Litván modern klasszikusok – II.

[Laima Debesiunene litván költő-műfordító, újságíró, készülő könyve részleteinek magyarországi közlési jogát Gaál Áron költő-műfordítónak és rajta keresztül a Szózat –Kitekintő- rovatának ajánlotta fel.]


„Föld” antológia, „Föld” nemzedék
Az irodalmárok egy része irodalmi tevékenységük kezdetén még a háború előtt, a Hazától távol egyesületbe tömörült. Az egyesületben költőkön kívül prózaírók, dramaturgok, kritikusok is részt vettek. Ennek a tömörülésnek az égisze alatt jelent meg 1951-ben Los Angelesben a „Föld” antológia. Az antológiában művekkel az alábbiak szerepeltek: Jozas Keksztas, Kazis Bradunas, Alfonsas Nika-Niljunas, Henrikas Nagis, Vitautas Macsernis.  Legidősebb közülük az 1915-ben született J. Keksztas, a legfiatalabb az 1921-ben született V. Macsernisz volt, aki azonban a Zarád felé vezető úton, litván földön életét vesztette. Az antológia előszavát a filozófus Jozas Girnjus [1915-1995] írta. A modern litván irodalomban oly nagy jelentőségűvé vált kötetet Kazis Bradunas [1917-2009] szerkesztette. Azokat, akik nem vettek részt a kötetben, de korban alig hagyták maguk mögött a felnőtté válást „Föld” nemzedéknek nevezték el, azok pedig, akik fiatalabbak voltak a „Földnélküli” nevet kapták. A fő témák a kötetben a Haza iránt érzett fájdalom, a Hazára való emlékezés és a természet, voltak. A szerzőkhöz mind a folklór, mind a mitológia közel állt.

*

Kazis BradunasKazis Bradunas [1917.-2009.]

Ugyanabban a faluban Kirsaiban született, mint a Kitekintő rovatban múlt évben már bemutatott Salomea Neris. A Kaunasi és Vilniusi egyetemen litván nyelvszakán tanult és szerzett 1943-ban diplomát. 1944-ben Németországba települt át, majd 1949-ben az Egyesült államokban telepedett le véglegesen. Litvánia újbóli függetlenségének kikiáltása, 1991 után hazatelepült Litvániába, Vilniusban élt. Összeállítója és szerkesztője volt az irodalomtörténeti jelentőségű „Föld” antológiának, ami 1951-ben jelent meg az USA-ban. 1992-ben rangos költészeti, 2002-ben a legtekintélyesebb nemzeti díjban részesítették. Lánya Jeljana mesélte, hogy édesapja szorosan követte az 1956-os magyar eseményeket és egy alkalommal így szólt: ”Ha az USA nem segít Magyarországnak, akkor az nekünk sem segít…” – és sírva fakadt. Jeljana sem azelőtt sem később, nem látott könnyet az apja szemében.


Kazis Bradunas

Az exodus költői


Az exodus költői - kaktuszok a sivatagban.
Nedvesség sincs,
Körül csak homok,
De ők nőnek és vörös
Töviskoszorút virágzanak.

Ezer év nyomai
Alszanak el a homokszemekben.
Csak az exodus költői
Maradnak,
Nőnek
És a fájdalom
Bíborszínű virágaival virágzanak.

Amikor a szíved és a szívem
A tövis tüskehegyén izzik
Nem fogunk sírni –
Az exodus költői – kaktuszok a sivatagban –
Táplálékuk a vérünk.

Úton
Akár a fű kitépettünk a sorsból,
Csak távoli gyökereink maradtak,
Ahol kastélyok álltak a folyó fölött*,
Ahova vakon is könnyen eltalálna az út –
A bolyongás után a végtelen úton,
Talán ott nyugalomra lelnénk…

*Utalás Litvánia legnagyobb és legfontosabb folyójára a Nyamunasra, aminek a partján egykor sok kastély állt bizonyítva az ország erejét és tekintélyét.

