
amit te magad nem ismersz.
Még néhány ilyen este
és a telehold elvezet téged
a földre hullott leveleken,
valahová, valahová, -
mint puha, színes szőnyegen -
valahová.

Lassan elmész. Sietség nélkül,
Kezeiddel elfedve szempilláid,
szétszakadt hálóját szemeden…
Még néhány ilyen este
és csak jelentéktelen nyomok maradnak,
amik idegen szavakat és bánatot visznek
valahová.

Az éjszakában, a puha, színes szőnyegen -
valahová,  valahová.

    Fordította Gaál Áron

    Tomas Venclova [*1937 -]

    Magyarra a legtöbbet fordított, kétségtelenül az egyik, de nem az egyetlen fontos litván új-klasszikus szerző. 1937-ben Klajpedében született, Antanas Venclova költő fia, Merkelis Racskauskas klasszika-filológia professzor unokája, unokaöccse az írónő diplomata Karolis Racskauskas-Vajrasnak. A Vilniusi egyetemen litvanisztikát tanult 1954-60 között. Ebben az időszakban kezdődött a Szovjetunióban és a Szovjet zóna országainak orosz anyanyelvűekkel való betelepítése. Tomas Venclova az ’56-os magyar forradalom aktív támogatói közé tartozott. 1961-65 között előbb Moszkvában majd Leningrádban élt. 1975-ben a Helsinki csoport tagja lett. Nyílt levélben bírálta az uralkodó rendszert. 1977-ben az USA-ba emigrált. Az emigrációban sokat segítette Cseslav Milos és szoros barátságot ápolt Joszif Brodszkijjal is. Az USA-ban védte meg doktori disszertációját, ami az orosz költészet történetével foglalkozott. Az amerikai egyetemek népszerű előadó tanáraként is ismertté vált. Könyveit 12 nyelvre fordították, köztük kínaira. Több országban, köztük hazájában, számos rangos irodalmi díjban részesült. A Klaipediai egyetem díszdoktorrá, Vilnius városa díszpolgárrá választotta.

Delacroix

Mi a patetikusságtól már elszoktunk régen
De lehet, hogy új, s kifinomult ajándék
Megtudni a művésznek milyen gondolatai születtek éppen
S a tűzben hogy változott át vászonra festetett fény-árnyék

Lágy homály kavarog itt. És barikádok,
Ezüstösen ragyogó térség.
Száz év áradatával pótolt pillanatok
A megölteknek, árulóknak, annak, aki ellenség    

Engedd, hogy ne leljünk megoldást hamarost mégsem
De Vandam káplárról mesét mesélnek
A termés beérik, az idő megold mindent.

Erősen ver a szív, énekelni kezd - a vér,
És az éj újra mesés újjászületés,
Váratlanul a mítoszok is eltűnnek innen.

    Vladas Slaaitas [*1920-†1955]

    A  „Föld” írónemzedék tagja.1920-ban Cseljabinszkban született. Szülei a rákövetkező évben visszatértek Litvániába. 1940-ben Ukmergében fejezte be a gimnáziumot, majd a tanár szak elvégzése után, ugyanott kezdett tanítani. 1943-ban katonaként Leningrád alatt harcolt. 1944-ben előbb egy német menekülttáborban élt, majd évekkel később Angliába települt, ahol előbb üzemi munkásként, később kórházi ápolóként dolgozott. Már a gimnáziumban verseket írt. 1949-ben adták ki első kötetét, még németországi tartózkodása idején. Törekvése az volt, hogy maszkok és pózok nélküli költő legyen.

Egy kihallgatott beszélgetésből

- Szereted a jazzt?
- Természetesen.
- És szereted-e a bort?
- Természetesen.
- Szereted-e a nőt ölelni, az eksztázisig kényeztetni?
- Ugyan minek ezt kérdezni? Természetesen!
- És azt a nőt, aki éhesen érkezik,
hogy csak morzsáját kérje a kenyérnek?
Az olyat valószínűleg nem szereted?
- Természetesen.
- Ha tudnád milyen tágas a világ,
A jazzen a csókokon és a boron kívül is.

    Fordította Gaál Áron