Cságoly Péterfia Béla: Néha a horoszkóp is téved

biciklis    – Elmebeteg!

    Még a Lánchíd hangos forgalmi zaján is áthatolt annak a jól öltözött, csikorgó, kifaroló, hátsó kerekékkel fékező, drága városi motorkerékpárját vezető, elegánsan felöltözött férfinak némi káromkodással is fűszerzett üvöltése, aki majdnem elsodorta a kerékpárutat szabálytalanul elhagyó nőneműnek látszó biciklizőt. Az arra haladó járókelők legtöbbje közönyösen fordította el fejét a mindennapos – gyakran durva szóváltásokkal fűszerezett – szabályértelmezés eseményeitől.

    Így csak a legkíváncsiabbak, a botrányra leginkább éhesek hallották a bicikliscipős, talpig kerékpáros dresszes, arcát széles napszemüveggel félig eltakaró sisakos csajszi kihívóan odavetett feleletét: „Köszönöm, hogy nem nyilvánosan akar lefektetni”, majd futó pillantással végigmérve az ijedtségtől és az ezt követő válasz miatti méregtől immár pulykavörös arcú ötven év körüli vezetőt, elkarikázott. Továbbhaladva a motoros a Krisztinaváros egyik elegáns irodájának parkolójában állt meg, még mindig az előbbi eseményen füstölögve. Szemtelen ribanc – mormolta magában – még, hogy „lefektetni”, egy ilyen sportőrült, vélhetőleg egészség- és fitneszmániás, így „se melle, se segge” amazont, ezért gyűlölöm a túl öntudatos feminista nőket, majd vállat vont, és igyekezett elfelejteni az egészet. Pedig Péter szerette az asszonyi nemet, de kizárólag csak az engedelmes, önmagukat minden feltétel nélkül odadobókat, de velük is időben szakított anélkül, hogy valamelyik hamis álmokat – netán házassági terveket – szövögethetett volna. Leginkább diszkréten, munkahelye fiatalabb dolgozóit vagy nem egyszer titkárnőit használta erre a célra. Kimondva vagy kimondatlanul számára ezek a kapcsolatok és az ezzel járó heti többszöri szeretkezések csak „kényelmi ügyek”, hogy felesleges bonyodalmak nélkül megszabaduljon magas tesztoszteron szintje állandó hozadékától, a heréjét feszegető görcsös feszültségtől, amely pubertáskorától lett mindennapi kísérője. Így mára, már jócskán benne középkorúságban, még mindig önfeledten üldözött egy csalóka ábrándot, az örök ifjúság és a felelőtlen szexuális szabadság álmát. Péter tökéletesen egyetértett kedvenc énekesnőjével a blues és az extázis egykori királynőjével, Janis Joplinnal, „élj rohanva és szeretkezz keményen.” Részben úgy is viselkedett mint Janis, de hedonizmusa kizárólag csak nemi kapcsolataiban nem ismert mértéket. A maga is jól és szenvedélyesen főző ínyenc férfi, mindig minőségi ételeket evett, de szinte tökéletes kondíciójának megtartása érdekében csak mérsékelt adagokat, rendszeresen teniszezett, óvatosan ivott alkoholt, a részegséget gyűlölte, a kábítószereket pedig messze elkerülte. Mindig is „élni” akart, hódolni a jelennek, a pillanat mámorának…, abban is egyetértve Joplinnal, hogy „szerezd meg, amit lehet.” Így, immár – az elmúlt harmincegy évben – szerencsésen túl volt vagy negyven-ötven sikeres szakításon, és egy véletlenül becsúszott terhesség okozta bonyodalom sem terhelte eddigi viszonyait. Mostani barátnője is egy ostobácska, de jóravaló beosztottja volt, akit éppen ma este kívánt dobni. Rájött ugyanis szeretkezéseik közben, hogy a leány egész lénye szinte felrobban a várakozástól és a ki nem mondott reménytől, mert fülig beleesett. Bár Péter megsajnálta, a nehéz dinnyéi között mindig a tőle kapott aranyláncot viselő, fiatalsága miatt még ránctalan, kövérkés, tejfehér húsú Esztert, de nemcsak érzelmei zavarták. Gyűlölte, hogy az elmúlt hetekben a lány ismét felszedett jó néhány kilót, és ez nem az a jótékony kikerekedés volt, ami a nőknél a korral jön. A férfi azt is tudta, hogy milyen fájdalmat, vagy ha nem fájdalmat, akkor csalódást fog okozni neki. De ebben a kérdésben eltántoríthatatlan volt még este is, amikor kimerülve, meztelenül feküdtek szeretkezés után, halkan beszélgetve egymással, Péter széles szófáján.

