Bene Zoltán: Profán legenda

cipokAzon az éjszakán végleg eldőlt, hogy Lelkes Jánosnak többé nem kell cipőt vásárolnia.
    – Nem tudták megmenteni a lábát – vigasztalta néhány nap elteltével, egy csendes estén a szomorú szemű, kerek arcú apáca, a kezeit nyirkos tenyerei közt tartva. – Súlyosan roncsolódtak a csontok mindkét lábfejében és a sípcsont szinte szétrobbant. Így mondják a doktorok.
    – Imádkozott értem? – kérdezte Lelkes János.
    – Egész éjszaka imádkoztam magáért – válaszolta az apáca. – És minden szabadidőmben imádkoztam magáért, mert félő volt, hogy elveszítjük.
    – Azt beszélik – terelte másra a szót Lelkes János –, hogy a levágott végtag még sokáig fáj, sajog és viszket kegyetlenül. Én azonban nem érzek semmi ilyesmit.
    – Emiatt ne búsuljon! – suhant át egy halvány mosoly az apáca kerekded arcán. – Hátha ebben megsegíti az Isten.
    – Nem is panaszképpen mondtam – dörmögte Lelkes János. – Marad még egy keveset?
    – Maradok, ameddig lehet.
    – Eljön minden nap?
    – Eljövök minden nap. Ameddig jöhetek. Ha Isten segedelmével javul majd az állapota, valamelyik sebesültvonattal haza fog utazni.
    – Az anyám tudja már?
    – Nem tudom. Minket nem avatnak be az efféle ügyekbe. Mi azért vagyunk, hogy ha fáj, enyhet nyújtsunk. Bárhol is fájjon: akár a testek, akár a lelkek fájnak, mi ott vagyunk – az apáca elelérzékenyült és mélyen el is pirult saját szavaitól.
    – Van a mi városkánk templomában egy szobor – mesélte halk szóval Lelkes János. – Szűz Máriát faragták ki a Kisjézussal. Amikor így néz, tisztára olyan az arca, mint annak a szobor Boldogasszonynak!
    – Ilyeneket ne beszéljen nekem, kérem! – vonta össze a szemöldökét az apáca, és még vörösebb lett a bőre.
    – Ilyeneket nem beszélek – egyezett bele Lelkes János.
    – Csak gondolom magamban – tette hozzá a bajusza alatt somolyogva.
    – Azt meg nem tilthatom – sóhajtotta az apáca. Tekintetét előbb Lelkes Jánosra emelte, majd feljebb, a falon függő feszületre.
    – Mit fog kezdeni otthon? – bukott ki belőle a kérdés.
    Lelkes János tett egy tanácstalanságra utaló mozdulatot.
    – Van egy cimborám – kezdte kisvártatva –, testi-lelki jó pajtásom, Mézes Márton, aki asztalos. Vele készíttetek majd magamnak egy guruló széket. Remélem, nem lövik el a kezét a muszkák, mivel ő arra harcol, mert ha ellövik, hát guruló szék nélkül maradok. Ha lesz székem mégis, akkor kigurulok a földre és beszívom a tüdőmbe azt a jó, friss illatot. Máskor meg a templom elé gördülök, mesélek az összeverődő gyerekeknek a háborúról, ami elviszi az ember lábait. Meg mesélek nekik a taljánokról is. Nem rossz emberek azok, csak ne volna ágyújuk!
    – Nekünk sem lenne rá szükségünk – vetette közbe az apáca.
    – Szentigaz – hagyta rá Lelkes János.
    – Most már aludjék – emelkedett fel az apáca. – Pihennie kell. Még visszatérhet a láza.
    – Jó – adta meg magát Lelkes János. Az apáca megigazgatta a párnát a feje alatt, és betakargatta gondosan, mielőtt elindult. Lelkes János elérzékenyülve nézte, ahogy alakja távolodni kezd. Még az apácaruhában is vonzónak találta. Milyen szemrevaló teremtés! Felsóhajtott, a szemei könnybe lábadtak.
    – Nővér! – szólt a távozó után.
    – Igen? – fordult vissza az apáca.
    – Egy percre csak!
    A nővér ismét az ágya mellé lépett. Lelkes János így beszélt:
    – Ha nem kötelezte volna el magát Krisztusnak, s nekem lennének még lábaim, hozzám jönne feleségül?
    – Azt hiszem, nem csak akkor, ha volnának még lábai – hadarta az apáca, azzal gyorsan magára hagyta a sebesültet.
    Lelkes János újra hátrahanyatlott az ágyban. Lehunyt szemhéjai mögött elképzelte, ahogy guruló székében kigördül otthon a földekhez, vagy a templom elé, és mögötte ott lépked ez a Mária-arcú apáca egyszerű öltözékben, asszonyruhában. A hasa gömbölyödik.
    Azon az éjszakán végleg eldőlt, hogy Lelkes Jánosnak nem csupán cipőre, de guruló székre sem lesz szüksége többé, amiként egyéb evilági hívságokra sem. Reggel néhányan azt vélték látni: mosolyog. A Mária-arcú apáca is ezek közé tartozott. Elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában, elmondott egy imát a halott lelki üdvéért, végezetül megfogadta, hogy felkeresi Lelkes János édesanyját, amint befejeződik a véres, kíméletlen haláltánc.
    Fogadalmát megtartotta: az elérkező békében egy zűrzavaros, szétesett, megalázott és megszállt országon keresztülutazva eljutott Lelkes János szülővárosába, Nagyszegre. Megtalálta az édesanyát, mesélt neki a fiáról. Utána együtt sírdogáltak.
    – Beszélt a fia egy szoborról – mondta egyszerre az apáca félénken. – A templomukban áll, a Szentanyát ábrázolja  a Kisjézussal. Szívesen megnézném.
    – Ilyen szobor nincsen minálunk – ingatta a fejét Lelkes János édesanyja. – Sem a templomban, sem a kápolnában.
    – Hanem az én Jánosomnak – folytatta kis idő elteltével – áldott jó, csuda ügyes keze volt! Hátul, a pajtában farigcsált is sokat, ha ráért, kiváltképpen telente. Szobrokat is készített, talán azok közül gondolt valamelyikre, azt emlegette!
    Hátramentek hát együtt a pajtába. Az egyik sarokban ráakadtak egy gondosan bebugyolált tárgyra. Kibontották: egy faszobor került elő a csomagból. Szűz Mária volt az valóban, karján a Kisjézussal. Szép, igényes munkának látták.
    – Nocsak – jegyezte meg néhány perc múltán Lelkes János édesanyja. – Ennek a Máriának az arca és a tekintete szakasztott olyan, mint a nővéré!
    Az apáca sápadtan állott a szoborral szemközt. Ahogy Szűz Mária szemébe nézett, úgy érezte, mintha önmagával nézne farkasszemet.
    A két nő szótlanul, moccanatlan, áhítattal bámulta a szobrot. Először, hosszú-hosszú idő elteltével, az anya mozdult. Nagy gonddal újra becsomagolta Szűz Máriát, karján a Kisjézussal, és visszaállította oda, ahonnan előkerült.
    – Ha Nagyszegen jár, szívesen látom – szipogta, mikor végzett.
    – Ha Nagyszegen járok, feltétlen meglátogatom! – suttogta az apáca. Jól hallhatóan nehezére esett, hogy hangot préseljen elő a torkából.     – És a szobrot is megnézném, ha lehet, valahányszor csak tehetem.
    – Megőrzöm magának, nővér.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf