Kosztolányi Dezső: Öt kínai vers

Fu Shuan: Lágy szél       kép14!!!!!!!

Lágy szél legyez az éjbe andalítón,
magas toronyra hold világa bólog.
Egy hang susog, de nem szól, hogyha szólok,
egy árny mozog, de nem jő, hogyha hívom.
Pesztonka hozza étkem, tálba lencse,
bor is van, ám kupámat meg se töltöm.
Elégedett szegénység: a Szerencse
s balsors cselédje: Hír és Kincs a földön.
Bálvány sokaknak drágakő, vagyon,
de nékem annyi, mint a szecska, gyom.

Kosztolányi Dezső műfordítása

Lu Yün: Völgyi lak                  

Magányban élek, távol a Világtól,
nem bánt öröm és nem bánt félelem,
beljebb húzom ajtóm záró-zsinegjét,
szobám gyökérrel, gallyal bélelem.
Ha künn tavasz van, lelkemben tavasz van,
év hajlatán szívembe száll az ősz.
Itt benn utánzom az Idők futását
s tanyámon a nagy Mindenség időz.

Kosztolányi Dezső műfordítása

Mei-Ying Wu: A Yang-Csen vitorlázva  kép12!!!!!!!!!!!

Baráttól és rokontól messze-messze
ring a hajóm a ködpárába veszve.
Visz a vitorlám csöndesen Lo-yang-ba.
A fák között a tornyok estharangja
kongatja utam és engem sirat.

Kosztolányi Dezső műfordítása

Po Csü-i: Lao-Cse  kép13!!!!!!!!!!!

„Aki beszél, semmit se tud,
bölcsnek nem kell a szó se.”
Ezt mondta a nagy hallgató,
mindentudó Lao-Cse.
Ha azt hiszed, hogy ő a bölcs
s mindent tudott valóban,
miképp lehet, hogy könyvet írt
s ott ötezernyi szó van?

Kosztolányi Dezső műfordítása

Wu Jün: Nyári estek        kép11!

Barnulnak a hegyek köddel fürösztve.
A bambuszerdőn a nap színezüst.
Sok-sok madárka száll a házereszre.
Az esti légbe fölnyilall a füst.

Kosztolányi Dezső műfordítása