Litván modern klasszikusok – II.

[Laima Debesiunene litván költő-műfordító, újságíró, készülő könyve részleteinek magyarországi közlési jogát Gaál Áron költő-műfordítónak és rajta keresztül a Szózat –Kitekintő- rovatának ajánlotta fel.]

„Föld” antológia, „Föld” nemzedék
Az irodalmárok egy része irodalmi tevékenységük kezdetén még a háború előtt, a Hazától távol egyesületbe tömörült. Az egyesületben költőkön kívül prózaírók, dramaturgok, kritikusok is részt vettek. Ennek a tömörülésnek az égisze alatt jelent meg 1951-ben Los Angelesben a „Föld” antológia. Az antológiában művekkel az alábbiak szerepeltek: Jozas Keksztas, Kazis Bradunas, Alfonsas Nika-Niljunas, Henrikas Nagis, Vitautas Macsernis.  Legidősebb közülük az 1915-ben született J. Keksztas, a legfiatalabb az 1921-ben született V. Macsernisz volt, aki azonban a Zarád felé vezető úton, litván földön életét vesztette. Az antológia előszavát a filozófus Jozas Girnjus [1915-1995] írta. A modern litván irodalomban oly nagy jelentőségűvé vált kötetet Kazis Bradunas [1917-2009] szerkesztette. Azokat, akik nem vettek részt a kötetben, de korban alig hagyták maguk mögött a felnőtté válást „Föld” nemzedéknek nevezték el, azok pedig, akik fiatalabbak voltak a „Földnélküli” nevet kapták. A fő témák a kötetben a Haza iránt érzett fájdalom, a Hazára való emlékezés és a természet, voltak. A szerzőkhöz mind a folklór, mind a mitológia közel állt.

*

Kazis Bradunas [1917.-2009.]

Ugyanabban a faluban Kirsaiban született, mint a Kitekintő rovatban múlt évben már bemutatott Salomea Neris. A Kaunasi és Vilniusi egyetemen litván nyelvszakán tanult és szerzett 1943-ban diplomát. 1944-ben Németországba települt át, majd 1949-ben az Egyesült államokban telepedett le véglegesen. Litvánia újbóli függetlenségének kikiáltása, 1991 után hazatelepült Litvániába, Vilniusban élt. Összeállítója és szerkesztője volt az irodalomtörténeti jelentőségű „Föld” antológiának, ami 1951-ben jelent meg az USA-ban. 1992-ben rangos költészeti, 2002-ben a legtekintélyesebb nemzeti díjban részesítették. Lánya Jeljana mesélte, hogy édesapja szorosan követte az 1956-os magyar eseményeket és egy alkalommal így szólt: ”Ha az USA nem segít Magyarországnak, akkor az nekünk sem segít…” – és sírva fakadt. Jeljana sem azelőtt sem később, nem látott könnyet az apja szemében.

Kazis Bradunas

Az exodus költői

Az exodus költői - kaktuszok a sivatagban.
Nedvesség sincs,
Körül csak homok,
De ők nőnek és vörös
Töviskoszorút virágzanak.

Ezer év nyomai
Alszanak el a homokszemekben.
Csak az exodus költői
Maradnak,
Nőnek
És a fájdalom
Bíborszínű virágaival virágzanak.

Amikor a szíved és a szívem
A tövis tüskehegyén izzik
Nem fogunk sírni –
Az exodus költői – kaktuszok a sivatagban –
Táplálékuk a vérünk.

Úton
Akár a fű kitépettünk a sorsból,
Csak távoli gyökereink maradtak,
Ahol kastélyok álltak a folyó fölött*,
Ahova vakon is könnyen eltalálna az út –
A bolyongás után a végtelen úton,
Talán ott nyugalomra lelnénk…

*Utalás Litvánia legnagyobb és legfontosabb folyójára a Nyamunasra, aminek a partján egykor sok kastély állt bizonyítva az ország erejét és tekintélyét.

Vilniusi harangok*

Életünk a sír csöndje is –
Hisszük, hogy – te vezetsz Urunk,
A mellkasunkban most és mindig
Vilinius harangjai zúgnak.

Halld meg hát!... számodra, mindenki számára
Az est folyamán, ahogy  besötétedik
Kedvesen zengenek fel a harangok.

Hisszük, hogy – Te vezetsz Urunk,
Vilnius harangjai zúgnak
Millió szív mélyén.

*Vilnius a költő fiatal és idős korának kedves városa. Az életmű korai szakászából való a vers, amikor a költő a városban járt egyetemre. Idős korában feleségével eladták Egyesült Államokbeli házukat és Vilnius óvárosában vettek lakást. Mondhatni örökre itt maradt, hiszen itt is temették el.

Alfonz Nika-Niljunas [1919.-2015.]

Írói álnév. Valódi neve Alfonz Csipkus. Romanisztikát és filozófiát tanult a Kaunasi és Vilniusi egyetemen. 1942-ben diplomázott. 1944-ben másokkal együtt ő is elhagyta Litvániát Eredeti diplomája mellett képzettséget szerzett művészettörténetből, német, francia, angol irodalomból. A költészet mellett elismert műfordító és irodalomkritikus volt. Neves tagja a „Föld” antológia körüli mozgalomnak. 1997-ben nemzeti irodalmi, művészeti díjban részesítették.

Alfonz Nika-Niljunas

Vilnius 1943*

A szomorú vasút utcán
Kopognak a léptek. És véresek az ablakok,
Ajtók! Rozsdás menet
Megölt hótakaró        
A márciusi dél szavai.

Véres ajtók. Véres
Az a délelőtt, az a hajnal, - holdfény
Ablakok és könyvek,
Egy kislány ujjai és billentyűk
Jardins sous la pluie**
Csend.

Ó ti, bűntelen anyák! Rozsdás
Menet szakítja szét az életünket. Óvatosan
Patkány a Gaon utcán,
(Bekapcsolódik a kontrabasz),
Amin elkapott, szófogadatlan gyerekek
Kiáltása fut végig: Thalassa!
Több vért!

*A vers Litvánia legnagyobb gettója [1941. 09. 06. – 1943. 09. 24.] erőszakos „kiürítésének kezdetéről” szól, amikor elkezdték a litvániai zsidóság szisztematikus elpusztítását. A gettóban egyébként működött kórház két általános és egy középiskola, könyvtár, olvasókör, színház, ahol 150 előadást tartottak, néhány ebédosztó hely, két kórus, szimfonikus és jazz zenekar.
**Debussy „Entampes – III”

Gyász

A Halál lelőtte az égben a madarat, nyugodtan
Kiterjesztett szárnyak,
Vivaldi, orgona és szél

Kergetőznek az ezüstmutatók mögötti
Létezés hiperbolájában. És semmilyen Jorinde*
Nem álmodik virágot ünneped számára,
Ami akár a vér, vöröslik.

A Nap helyén - szörnyű folt van.
Szem és fény
Hatalmas kéz által takarva el
Fenyegetően függ a horizonton.

A Halál lelőtte az égben a madarat. És vér,
És tollak hullottak alá
A létezés hiperbolájába,
Mivel csak te voltál ott kérdésként,  
Most te lettél döntésként,    
Akit már se vér, se éj nem helyettesít.

*Utalás a Grimm testvérek meséjére

Henrikas Nagys [1920.-1996.]

A litvániai Mazsjajkjajban született, a kanadai Montrealban hunyt el. Édesapja vasutas volt, így a család gyakran költözött egyik helyről a másikra.  Ikertestvérén Martinon kívül volt egy húga is Zinaida, aki szintén ismert költő lett. A Kaunasi egyetemen kezdetben építészetet tanult, majd a romanisztika, művészettörténet szakokra járt. 1944-ben ő is nyugatra emigrált. 1949-ben előbb az USA-ban telepedett le, majd onnan Kanadába költözött át. 1949-ben védte meg doktori disszertációját filológusként. Gimnáziumi tanárként, majd egyetemi előadóként dolgozott a „Föld” antológiába szerveződő írócsoport tagja volt. Első kötete 1947-ben, Innsbruckban jelent meg. Az Egyesült Államokban, Kanadában és hazájában egyaránt irodalmi díjban részesítették.

Henrikas Nagys

Fák a szélben

nyírfák
Ahogy a zöld eső, vékony
hosszú és reszkető kezükben
játszik a tavaszi szél
és úgy tűnik a fasorba megérkeztek
a gyerekek és hirtelen nem találják
az utat hazafelé –
Ott állnak a fasor két oldalán
és sirnak
és fáradt kezekkel ringatják
gyöngéden egymást és göndör
fényes  fejüket.  

tengerparti fenyők
A nap fénye esténként, mintha tüzek lobbannának –
vékonyak a törzseitek.
Az esti szélben egyedül vagytok,
egyedül vagytok a nyirkos homokban

Felbukkantok a tengerben és odadobjátok
tüskéiteket a hullámoknak.
És amikor beköszönt az éj
és a hullámok elfáradnak,

fekete törzseitek,
mint hatalmas kezek
a csillagképeket és az eget ringatják.

fűzfák
Nagy és láthatatlan kezek –
ahogy erősen ütik a poros füzeket
lengetik és alámerítik ágaikat
a felvillanó mélységbe – és a fekete
tó vizébe – ami, mint a vér – a leveleitekről
és nedves kérgetekről újra lecsepeg.

vörösberkenye
mint megalvadt vércseppmorzsalék
termésetek együtt az őszi köddel
aláhullik a sárba…

de ti egyedüliként álltok itt,
az utcácskák mentén és betegen
remegtek október esőiben.

fenyők
Földjeim asszonyai komolyak,
durván szőttek ruháik, amit viselnek,
amikor a síkságra mennek hosszú
ruháikat gonoszul ringatja a szél…

A szívemben végtelen bánat csavarog
nyögéseitek, sóhajaitok egyaránt csendesek
amikor ballagtok, amikor siettek
és zokogni kezdtek naplemente előtt.

tölgyek
megérkeztek: hatalmas, zord tömeg.
Lassan ringatják nehéz csúcsukat,
és mint a távoli mennydörgés,
mint a dübörgő dobok zeng régi énekük:

-    mi tartjuk az eget –
-    mi tartjuk a véres eget
-    mi tartjuk a halódó eget
-    mi hozzuk el az estét…

Hatalmas, súlyos kezeik
sebekkel teli eltorzult ujjaikkal ölelik,
tartják a durva felhőt,
mint nagy, fekete koporsót.

Juozas Keksztas [1915.-1981.]
Írói álnév. Valódi neve Juozas Adomavics. Taskentben született. Szülei 1921-ben költöztek Litvániába. Vilniusban végezte el a középiskolát, majd Varsóban járt egyetemre. Lengyelországban forradalmi tevékenység miatt börtönbe zárták. A szovjet hatalom idején nacionalizmus vádjával hét évre ítélték. A II. Világháború idején az olasz frontra küldték harcolni. A háborút követően Argentínában élt, majd 1959-ben Lengyelországba tért vissza. 1981-ben Varsóban hunyt el.

Juozas Keksztas

Tavasz

Ha meghalok – ne sírj: virággal nem kell keseregned.
És végképp nem tavasszal, ami számomra nem létezett,
Ezért az most sem számomra
Vagy számodra érkezett meg.

Esők, esők és suhogásuk a fák között –
és az idő a nekem adatott boldogtalan pillanatokban!
Hideg üveg, könnyek és ablakdeszkák
fehérek…

Ha meghalok - ne sírj,
csak az ég tépjen nekem egy kék pillantással
ibolya lángot, és kezével gyűjtse s hintse
szemeim éjébe azt.