Po Csü-ji: Búcsú a téli kályhától
Ötödnapja, hogy megjött a tavasz,
a táj oly szagos, ízes, sugaras!
A fehér nap naponta melegebb,
roskadnak a kék-szürke fellegek;
az utolsó jégcsap peng s eltörik;
új rügy szökkenti fák friss gallyait.
Fényt áraszt minden, reményt és vigaszt,
nem csupán én szeretem a tavaszt.
Virág kell? Megyek, le, a ház mögé.
Napozni? Ki, a veranda elé.
Az embernek mégis fáj a szíve:
Eltűnök, mint kályhám piros tüze!
Fordította Szabó Lőrinc