    – Nem, nem, nem – kiabálta hirtelen a lány – nem érdekel, hogy pletykálnak! Találj ki valami mást, de nem lépek ki sem a cégtől, sem az életedből. –

    – Kérlek, hallgass végig! Az én pozíciómban nem lehetünk eléggé óvatosak, sem te, sem én… – mondta, miközben lefejtette újra dagadó péniszéről a lány puha, meleg és csonttalan ujjait.

    – Nem, nem és akkor is nem! – visította az eddig mindig engedelmes Eszter egyre ingerültebben – nem mondok le rólad. Szeretlek, akarlak, minden megteszek érted...

    – Ez hát a te nagy szerelmed? Mindent megteszel?– ordított vissza a rövid vita után egyre inkább felgerjedve a férfi, majd ütemesen pofozni, ütlegelni kezdte a karmolással védekező leányt, miközben az váratlanul durván rávetette magát és az eddigi fékezhetetlen ellentét, egy szilaj búcsúvá, buja szerelmi csatározássá vált. Péter vadul beleharapott Eszter kerek vállába, aki már tépte és rugdalta miközben hangosan sikított felindultságában, mert a férfi szinte megerőszakolva, durván, vad vággyal behatolt a magát ismét kéjsóváran, belső szükségből felkínáló nő vastag combjai közé. Amikor mindenen átestek, a zuhanyzás után öltözködő Eszter elmenőben azt mondta.

    – Tisztában vagyok vele, hogy hülyének tartottál és csak kihasználtál, azzal is tisztában vagyok, hogy holnap az első dolgod lesz felmondani nekem azonnali hatállyal. Szerettelek, de most azt remélem, megver majd az Isten minden más viszonyodban, összeveszít minden nővel, akit utánam hanyatt döntesz. Bár erre amúgy sincs szükség, mert minden normális asszony rühelli azokat a férfiakat, aki utálja a gyerekeket, nem akar utódot. Ráadásul a horoszkópod is azt mondja, nem találsz olyat, aki igazán bízik benned, aki annyira szeretni fog, hogy szüljön neked. Hiába vagy vonzó férfi, magod fog szakadni, magányosan fogsz megdögleni. – hadarta egyre ingerültebben a csalódott szerető, majd rávágta az ajtót Péter meztelen lábujjira távoztában.

    E viharok után másnap nemcsak beosztottjai, hanem ügyfelei is megszenvedték rossz hangulatát. Maga is érezte, hogy képtelen az érdemi kommunikációra, bezárta íróasztalát és sürgősen hazament, de itt sem találta a helyét, ezért összepakolta a cókmókját, elmegy gondűzőnek egy kicsit a teniszpályára, ütni egyet – határozta el. Szeretett ide járni a Gellérthegyre, a sport közben is mindig talált újabb „áldozatot,” elvált vagy boldogtalan, kielégítetlen asszonyokat. Egyszer egy anyát és lányát egy időben csábított el a mindig jól öltözött, csinos, a korából tíz évet is letagadni tudó sportos külsejű Péter, meg néha egy-egy fiatal, épp hogy ivarérett teniszező lányt is megszédített, bár egyre ritkábban, mert már nem izgatta fel a szüzekkel vívott csaták, a vérbe, könnybe és verítékbe torkoló éjszakák. Ráadásul ma valahogy nem is volt kedve szemezni, flörtölgetni az arra hajlandókkal sem. Napokon keresztül egyre múlt az életkedve, mintha egy ősi kínai átok, vagy egy rontó szellem lebegett volna a feje felett Eszter átkai nyomán. Önmagának be kellett vallani, bizony öregszik, pár évvel ezelőtt már rég túltette volna magát, és egy újabb hódítás okán már ágyban hentergett volna az ép soros hölgyeményével. Hiába, ez van – gondolta beletörődően, mivel a rossz érzései egy hét múltán sem csillapodtak – amikor ismeretlen számot jelezve csörgött a mobilja.

    – Az „elmebeteg vagyok, – szólt a telefonba egy lágyan csengő, vonzó női hang. – Csak bocsánatot szeretnék kérni a szemtelen viselkedésemért, és azért mert megijesztettem, de ha lehetne, inkább személyesen. – Péter szóhoz sem jutott szinte a meglepetéstől, csak félénken tudta kinyögni:

    – Találkozzunk, holnap este 7-kor a József Attila szobornál. – és alig hallotta meg zavarában az „igen, rendben” választ, csak a telefon búgása ébresztette arra, hogy bontott a vonal.

    Pétert magát is meglepte, hogy milyen gondosan készült, igyekezett, így majd fél órával előbb ott volt a megbeszélt helyen. Bár nagy elvárásai nem voltak, csak abban reménykedett, hogy kellemesen fog eltelni az este. Na persze arra is kíváncsi volt, hogy lesz öltözve egy ilyen találkozáskor az, aki oly pikírten megköszönte, hogy nem a zebrán akarja „lefektetni.” Azt sem tudom, hogy néz ki igazából gondolta, ezért igencsak elcsodálkozott, amikor hosszú lábfején drága cipőt és egy elegáns, piros kiskosztümöt viselő, fényes, hullámosan gesztenyebarna hajú, mértéktartóan kisminkelt nő rászólt.

    – Jó estét! Nem ismer meg? –

    –  Menjünk, sétáljunk egyet – mondta feszélyezettségét gyorsan leküzdve Péter, majd észre sem vette, hogy több órája kószálnak andalogva, beszélgetve Julival, a kerékpáros „ribanccal.”

    Már az első kézfogáskor is Juli erős, és mégis finom ujjainak érintésétől bizsergő áram hasított több millió volttal Péter idegeibe, s ez az izgalom azonos volt azzal a régi magasfeszültséggel, amikor 17 évesen első randevújára készült. Mindenben más volt, mint a férfi eddigi partnerei, láthatólag határozott és céltudatos, örömmel fedezték fel, hogy számtalan dologban közös az ízlésük. Mindketten értően beszélgettek a kortárs művészetekről, lelkesen egymás szavába vágva sorolták kedvenc irodalmáraikat, komoly- és könnyűzenei szerzőiket, és Péter élvezte, hogy Julinak azért néha más a véleménye, hogy rögtön békés vitába száll vele, ha valamit máshogy látott vagy gondolt. Meglepte, hogy a harmincöt éves asszony kora ellenére értően beszél Chuck Berry-ről, nem ismeretlen számára a Muddy Waters, de a Jethro Tull, a Deep Purple, a Led Zeppelin és a két nagy kedvenc, Elton John és a Pink Floyd sem. Lehet, hogy túl igénytelen voltam eddig, gondolta a férfi, lehet, hogy nem vettem észre az ilyen orchideákat a tucatnyi hervadt virág között? Az is meglepte, hogy ennyire sokat beszél önmagáról, de olyan volt, mintha mindig is ismerte volna Julit. Ösztönösen érezte, hogy ennél a nőnél nyíltság nélkül eljátszaná minden esélyét, mint az olyan ember, aki a plusz bónusz miatt az utolsó fillérjét is ráteszi a Lovin egy nyeretlen kétévesre. Megérezte, hogy a most nem tisztázott kérdések később gránátként robbannak, és ennek a detonációnak csak ő lehet a vesztese. Megérezte, hogy Juli e röpke idő alatt is többet jelent már, mint létezésének valamennyi hódítása. Megérezte, hogy most kell megragadni a pillanatot, de óvatosan, – nem-nem, gondolta – ez nem az a fajta, akit rögtön ágyba lehet vinni, biztos volt benne, ez élete legnagyobb csalódása volna, ha nem kéne küzdenie ezért a nőért. Lenyűgözte, hogy Juli nemcsak elbűvölően szép és okos, de eleven, melegszívű, ugyanakkor magabiztos, akinek magas elvárásai vannak barátaival, szeretőivel szemben. Az izgalomtól mélyeket kellett lélegzenie, amikor gesztikuláló keze egy pillanatig ott nyugodott Juli ruganyos mellén, torka, mint a sivatagi kút, kiszáradt, összeszorult. Mindenben más, mint eddigi kapcsolatai. Magas volt, majdnem 180 cm, hajlékony, akár a rugóacél. Julinak, bár elmondása szerint igen sokat fut és kerékpározik, mégsem volt bántóan izmos a lába, szemrevaló bokája vékony és nagyon formás, lábszára és dereka karcsú és szép ívű, mutatós tompora kerek. Keze és karja erős, különösen mozgékony, gondosan ápolt körmű ujjai tűntek fel a férfinak. Nyitott blúza alól kivillanó nyaka különösen vonzotta Pétert, és félve, nehogy a nő bunkónak tartsa, hosszasan gyönyörködött titkon az anyagon átsejlő merevhegyű mellében. Mindene olyan volt Julinak mint a lián, nem volt rajta egy csöppnyi felesleg sem, hisz nem bántóan, de inas volt és izmos. A férfit egyre inkább beterítette a kisugárzása, élvezte, hogy nem tud, de nem is akar a hatása alól elszabadulni. De tudta azt is tapasztalatból, nemcsak az első együttlétre, de még inkább a szerelemre várni kell, néha bizony sokat is várni kell, türelmesnek kell lenni. Bízott magában, hisz sohasem nem adta fel a reményt, hogy egyszer mégis megtalálja az utat az igazi boldogsághoz. Legtitkosabb gondolatait maga elől is próbálta elrejteni, macsó énje tiltakozott volna leginkább, hogy gyakran álmodott egy arcnélküli, önérzetes és erős asszonnyal, akinek megadhatja a tisztelet, aki toleráns, aki kész a megértésre, vágyik a gyengédségre, egy igazi, tapintatos, adni, ugyanakkor kapni is akaró társra. Azt is megértette, hogy minden konzekvenciát levonva tanulnia kell az utolsó szakításból, végleg lezárni az elmulatott évtizedeket, kilukasztani az eddigi gyakorlat szappanbuborékát, elkezdeni valami újat, ahogy egyszer Hermann Hesse versében olvasta: „Fel hát szívem, búcsúzz új gyógyulásra!” E gondolatok jártak a fejében, amikor elkísérte a földalattiig Julit, akitől azt is megtudta közben, hogy egy biztosítónál dolgozó barátnője segítségével az országos adatbázisból a rendszáma alapján kerítette elő telefonos elérhetőségét, a búcsúzáskor mindketten érezték, ez nem egy elsuhanó románc volt…

    Az elkövetkező hetekben többször is találkoztak itt-ott, egyre közelebb kerültek egymáshoz, és kimondatlanul egyre inkább vágytak a másik társaságára, egyre inkább olyan programokat csináltak, amilyeneket leginkább az ifjú szerelmesek szoktak. Az egyik ilyen randevú végén a lány, tőle szokatlanul félénken megkérdezte, hogy megmutatná egyszer, hol lakik, milyen a lakása. Péter izgatottan készült a vacsorára, ami nagyon jól sikerült, megelégedve konstatálta, Juli jóízűen és a vártnál többet eszik, bár a bort, mint eddig mindig, most is visszautasította. Majd amikor egymás mellé ültek a kanapén, a halkan szóló rádióból felcsendült az épp ideillő dallam: „Only You” a The Platters egykori világslágere. Erre a lány váratlanul odabújva lágyan megcsókolta férfit, ajkával lezárta kérdésre nyitott szájat, hegyes nyelve kutakodni kezdett, miközben becézgetve simogatta a férfi rövidre vágott haját. Ajka íze semmire sem hasonlított, ezt még inkább erősítette gyengéd rózsa illata, semmihez sem hasonlított, semmire, csak telt volt, akár a frissen szedett gyümölcs. Majd váratlanul felpattant és besurrant a fürdőszobába. Péter csalódottan arra gondolt, most vége mindennek, összeomlott a világ. Legnagyobb meglepetésére azonban az eddig szemérmes és tartózkodó Juli egy épp megszáradt, begombolatlan fehér ingében jött vissza, megállt, majd várakozóan tekintett rá.

    –  Mit kell még tennem, hogy végre lefeküdj velem – kérdezte lágyan mosolyogva.

    Az nem válaszolt, hisz látta, hogy minden büszkesége dacára remeg az ajka Julinak a sóvárgástól, látta, ugyanúgy félve tekint rá, ahogy őrá figyelt hetek óta Péter. Tudta mit érez a másik, már magát látta benne, tudta mi játszódik le most Juliban, hisz bensőjében ugyanazok az érzelmek dúltak, és most szégyenkezve gondolt rá, mindig is szerették az asszonyok. Juli ruganyos teste meghajlott, kecses s vonalat írt le. Pétert elbűvölte Julinak a szétnyíló ing alól kicsusszanó körte alakú tömör emlői, izgatottan vette észre, hogy csokoládébarna, hatalmas udvar keríti az elfojtott vágytól meredező bimbókat, miközben látható lett lapos, de mégis formás, selymesbőrű hasa alól kikandikáló pihés peremű borotvált ágyéka is. Mindene tökéletes, áradozott magában a férfi, miközben eléje térdelve vetkőztették a karcsú, de ugyanakkor gyöngéden simogató ujjak, újból megragadták a fejét, és Juli csak csókolta és csókolta, egyre vadabbul falta maga mellé húzva a szőnyegre Pétert. Percekig nem szóltak egymáshoz, csak a férfinek az egyre lejjebb kúszó keze nyomán a nőből áradó gyönyör kéjes hangjai töltötték be a szobát, eközben az asszony, a minden átölelő érzelmi kötelék bizonyítására ajkával megérintette a férfinek a túlzott izgalom, az eltitkolt várakozás miatt hirtelen leblokkoló, így petyhüdten maradó hímtagját. Utána átkarolva a férfi fejét, bíztatásul gyengéd szavakat mormolt a fülébe, majd bársonyos mellei közé vonva fejét ismét csókolta és csókolta, eközben lágyan simogatta Pétert, aki most épp erre vágyott.

    –  Hallgass meg – suttogta Juli – gyereket akarok tőled, babát, érted kisbabát! –

    –  Nem fog sikerülni – mormolta a férfi – látod, most is szégyenbe maradok, ha csak ezért vagy itt, akkor inkább menj el! –

    –  Most esetleg nem fog sikerülni, de olyan elengedhetetlen ez most? – kérdezett a lány.

    –  Nem érted! A horoszkópomban is benne van, hogy ellök mindenki, nem lesz már soha gyerekem. – kesergett Péter

    –  Butaság ez az egész, kívánlak, mint férfit, akarlak, mint társat és apát, és nem hagylak el, bebizonyítom, néha a horoszkóp is tévedhet. Hogy most nem megy, kapcsolatunkat nem ez a látszólagos kudarc határozza meg, hanem a későbbiek, a mostani szerelem, az eljövő szeretet, ez mindenkivel előfordulhat. Érted, csak még jobban szeretlek túláradó érzelmeid miatt, így most nem ez kapcsolatunk lényege! –

    Nem, nem olyan lényeges – ismételte szomorkásan a férfi, de egyáltalán nem volt meggyőzve erről…

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


Szózat Egyesület