Legifjabb Szász Károly Heine fordításaiból

Heinrich Heine:

A granátosok

Orosz fogságból jő két granátos,
És francia hon felé tartnak,
S hogy érnek a német határhoz,
Szótlanul fejet hajtnak.

Szomorú hírt kelle hallaniok meg:
Hogy Frankhon – hogy Frankhon romba’!
Legyőzve, szétszórva a francia sereg,
S a császár, a császár fogva!

Egymásra borulva sír a két hadfi.
Iszonyúbb hír oh lehetne-e még?
S megszólal az egyik: «Meg fogok halni,
Régi sebem kiújult s nagyon ég.»

Mondja a másik: «Vége mindennek!
Én is szeretnék halni te véled –
Ámde reám feleség vár s gyermek,
S számukra nincsen nélkülem élet.»

«Bánom is én sorát nő- s gyerekeknek –
Másra van szűmnek, különbre ma gondja,
Hahogy éhesek, úgy koldulni mehetnek –
Oh de a császár, császárom fogva!

Kérlek oh pajtás, össze ha estem,
Hogyha a lélek elhagy örö9kre,
Franciahonba vidd el a testem,
Temesd el otthon francia földbe.

Piros szalagon ím e kereszt:
A becsületrend – tedd a szívemre,
Azután puskám’ jobbomba helyezd,
És kösd fel a kardot övemre.

Így akarok feküdni a földben,
Mint őr, kinek ajkán elhal a hang –
Ámde az ágyúk hangja ha dörren,
S lovak dobogását ha hallom alant –

S átugrat a császár sírom tetején,
S kard zörren, villan sok hősi kézben –
Fegyverben a sírból kikelek én,
A császárt, a császárt hogy védjem!»

Fordította legifj. Szász Károly

Heinrich Heine:

A hír

Ébredj fiú, nyergelj hamar,
Pattanj lovadra fel,
Tüskön-bokron Duncan király
Várába gyorsan el.

Lopózz a színbe s tudd meg ott,
Ha egy lovász benyit:
– A két királyleány közül
Menyasszony hogy melyik?

Hahogy a barna, hozzad úgy
A hírt sietve meg –
De hogyha tán a szőke az,
Sietned nincs minek.

A boltba’ végy egy kötelet,
Lépésben lovagolj,
Ha haza érsz, tedd azt elém,
S egy árva szót se szólj…

Fordította legifj. Szász Károly

Heinrich Heine:

Egy asszonyi állat

Szerették egymást szívből, igazán:
Egy betörő, s egy csavargó leány.
Ha az, horgára jó zsákmányt kapott,
A lány az ágyra dőlt és – kacagott.

A napok jó kedv és örömbe teltek,
Éjente egymás kebelén pihentek.
Hogy a fiút elcsípték, – amaz ott
Az ablakból látván ezt – kacagott.

Üzenteté a fiú a leánynak:
«Jere be hozzám, epedek utánad –
Jer a fogházba, híved sorvad ott…»
A lány a fejét rázta s – kacagott.

Hajnalba’ négykor húzták a fiút fel,
Holttestét pontban ötkor hantolák el –
És amikor ütötte a hatot:
A lány poros bort szürcsölt s – kacagott.

Fordította legifj. Szász Károly