Erdélyi román költők magyar nyelvű fordításai VI. rész

Kortárs erdélyi román irodalom – Kolozsvár

Ion Mureșan költő, főszerkesztő

Ion Mureșan 1955-ben Kolozs megyében született. Ott él és alkot. A Babeș-Bólyai Egyetem filozófia-történelem szakán végzett. Az Echinox folyóirat egyik munkatársaként rövid idő alatt országosan ismert és nagyra értékelt költő lett. A „Verso” kolozsvári irodalmi lap főszerkesztője. Nemzetközi irodallmi fesztiválok rendszeres meghívottja. Számos kötetet jegyez. Több nyelvre fordították. Munkásságát számos irodal-mi díjjal ismerték el.

Ion Mureșan:

Kiűzetés a költészetből

/levelek Konstantinhoz/

[részletek]
               II.
Aki őrült az emeljen szobrot az igazságnak
a történelem és az emlékezés nyelve közötti szűk résben
mielőtt egyebesen a szív bőrére helyezné kemény disznóbőr
parókáját a vér minél tökéletesebb
fegyelmezése végett?
Mert vajon hányan vannak, akik számára az öntudat nem túl bő
                                       ruha
és hányan nem öltik fel csupán az éjszaka intimitásában, mint a
                                       pizsamát?
Ime sokszor, az érzékek a világ felfogásának egyfajta
                                       gálaműsorát nyújtják,
különféle formákban a test minden egyes része tisztességet
                                       fejez ki,
az udvariasság pedig egységet kölcsönöz a szemléleteknek:
vékony ajkakról, mint cérnaszál ereszkedik egy dallamocska
(valakiről, aki virágzó telken áll
és boldog, hogy a haja saját fejéből nő ki).
Eképpen a közöny hűvös rendjét, a dolgok fagyos
                                       viszonyait
gyakran el lehet nevezni – fegyelemnek.
De a papírlapodon – amire éppen versedet írod – szétnyomott
                                       légy előtt
arcizmaid megremegnek, szemeid bolyhosak, mint két gyapjú-
                                       gombolyag,
következik egy savanyú mosoly amiben a félelem, a félelem
                                       extázisává fajul…
A pici és soklábú lények halála – mondod –
                                       efféle állapotokat szül.
De a vers nem akar megszületni
amikor a közepén a papírlapnak, amire írsz vöröses, majdnem
                                       megszáradt folt uralkodik,
a légy két szárnyacskája és néhány lábacskája.

Fordította Hergyán Tibor

Virgil Mihaiu költő, szerkesztő

Virgil Mihaiu 1951-ben Kolozs megyében született. Kolozsvárott a Babes- Bolyai egyetem német-angol, majd spanyol-portugál szakát végezte el. 1971 – 1983 között az azóta a kortárs román irodalomtörténet legendás irodalmi folyóiratának, egy markáns, új literátor generáció elindítójának az Echinoxnak volt a szerkesztője. 1983-93 között szerkeszti és kiadja a nemzetközi Jazz Fórum magazint, Varsóban. Doktori disszertációját 2002-ben F. Scott Fitzgeraldból írja. 2006-2012 között első igazgatója a lisszaboni Román Kulturális Intézetnek. Tiszteletbeli tagja a Cseh- Román Kulturális Egyesületnek. A nagy Észak- Amerikai egyetemek meghívott előadója. Verseit, írásait, kritikáit huszonkét országban publikálták. Számos könyvet jegyez. Munkásságát több díjjal ismerték el. A kortárs román irodalom és jazztörténet egyik kiemelkedő egyénisége.

Virgil Mihaiu:

De hogyan színesítheted a hamvakat?

de hogyan lehetsz
színes folt
a falak
eme érdes
peremein

és hogy töltheted fel
a ház
kiszikkadt edényeit
tested
reflexeivel

amikor a szád
az én számtól
megtelik
a történelemből örökölt
tévedések körforgása
megszakad

megkérdezlek
maradhatok-e benned
rettegve a készüléktől
mit fizetnünk kell
hogy lehallgassa
szerelmi vallomásainkat

Fordította Hergyán Tibor

Virgil Mihaiu:

Enyhítő körülmények

marad egy-egy füzet
egy oldal
egy szilánk

a nagy személyes utópia vázlata

miközben
a revolver csöve
hidegen nyaldossa
a torkod
s füledbe süvölt megint
az utasítás hogy légy boldog

Fordította Hergyán Tibor

Virgil Mihaiu:

Napfénnyel teli kancsóval jössz bársonykötényedben

mily tökéletesen /quasi-ingerlőn/ mondod
olvastam erotikusan áttetsző verseidet
én pedig az utcákat járom éjszaka
a tömbök között bevezetett középkoron áthatolva
elérek isteni lakásomhoz
a szoba sarka súrolja a hideg pólust
természetes, hogy akkor felvázolom
fejem elhelyezkedését kötényed bársonyába
vagy öledbe mindenesetre
adott pillanatban, amikor figyelmesen mérlegelt
előzetes elhatározás alapján hozzám szólsz
inkább melleid felfoghatatlan duzzadásával
erényesen, a kitárulkozás lehetőségétől szenvedőn
mintha a mélybehatolást valóságosan éreznéd
kizárólag a te kifejezéseddel fordulsz hozzám
„uram” a titkos jel a mormolás
feláldozott fügék szerencsétlen szégyenletes szánalmas ropogása
amikért magad áldoztad a napnak
amit én most közömbösen szürcsölgetek az édességből

Fordította Hergyán Tibor

Mircea Petean író- költő, igazgató

Mircea Petean 1952-ben, Kolozsváron született. Ott él és alkot. A Babeș-Bólyai egyetemen került kapcsolatba az Echinox folyóirat körével, melynek híres nemzedékéhez számítják. Közel 20 kötetet jegyez, számos antológiába válogatták be alkotásait. Németre, angolra, magyarra fordították. 2006-ban Gaál Áron meghívására és vendégeként több napot töltött Magyarországon. A Jászságban egy március 15-i irodalmi megemlékezésen is jelen volt. Munkásságát irodalmi díjak sorával ismerték el. A Limes Könyv-kiadó és a Radio Renașteria igazgatója.

Mircea Petean:

Hegyekben

/Stefániának/

a sziklák beborítva
mohával – és jobban
hallatszik a csend

               a tengerszem mellett kinyílt
       a rododendron – készül, hogy az egyik felhő
       árnyékkúpjába hatoljon

                                a ló féktelen vágtája
                  megszelídült a borókacserjék
                                        és rododendronok között

Fordította Gaál Áron

Mircea Petean: