Paulus Normantas litván világutazó, fotóművész, költő

Paulus Normantas litván világutazó, fotóművész, költő 1948-ban a litvániai Kalniskiaiban, az Akmenes kerületben született, 2017 január 7-én Nyíregyházán hunyt el. A Szózat „Kitekintő” rovata megalakulása óta nem csak a klasszikus és kortárs világirodalom, legfőképpen költészet, bemutatására törekszik, de igyekszik felhívni a figyelmet azokra az alkotóművészekre is, akik személyükkel és munkásságukkal vagy annak egy meghatározó részével összekötik a magyar kultúrát, irodalmat más országokéval, Európával, a világgal. Ilyen összekötő kapocs Paulus Normantas is.
    A Kaunasi Politechnikai Intézetben végzett, majd a Vilniusi egyete-men közgazdaságtant tanult. 1974-ben kezdte el utazásait a Szovjet Távol-Keletre és Közép-Ázsiába. Utazásainak első ciklusa öt évig tar-tott, aminek során évente egyszer tért vissza Litvániába, meglátogatni édesanyját és tájékozódni, ismerkedni az akkori kulturális élet aktuali-tásaival. Szahalin szigetén került testközelbe az ottani különleges ter-mészettel és az ősi távol keleti kultúrával, irodalommal, gondolkodás-sal. Ebben az időben klasszikus kínai filozófusokat tanulmányozott és a klasszikus japán irodalomban mélyedt el. Élete ezen időszakában élt a Kurili szigeteken és a Jakut tajgán is. Litvániába visszatérve más lit-ván és külföldi művészhez hasonlóan ő is elzarándokolt a „Keresztek hegyéhez”, ahol elhelyezte a maga keresztjét. Ebben az időben vált professzionális fotóművésszé. 1982-ben Magyarországra nősült. 1983-tól haláláig Magyarországon élt abban a kevés időben, ami egy-re távolabbi és egyre egzotikusabb utazásai között fennmaradt. 1986-ban házassága felbomlott. 1990-ben adták ki első fotóalbumát, ami-nek témáját a finnugor népek élete adta. Különböző expedíciók tagja-ként járt az Altáj és a Himalája vidékén, Tibetben. Megfordult Kínában , Nepálban, Indiában, Pakisztánban, Indonéziában, Sri Lankán, Viet-námban, Dél Koreában, Kambodzsában, Laoszban, de Kazahsztánban is. Litvániában, Magyarországon és más országokban több individua-lista kiállítást szervezett nagy sikerrel. Távol-Keleti útjai során kezdett el a költészettel foglalkozni. Haikukat írt. Első Tibeti útja előtt Litváni-ában felkereste Sztavisztovan atyát, aki megáldotta őt. Egyik interju-jában így vallott: „Nagyon gazdag vagyok. Közel félmillió gyerekem van a keleti országokban. Oly sok portrét készítettem róluk. Nyugod-tan nevezhetem magamat félmilliomosnak”. Halálát követően számos megemlékezés jelent meg, mind Magyarországon, mind Litvániában róla. Magyarországon Paulus Normantas munkásságát több magas ki-tüntetéssel is elismerték.

    A Szózat megemlékezése a kaunasi XXI. Század közéleti-kulturális hetilap cikkét és öt haikuját oroszra átültető Laima Debesiüniene költő, műfordító, szerkesztővel együttműködve, Gaál Áron fordításai alapján készült.