Kosztolányi Dezső: Öt kínai vers II.

Csan Fang-Shong:
Hazafelé vitorlázva

Sziklák, a roppant, távol égbe
fölmeredők,
tavak, miken csönddé simulnak
a hab-redők,
szeplőtelen puszták fövénye,
ezüsthomok,
hűs fenyveserdők, télbe-nyárba
zöld sátorok,
folyók, amiknek árja száguld,
folyton siet,
fák, tiszta fák, húszezer éve
jók és hívek:
ti gyógyítottátok bús szívem énnekem,
ti adtatok erőt megírni énekem.

Csang Csiu-ling:
Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam

A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan feltündököl az ég.
A szeretőknek szétszakadt szívét
most egybefűzi az áldott Merengés.
Gyertyám kiojtom, ám nincsen sötétebb,
zekém felöltöm, ám nincs melegebb.
A holddal izenek hát s ágyba térek.
Álmomba tán találkozom feled.

Liu Shen-hsü:
Kék tavasz

Az út fehér bárányfelhőkbe ér,
kékebb tavasz van, mint a kék patak.
A szél virágot hajt s a csöndes ér
ringatja illat-ágyán álmatag.
Kapum a hegy lábára nyíl alant,
kunyhóm előtt pár árnyas fűz is áll
s ruhám ujjára délbe lágy aranyt
szitál.

Li Sang-Yin:
A névtelen leánynak

De régen találkoztam vele, de rég feledtem
    a gyönyört,
azóta a keleti szél hányszáz virágot
    elsöpört.
A szorgalmas selyemhernyó munkálkodik,
    ameddig él,
estelente mindig könnyeket hullajt a síró
    gyertyabél.
Reggel tükrébe nézi ő hajának kócos
    fellegét,
de éjjel égő énekét hallgatja a hűs hold
    s az ég.
…Az Elvarázsolt Hegy körül lakik
    a Drága valahol –
Ó kék madárka, hallgatózz! – Mondd el
    nekem, hogy mit dalol.

Po Csü-i:
kép22 Árva szerető