Vilniusi harangok*


Életünk a sír csöndje is –
Hisszük, hogy – te vezetsz Urunk,
A mellkasunkban most és mindig
Vilinius harangjai zúgnak.

Halld meg hát!... számodra, mindenki számára
Az est folyamán, ahogy  besötétedik
Kedvesen zengenek fel a harangok.

Hisszük, hogy – Te vezetsz Urunk,
Vilnius harangjai zúgnak
Millió szív mélyén.

*Vilnius a költő fiatal és idős korának kedves városa. Az életmű korai szakászából való a vers, amikor a költő a városban járt egyetemre. Idős korában feleségével eladták Egyesült Államokbeli házukat és Vilnius óvárosában vettek lakást. Mondhatni örökre itt maradt, hiszen itt is temették el.


Alfonsas Nyka NiliunasAlfonz Nika-Niljunas [1919.-2015.]

Írói álnév. Valódi neve Alfonz Csipkus. Romanisztikát és filozófiát tanult a Kaunasi és Vilniusi egyetemen. 1942-ben diplomázott. 1944-ben másokkal együtt ő is elhagyta Litvániát Eredeti diplomája mellett képzettséget szerzett művészettörténetből, német, francia, angol irodalomból. A költészet mellett elismert műfordító és irodalomkritikus volt. Neves tagja a „Föld” antológia körüli mozgalomnak. 1997-ben nemzeti irodalmi, művészeti díjban részesítették.

 

 

Alfonz Nika-Niljunas

Vilnius 1943*

A szomorú vasút utcán
Kopognak a léptek. És véresek az ablakok,
Ajtók! Rozsdás menet
Megölt hótakaró        
A márciusi dél szavai.

Véres ajtók. Véres
Az a délelőtt, az a hajnal, - holdfény
Ablakok és könyvek,
Egy kislány ujjai és billentyűk
Jardins sous la pluie**
Csend.

Ó ti, bűntelen anyák! Rozsdás
Menet szakítja szét az életünket. Óvatosan
Patkány a Gaon utcán,
(Bekapcsolódik a kontrabasz),
Amin elkapott, szófogadatlan gyerekek
Kiáltása fut végig: Thalassa!
Több vért!


*A vers Litvánia legnagyobb gettója [1941. 09. 06. – 1943. 09. 24.] erőszakos „kiürítésének kezdetéről” szól, amikor elkezdték a litvániai zsidóság szisztematikus elpusztítását. A gettóban egyébként működött kórház két általános és egy középiskola, könyvtár, olvasókör, színház, ahol 150 előadást tartottak, néhány ebédosztó hely, két kórus, szimfonikus és jazz zenekar.
**Debussy „Entampes – III”

Gyász


A Halál lelőtte az égben a madarat, nyugodtan
Kiterjesztett szárnyak,
Vivaldi, orgona és szél

Kergetőznek az ezüstmutatók mögötti
Létezés hiperbolájában. És semmilyen Jorinde*
Nem álmodik virágot ünneped számára,
Ami akár a vér, vöröslik.

A Nap helyén - szörnyű folt van.
Szem és fény
Hatalmas kéz által takarva el
Fenyegetően függ a horizonton.

A Halál lelőtte az égben a madarat. És vér,
És tollak hullottak alá
A létezés hiperbolájába,
Mivel csak te voltál ott kérdésként,  
Most te lettél döntésként,    
Akit már se vér, se éj nem helyettesít.

*Utalás a Grimm testvérek meséjére

 

Henrikas NagysHenrikas Nagys [1920.-1996.]

A litvániai Mazsjajkjajban született, a kanadai Montrealban hunyt el. Édesapja vasutas volt, így a család gyakran költözött egyik helyről a másikra.  Ikertestvérén Martinon kívül volt egy húga is Zinaida, aki szintén ismert költő lett. A Kaunasi egyetemen kezdetben építészetet tanult, majd a romanisztika, művészettörténet szakokra járt. 1944-ben ő is nyugatra emigrált. 1949-ben előbb az USA-ban telepedett le, majd onnan Kanadába költözött át. 1949-ben védte meg doktori disszertációját filológusként. Gimnáziumi tanárként, majd egyetemi előadóként dolgozott a „Föld” antológiába szerveződő írócsoport tagja volt. Első kötete 1947-ben, Innsbruckban jelent meg. Az Egyesült Államokban, Kanadában és hazájában egyaránt irodalmi díjban részesítették.


