Öt vers magyarul a világirodalom remekeiből III.

Ernest Raynaud: Tanyai reggel

,
Gyorsan kitárom az ablakredőket,
s a zümmögő és cifra nyári kert
szobámba lépett, minden nevető lett,
a fény kicsattant, a virág kikelt.

Poros fűszál szikrázik égi könnytül,
felhőtlenül villámlik az azúr;
a dombok alján vattapuha köd gyűl,
a búza sárgul mozdulatlanul.

A béreslány, végében a fasornak,
facipőben csoszog, kutat csikorgat,
a szérű zúg, csipeg a csirkeól.

A szorgalmas ásó pengéje szól,
víz foly, fa rezzen, rebben a madárka,
és a mezőszag becsap a szobámba.