Jevgenyij Jevtusenko emlékezete
A Szózat szerkesztői ezúton hajtanak fejet Jevgenyij Jevtusenko, a magyar olvasók körében is ismert és kedvelt nagy orosz költő emléke előtt. Összeállításunkkal rá emlékezünk.
Jevgenyij Jevtusenko 1932. július 18-án született a Szovjetunióban, közelebbről Oroszország Szibériai területén fekvő Zimában. 2017. április elsején az Egyesült Államok Oklahoma államában található Tulsa városában hunyt el. A 1960-as évek világirodalmi ismertségre és rangra szert tett orosz költő nemzedékének utolsó tagja, ahogy egyik költőtársa találóan írta, az utolsó mohikán. Több mint 70 nyelvre fordították, kötetei száma meghaladja a 150-et. Az 1989-es rendszerváltásig több kötetét magyarul is kiadták. 1991-ben meghívták az USA-ba, hogy előadásokat tartson az orosz irodalomról. Ezt követően többnyire ott élt, s csak ritkán látogatott haza. Moszkva ismert elővárosában Peregyelkinoban már életében múzeuma létesült.
Jevgenyij Jevtusenko
Bűvölő
Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám
és őszi éjszakán gondolj reám
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország lenne a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyattfeküdve, mintha óceán
habja himbálna lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.
Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül,
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappal – búdul vagy élvedül –
elméd mire gondolni kényszerül,
de éjszaka rám gondolj egyedül.
Halld meg a mozdonyfüttyökön is át,
a szélben, mely a felhőkkel vív csatát,
hogy vasfogóban vagyok s csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.
A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s – álmomban, s álmom után
tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám
és őszi éjszakán gondolj reám
és téli éjszakán gondolj reám.
Fordította Illyés Gyula
Vladiszlav Buszov
Jevgenyij Jevtusenko halálára
Oklahoma államban halt meg,
Mint utolsó mohikán.
Örökkévaló verseiben – a széllel
Otthonától a költő, habár
Messze ment, utódai érteni fogják
Az ezerkilencszázhatvanas éveket.
És bocsánatot kér mindenért,
A cseh városokban a tankokért…
A nyírfaerdőkhöz újra visszatér,
És nyugovást lel a lelke.
Emelkedett szavai útján
Nem számít már a mezsgye.
2017. április 2. Moszkva
Oroszból fordította Gaál Áron
Vladiszlav Buszov 1946 szeptember 20-án a Szovjetunió, Ukrajna területén található városában Mariupolban született. Mérnök diplomát szerzett.
Jelenleg Moszkva egyik elővárosában, Kasirában él és alkot. A «Зодиак» Irodalmi Egyesület tagja.
Irodalmi antológiákban rendszeresen jelennek meg írásai, a Stihi Ru nemzeti versportálon publikál.
Összeállította: Gaál Áron