Henrikas Nagys

Fák a szélben

nyírfák
Ahogy a zöld eső, vékony
hosszú és reszkető kezükben
játszik a tavaszi szél
és úgy tűnik a fasorba megérkeztek
a gyerekek és hirtelen nem találják
az utat hazafelé –
Ott állnak a fasor két oldalán
és sirnak
és fáradt kezekkel ringatják
gyöngéden egymást és göndör
fényes  fejüket.  

tengerparti fenyők
A nap fénye esténként, mintha tüzek lobbannának –
vékonyak a törzseitek.
Az esti szélben egyedül vagytok,
egyedül vagytok a nyirkos homokban

Felbukkantok a tengerben és odadobjátok
tüskéiteket a hullámoknak.
És amikor beköszönt az éj
és a hullámok elfáradnak,

fekete törzseitek,
mint hatalmas kezek
a csillagképeket és az eget ringatják.

fűzfák
Nagy és láthatatlan kezek –
ahogy erősen ütik a poros füzeket
lengetik és alámerítik ágaikat
a felvillanó mélységbe – és a fekete
tó vizébe – ami, mint a vér – a leveleitekről
és nedves kérgetekről újra lecsepeg.

vörösberkenye
mint megalvadt vércseppmorzsalék
termésetek együtt az őszi köddel
aláhullik a sárba…

de ti egyedüliként álltok itt,
az utcácskák mentén és betegen
remegtek október esőiben.

fenyők
Földjeim asszonyai komolyak,
durván szőttek ruháik, amit viselnek,
amikor a síkságra mennek hosszú
ruháikat gonoszul ringatja a szél…

A szívemben végtelen bánat csavarog
nyögéseitek, sóhajaitok egyaránt csendesek
amikor ballagtok, amikor siettek
és zokogni kezdtek naplemente előtt.

tölgyek
megérkeztek: hatalmas, zord tömeg.
Lassan ringatják nehéz csúcsukat,
és mint a távoli mennydörgés,
mint a dübörgő dobok zeng régi énekük:

-    mi tartjuk az eget –
-    mi tartjuk a véres eget
-    mi tartjuk a halódó eget
-    mi hozzuk el az estét…

Hatalmas, súlyos kezeik
sebekkel teli eltorzult ujjaikkal ölelik,
tartják a durva felhőt,
mint nagy, fekete koporsót.

 

Juozas KekstasJuozas Keksztas [1915.-1981.]
Írói álnév. Valódi neve Juozas Adomavics. Taskentben született. Szülei 1921-ben költöztek Litvániába. Vilniusban végezte el a középiskolát, majd Varsóban járt egyetemre. Lengyelországban forradalmi tevékenység miatt börtönbe zárták. A szovjet hatalom idején nacionalizmus vádjával hét évre ítélték. A II. Világháború idején az olasz frontra küldték harcolni. A háborút követően Argentínában élt, majd 1959-ben Lengyelországba tért vissza. 1981-ben Varsóban hunyt el.


Juozas Keksztas

Tavasz

Ha meghalok – ne sírj: virággal nem kell keseregned.
És végképp nem tavasszal, ami számomra nem létezett,
Ezért az most sem számomra
Vagy számodra érkezett meg.

Esők, esők és suhogásuk a fák között –
és az idő a nekem adatott boldogtalan pillanatokban!
Hideg üveg, könnyek és ablakdeszkák
fehérek…

Ha meghalok - ne sírj,
csak az ég tépjen nekem egy kék pillantással
ibolya lángot, és kezével gyűjtse s hintse
szemeim éjébe azt.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf