Geréb László: A teljes magyar Janus Pannonius fordítás elé

A Duna-Dráva szögének egy azóta nyomaveszett falucskájából indult el Pécsre, majd onnan Itáliába egy hajdani vézna, álmodozó fiúcska: Csezmicei János. Anyai nagybátyjából, a pap, az autodidakta Vitéz János főúri nevelőből, titkárból püspök lett és pártfogásába vette a nepos-t, a falusi bocskoros-nemes ácsmester fiát.

    A 15. század közepe, a rinascimento, a humanizmus mámoros kora. A középkori nemzet- és államalakulások homályos korszaka lezárult. Kialakult az európai nemzetek képe. Kelet felől már a kereszteshadjáratok lebbentették fel a titokzatosság fátylát, dél és nyugat felé vakmerő hajósok indulnak felfedező utakra. A középkor mélységes lelkiségébe, ahol szépség és vadság, kultúra és babona, kutató emberi szellem és atavisztikus indulatok homályos zűrzavarba kavarodtak össze, reflektorként új meglátások világítottak be. Lomtárakból és a föld alól előkerült tudományos, irodalmi és képzőművészeti, jogi és politikai törekvések, berendezkedések. Az ókor hatalmas kultúrájának megismerése forradalmi lázba hozta Európa intellektüeljeit s új hajtásokra ihleti a szellemeket. Új világ van születőben, új testi és új szellemi világ.

    A humanizmus világának tűzhelye, Itália, ekkor lendül fényének csúcsára. Hajói, kereskedelme versenytárs nélkül uralkodnak a Földközi tengeren. Iskoláiból az ókori kultúra teljességnek ismeretében kerülnek ki az ifjak tízezrei. Pompás paloták emelkednek, Mantegna, Leonardo da Vinci és az új művészet más héroszai már működnek és szépséggel töltik meg a világot…

    Itt a meleg délvidéki ég alatt, kultúrával és féktelen életkedvvel telt világban virult az első magyar műköltővé Csezmicei János Janus Pannonius-szá. Mámorosan énekli nagyszerű korának dicséretét:

De fényes korunknak akadhat-e párja?
Tán az aranykor is újra visszaszállna…

Sok Athén van mostan, táborok, vezérek,
új dolgok születnek, múltak újra élnek.
Korunkban az ember azt is hihetné már,
hogy mostan él Sándor vagy Julius Caesar.
Napunk versenyezhet fényes napjaikkal
s minden szellemet a kor tettekre sarkal. –
Eszemadta dolgok, mesterség, művészet,
akár hajógyártás, akár hadigépek.
Van sok csodás jármű, mérnök, feltaláló;
Phaedra asszony akad most is intrikáló;
Endymionhoz jár titkon sok Szeléne;
szobor is – különbet Feidiasz sem vésne.
Venus ha van, támad festője, Apellesz.
Büszke Tyrusz, Szidon most is hamu, por lesz.
De születnek szobrok, gyúl a bíbor éke,
rengeteg paloták merednek az égre. –
Eltűnt a Labyrinth, leomlott Babylon;
hol a templom, melyet épített Salamon,
óriás Kolosszus, mauzóleum, gúlák?…
De nézd, ott a tengert fényes hajók túrják,
egy-egy mozgó sziget, egy-egy tornyos város,
evező, vitorla, árboc olyan számos…

Se szeri, se száma most a dalnokoknak,
soha ennyi babért költők nem arattak…

Róma harci rendje, nézd csak, újra éled,
körsáncokat ásnak, védőárkot mérnek…

De ha vártörésre kerülnek a dolgok,
Nemcsak vetők vannak és guruló tornyok,
faltörő kos helyett – ezt nem tudták hajdan,
dörgéstől riadtak akkor csak viharban –
bőgő vastorok vet mostan kő-villámot…

    Nyolc éves korától tizenkét éves (Marcellus) koráig tanul Janus Ferrarában az európai hírű Guarino mester keze alatt. Csodagyerek volt. Korán megnyilvánuló latin verselő virtuozitása tiszteletet és meglepetést keltett: hiszen »barbár« volt, nem itáliai! Mégis túltett Róma bennszülött letéteményesein. Sziporkázó epigrammái, hosszú panegyricusai hírt és dicsőséget biztosítottak számára már, mire átköltözött Padovába kánonjogot hallgatni, doktorálni. Ez már a jövendő karrier érdekében történt.

    Mihelyt Mátyás király trónra lépett, 1458-ban Janus Pannonius Magyarországon terem és a fiatal király az alig huszonnégy esztendős ifjúnak gazdag stallumot biztosít: a pécsi püspökséget. Viselt királyi alkancellári, személynöki és macsói báni hivatalt is. De sem itthon, sem püspöki méltóságában nem érezte jól magát. A pápa évekig késett megerősítésével, hiszen a fiatal püspök istentelen és egyházellenes epigrammákkal előzőleg már alaposan kompromittálta magát. Itália nagyvárosai, mozgalmas élete, dús kultúrája helyett itthon csendes, siváréletű országot, kövér urakat talált, a déli verőfény helyett zordabb éghajlatot. Eleinte szorgalmasan versel Mátyás királyról és az udvari poéta szerepét játssza, de versei nem találnak visszhangra, – Mátyás udvara csak jóval később, Janus halála után vált kultúrközponttá – és a költő elkedvetlenedik, elhallgat.

    Magyarország a 15. század közepén nagy, egységes, gazdag ország. Bizánc már nem létezik, Oroszország akkor van születőben. Átmenetileg Magyarország Kelet-Európa vezérlő nagyhatalma. A belső bomlás jeleit és azt, hogy az erejét meghaladó nagyhatalmi szereplés felőrli, csak prófétai szem vehette volna észre. A török áfium még elképzelhetetlen távol volt… Itt is megvirradt már az újkor. A rinascimento, a humanizmus ide is beköszöntött. Templomok, paloták épülnek, könyvtárakat létesítenek. Festők, szobrászok dolgoznak. Janus Pannonius nagybátyja és pártfogója, Vitéz János – most már esztergomi érsek – beszédei és levelei már világviszonylatban is tiszteletet keltenek a magyar humanizmus szárnypróbálgatásai iránt. De az új szellem csak most terjed. A jövő nemzedék magyar humanistái még fiatal diákok. És Janus Pannonius magára van hagyva.

    A készszerű tespedés, a mindjobban elhatalmasodó sorvadás testi fájdalmai közt mégis lelki levezetést keres. Így születnek meg Janus Pannonius magyarországi elégiái, költészetének legbensőségesebb darabjai. Öt költeményben szól betegségéről, a magyar irodalomban Reviczky Gyuláig nem hallott halálváró, halálfélő versekben; három fűződik halálesethez, három vészes természeti jelenséghez. Ebben az időszakban csak két elégiája képvisel derűsebb hangot.

    Állandóan lehangolja betegeskedése, amelyet fokoz, hogy zászlósúr létére, személyesen is táborba kell szállania a török ellen.

Költő vagyok bár, háborúba mentem,
hol széllábú lovas török csatáz;
nyílzápor sem riasztott vissza engem,
de minden vasnál szörnyűbb jött: a láz!

                                                       ( I. könyv 9. elégia)

    A királlyal is ízetlenségei támadnak, amelyek mindjobban kiéleződnek. Egyszer, követjárásban, megfordul még Rómában, de hiába vágyódik oda vissza, többé nem láthatja. Mi tartsa a lelket a meghasonlott költőben? Előveszi az iskolás korában tanult filozófiát, az újplatonizmust. Lélekvándorlás és mitológiai hiedelmek az a pótvallás, amelybe a halódó püspök menekül. Így halad a vég felé.

    Ingerülten, mindennel meghasonlottan, mindennel leszámolva rohan bele egy Mátyás elleni összeesküvésbe. Vagy talán ő maga szervezte? A csíny megbukik. Janus Pannonius nem kér és nem fogad el kegyelmet. Makacsul védekezni próbál, aztán kincseit összeszedve menekül. Végre. Vissza, Itália felé. De nem jut odáig. A horvát erdőségekben levő kis Medvevárban végez vele a betegség. Évtizedes vergődő megalkuvás után tragikus, költői befejezés.

    Szent Istvántól Ady Endréig – hosszú út. Sok magyar zseni gyújtotta meg ez idő alatt fáklyáját Nyugat tüzén. Ami Ady Endrének Párizs, költészetének megihletője, kifinomult, kulturált lelkének tűzhelye, otthona, az volt az ötszáz év előtti magyar zseninek, Janus Pannoniusnak Itália. S miképpen hazátlanná lett hazájában Ady, mert nagyobb, magyarabb volt kortársainál, akiket megelőzött, ugyanúgy társtalanul állt, tehetségében elakadt, lelkében meghasonlott régi-régi poéta-őse, Janus Pannonius.

    Ő az első magyar a világirodalomban. És ő az első magyar műköltő. Másfél századon át a magyar humanista költők példaképe, mestere. Nemzeti-kulturális öntudatot jelentett az utókor számára. Aztán mégis feledésbe ment. A nemzeti nyelv újjászületése, megerősödése kiszorította. De mégis meg kell ismernünk. Mert a magyar irodalomnak kimagasló alakja. A 15. századnak központi, korszakot jelentő magyar írója. Megismertetését és rehabilitását szolgálja a készülő teljes magyar Janus Pannonius fordítás.

    Elkésett? Talán igen. Én mégis hiszem, hogy nem. A sporthírlapok és detektívregények előretörnek, a humán tudományok háttérbe szorulnak. A technika irtózatos diadala, a természettudományos világnézet szörnyű válsága, a nemzeti ellentétek, a társadalmi gyűlölködés mai idején a lelkek keresik a humanizmushoz, az emberiességhez visszavezető utat. A humanizmus: egységesebb, szebb, okosabb, testvéribb Európa évszázadokig készült lelki épülete, örök ideálja.

    Janus Pannonius érték a mi számunkra, mert nagy magyar költő volt a 15. században és érték, mert humanista volt.

szozattv


szozat a tiszta hang 2017. SZENT KORONA KONFERENCIA mod meghivo 2017 dec 16 Kerecsen 17 Kerecseny 17 lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf