Dinók Zoltán: Az író nyugalma

Az írónak elege lett abból, hogy minden napszaknak külön hangulata, vagyis az ember agyának különböző minőségű szürkeállománya van. Ezért fogta magát s kiment az arborétumba. Csak pihenni fog. Döntötte el. Ahogy kiért, kimelegedett. Fogta a magával vitt pokrócot s kiterítette. Lefeküdt s még rá is gyújtott. Élvezte a magányt, a csendet. Az emberek szállingóztak, de nagyon kevesen. Egy szép, nagy mellű nő haladt el a part tetején s megkérdezte:

    - Meg tudná gyújtani a cigimet?

    Az író felsétált s teljesítette a kérést.

    - Köszönöm!

    - Nincs mit!

    Az írót a szép nő egyáltalán nem zavarta. Úgy cigarettázott a nő, mint aki első cigijét szívja. Festett volt a körme, szemei kifestve, igazán szép látvány volt. Szerencsétlen író teljesen zavarban érezte magát.

    - Maga itt pihen? – kérdezte a szőke

    - Igen. Elmenekülök a világ elől.

    Elmosolyodott.

    - Mi elöl menekül?

    - Most mondtam. A világ elöl.

    A nő megint nevetett.

    - A világban vagyunk most is. Konkrétabban értettem.

    Az író sóhajtott.

    - A családom elöl.

    - Ja, értem.

    - És maga? Maga itt vakációzik?

    - Nem! – hangzott a gyors felelet. Én is menekülök másoktól.

    - Kitől?

    - Az anyámtól.

    Most az író nevetett.

    - Anyjával él együtt?

    - Igen. Születésem óta. És maga is az anyjától menekül?

    - Attól is, meg a gondok elöl is. Jöjjön ide velem le a partra.

    - Udvarolni akar?

    - Csak egyszer élünk!

    A nőnek szimpatikus volt az író.

    - Rendben! – s lemászott a tó partjához.

    - Maga amúgy agglegény?

    - Igen.

    A nő kicsit magát megerőltetve mosolygott.

    - Mi a foglakozása?

    - Író.

    - Tényleg? Láttam én hogy valami romantikus ember maga!

    - Igen, de még mennyire romantikus!

    - Akkor miért nincs barátnője?

    - Nem olyan könnyű azt szerezni a magam fajtáknak!

    - Maga jóképű is. Biztos tudna társat találni.

    - Biztos! Lehet hogy épp maga az!

    A nő nevetett.

    - Nem, nem hiszem!

    Majd elnyomta a csikket. Az író valóban erős vonzalmat érzett a szőke iránt. Legszívesebben megcsókolta volna. Olyan szép arcú volt.

    - S most mit csinálunk? Nézzük a tavat? – kérdezte a szőke nő enyhén cinikusan, de mégis mókásan

    - Élvezzük a természet csodás oázisát! Nem elég ez?

    - Ha magának elég, akkor nekem is! – mondta – s ismét rágyújtott.

    Az író ebből a kijelentésből egyértelműen azt a következtetést vonta le, hogy a nő is vonzalmat érez iránta. Ő is rágyújtott. Nézték kettesben a tavat s egyszer csak egy hal ugrott ki a vízből. A nő megijedt.

    - Jézusom!

    - Ne féljen, csak egy hal volt az!

    - Megijesztett!

    - Jut eszembe. Tud úszni?

    - Én igen, de elment a kedvem tőle.

    Az író nevetett, mint egy idióta.

    - Én ugyanis nem tudok úszni!

    - Erős férfi létére nem tud? Milyen férfi maga? Látszik hogy író.

    - Bokszolni viszont jól tudok!

    - Férfias sport. Verekedett már?

    - Hogyne. Engem még senki nem vert meg.

    - Nahát! Szaván szeretném fogni!

    - Higgye el! Tanúk vannak rá!

    A szőke nő megcsókolta a jobb arcfelét.

    - Ezt miért kaptam?

    - Szimpatikus maga nekem! Nem ülünk be a presszóba?

    - Hát.. izé.. nincs nálam sok pénz..

    - Majd fizetek én! – mondta a nő nevetve

    - Ez nem vicces! Nekem kellene fizetnem!

    - Szeretem az olyan különc embereket mint maga!

    - Nem vagyok én különc!

    - Dehogynem!

    - Tudom hogy a nők szívük mélyén a romantikusokat szeretik!

    - Akkor jöjjön velem!

    S elsétáltak az arborétum arra a részére, ahol már forrt az élet s emberek jártak fel-alá. A nő egy-egy pohár sört kért. Leültek a páholyban. Elbeszélgettek. Az író elmesélte hogy most egy szomorú regényt ír. El is mondta a tartalmát.

    - Nahát! Maga ilyen bánatos ember?

    - Nem tehetek róla!

    - Igen, lehetséges.

    A nő megadta a telefonszámát, az elérhetőségét. Az író orra elé dugta.

    - Köszönöm!

    - Nincs mit!

    Majd elváltak útjaik. Az író szíve boldog volt. Nyugalomra vágyott s megzavarta ugyan valaki, de épp segített rajta. Boldogan tért haza s úgy érezte utolérte a szerelem…

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


Szózat Egyesület