Versek szerte Európából magyarul, Sajó Sándor műfordításai II.

Gustav Falke:

Vérszín piros rózsaszállal

Széles folyam zúg közöttünk,
Benne reszket kettőnk árnya,
Két bús árnyék eggyé vágyón
És egymásra nem találva.

És csak állunk, – hangunk elhal
Hullámzajba, zúgó szélbe,
Vágyunknak nincs módja másra,
Csak e néma jelbeszédre.

Két bús patak közt – halk kísértet –
Gyászszín hattyú úszik egyre:
Kettőnk árnya leng a vízen
Haloványan és remegve.

Fordította Sajó Sándor

Heinrich Heine:

Arany középút

Helyesen élsz, ha csöndesebb habokrul
Se nyílt tengerre nem szállsz vakmerőn,
Se szirtes parthoz nem tapadsz túlontúl,
Vihartól rettegőn.

A bölcs mindig aranyközépúton jár:
Se szennyes viskók mélyén nem ragad,
Se palotát, irigylenék nagyon bár,
Hivalgón nem rakat.

A szél a szálfát gyakrabban zúgatja,
Nagy eséssel dűl a nagy torony,
S legcsattanóbb a villámok hangja
A magas ormokon.

Jó sorsban félve, balsorsban remélve,
A bölcs csak vár: a sorskerék forog;
Megjő a zord tél, ámde minden télre
Tavasz is jönni fog.

Mi most nem jól van, majd lesz jobban is még,
Mindig csak íjjal Apolló se jár, –
Lantján a dal is meg-megzendül ismét
És halkan zengve száll…

Erős légy s bátor mindig a veszélyben,
De ha a jó szél nagyon is ragad;
Duzzadt vitorlád’ inkább vond be szépen
És el ne bízd magad…

Fordította Sajó Sándor

Rainer Maria Rilke:

Angyali üdvözlet

Mindünktől messze van az Úr,
hozzád sincs közelebb;
de csodás-mondhatatlanul
áldott a te kezed.
Nem érik így és nem ragyog
más kéz az ég alatt:
én napfény és harmat vagyok,
te meg termőfa vagy.

Fáradt vagyok, nagy volt. utam,
feledtem, megbocsáss,
mit üzen neked nagy Uram,
a Napfényragyogás.
Kis hazádban, te Meghatott,
lelkem zavarja nagy.
De lásd; én Jószándék vagyok,
te meg termőfa vagy.

A lélek ajzott szárnya hoz
nagyon nagy messziről;
kis házad ím most áradoz
ruhám nagy fényéitől;
s te mégis bús vagy, elhagyott,
tűnődőn hallgatag;
mert berki fuvalom vagyok,
te meg termőfa vagy.

Így félnek mind az angyalok
s magunkban lengenek;
kívánság nem volt még nagyobb,
sem ismeretlenebb.
Talán, hogy m legyen veled,
álmodban rája vélsz…
Üdvözlégy, én már értelek:
készen vagy és megérsz.
Kapu vagy, szent és mennyei,
és megnyílsz csakhamar:
szavam már bensőd’ zengeti
s mint erdőt halkan ellepi,
míg mélyén átfuvall.

Így jöttem teljesíteni
ezeregy-álmodat,
Fényesség hullt rám, isteni…

Te meg termőfa vagy.

Fordította Sajó Sándor