Cságoly Péterfia Béla: Az utolsó sikoly

A sikoly anatómiája: nem a sikolt, visít, rikolt, sikítozik, visítozik szinonimája, az igazi sikolyt csak a nők hallatják nagyon-nagy rettegéskor vagy örömükben, legtöbbször a nemi kielégülésük csúcsán. Magyarországon az ezerkilencszázharmincas években jelent meg, némi álszemérmes botrányt okozva a keresztény kurzus társadalmában, a zsidó Erdős Renée,  »A nagy sikoly« című műve. Népszerűségét elsősorban – a női szerepek változásának korában – a női nemi élet, a kielégülés fontossága, és ezek elhallgatásának köszönhette. A regény eseményei a női orgazmus kérdését taglalja egy fiatal lány házasságkötése kapcsán, miközben megtörténések idején az álszemérem, a prüdéria uralkodott. Napjainkban ez a folyamat ellenkező irányba fordult, híres sztárok vagy ismeretlen nők is –az igaz szerelemmel együtt járó lelki- testi kielégülés hiányában – immár nyilvános világhálós önmutogatással próbálják magukra pótcselekvésként irányítani az érdeklődést. Ám az utolsó sikoly itt leírt története nem korunk figyelemfelhívó receptjeként botránykeltés, hanem az élet maga.

csillagszoroBence körülbelül 180 cm magas, 50 év feletti barnahajú szakállas férfi volt, türelmesen állt, arcát a koradélutáni, nyár eleji napfényben fürdetve az egyik angyalföldi villamosmegállóban. Jóminőségű, de láthatólag mindennap hordott farmernadrágja, galléros pólója, kopott válltáskája, izmos, eres alkarja valamint történetünk időpontja azt engedte sejteni a kívülállóknak, valamelyik mutatóban megmaradt gyárban, fizikai munkával, több műszakban keresi kenyerét. Hirtelen magához tért az álmodozásból, kapkodva húzta elő egyre hangosabban csörgő telefonját –miközben félhangosan dünnyögte – jól van, jól van, máris felveszlek! Szia Kriszti, akarta mondani, hisz a kijelzőn Gabinak, meghalt feleségének egyetlen öröksége, az egyetemet épp befejező neveltlánya képe mutatta, hogy ki hívja. Kimondani azonban nem tudta, mert egy vízhangzó, örömteli sikoly majd érthetetlen hadarás jelezte, sikerült az utolsó vizsga is. E rég hallott hang hallatán zsibongás kezdődött benne, borzongott a meleg dacára, megrohanták az emlékek, s így ha visszakérdezte volna valaki, egy szót sem tudna visszaidézni Kriszti szavaiból. Miközben felszállt a hangos csattogás kísérte, nehézkesen begördülő öreg Tátra villamosra, lelki szemeinek képernyője felelevenítette volt kapcsolatait, és az elsőnek hallott szerelmi Sikolyt. Valival és Kiságival egy kötelező építőtáborban ismerkedett meg, Valival együtt estek át a testi és lelki szerelem kezdő rögös útjain, Kisági pedig mindent megengedett, amit normális nő megengedhet egy férfinak. Egyre tolultak az emlékek, mint Kisági fiatalos, elvált mamája, aki kielégíthetetlen szexuális étvággyal vadászott lánya kamaszkorú udvarlóira, és nem takarékoskodott a hangjával, ha a csúcsra jutott. Majd Ildi, az első és egyben utolsó nő, akit életében felpofozott egy viharos, szerelmi drámát sem nélkülöző viszony lezárásaként, még egy Ildi, majd Jutka, Juli és Renáta, Kati és Katalin, több Marcsi, Imola, akinek megkérte a kezét, de ő nem akart melósfeleség lenni. Majd az NDK-ban ledolgozott több év- több románc, szintén vendégmunkás kubai és vietnámi csajai, egy tetovált cicijű félig mongol leány Mönh, meg Inge, az egyetlen német asszony és velük folytatott intim viszonyai. Nevek és arcok, fülek, nyakak, amelyeket jól esett megcsókolni, valódi és megjátszott orgazmusok víziói, nagy és apró mellek, karcsú bokák, hosszú combok,kerek fenekek, lágy csípők, dús bozontú ágyékok és borotvált csibepuncik, hosszú és rövid hajak, amelyet szeretett egy szerelmi csatározás utáni közös fürdéskor kifésülni, lányokra gondolt és asszonyokra, érzelmi párbajokra és tévedésekre, nőkre akik kielégítették és ő is megadott mindent, amit tudott, nők, akik megfordultak,vagy belegázoltak életében, amíg össze nem házasodott Gabival. Nem egy mindent elsöprő szerelemi cunami hozta össze az akkor már iskolás lányát egyedül nevelő kolleganőjével, hanem a kiegyensúlyozott nemi élet testi vágya, a nyugodt és biztonságos házasélet reménye. Szerencséje volt, végig vonzódtak egymáshoz, kapcsolatuk magától értetődő és baráti, bizalomteljes és zökkenőmentes volt, ráadásul őszintén, a lányaként szerette és nevelte 11 éves kora óta azt a „zabigyereket,” ahogy elkeseredett anyósa emlegette nemszeretem unokáját. Azóta nemcsak felesége szülei, de Gabi is már három éve halott, és érdekes módon ez az üresség csak nem csökken, hanem örökkön örökké nő, ahogy Kriszti 23 évesen, utolsó egyetemistaévét taposva egyre jobban hasonlított türkizkék szeme kivételével édesanyjára. A férfi a kezdetektől fogva bálványozta a nyíltszívű, szókimondó, ugyanakkor gyengédségre váró, mindig és mindenkor társaságkedvelő, így barátnők tömegével bíró, de a fiúpartnereket egyelőre inkább elutasító neveltlányát. Együttélésük harmonikus volt, kivéve, hogy a pedáns és rendmániás férfi nehezen viselte rendetlenül szétszórt ruháit, könyveit, kozmetikai cikkeit, néha veszekedtek is, de ez még csak jobban megerősítette lelki egymásra utaltságukat, szeretetüket, kölcsönös ragaszkodásukat a másikhoz. Most azonban némileg meglepve, de annál elégedettebben szemlélte a szépen megterített ünnepi asztalt, mert a lány nem volt egy konyhatündér, ezért a rántotta képezte szakácstudományának csúcsát. Láthatólag a hidegtál is valamely közértből került középre, s döbbenten tapasztalta, hogy az alkoholt szinte sohasem fogyasztó Kriszta két pezsgőspoharat hoz megfelelően jégbe hűtött, kedvenc száraz Pannónia pezsgőjéhez. –Neked köszönhetek mindent – mondta elhomályosuló tekintettel a lány, amikor koccintásra emelte poharát. – Ne túlozz – szerénykedet a férfi, de azért nagyon is jólesett ez a dicséret, e pár szó, a rövid, de mindent magában foglaló köszönet bőven kárpótolta a pénzkereset évek óta tartó fáradságos, mindennapi robotjáért. Hiába, lassan hat év sok idő, mert Gabi sokáig húzódó betegsége majd halála miatt egy keresőként nem volt könnyű, hogy mindenre teljen. De Bence inkább túlórázott hónapszám, hogy az igényes, magára mindig adó Kriszti szépen és a kedve szerint öltözködhessen, fodrász gondozza az imádott hölgyemény mindig az új divatot követő hosszú, gesztenyebarna, hullámos haját, hordhasson apró ékszereket, legyen jó telefonja és laptopja, vagyis ne kelljen filléreskedni az egyetem évei alatt. Így szinte mindent megvehetett neki, igazi szülinapi meglepetéseket is, bulikba küldte, ami a kor fiataljainak elvárása volt, bár az is igaz, hogy a lány sohasem követelődzött. A két szoba hallos, Duna parti lakás ugyancsak a gondosságról, a gondozottságról, a korszerű elektronikai szórakoztató és háztartási eszközök, a finom és ízléses tárgyak, bútorok szeretetéről regélt. Evés után mosolyogva adomáztak, mókáztak, felidézve az elmúlt éveket. Mindig is szívesen trécseltek egymással, keresték a másik társaságát, ismerőseik, barátaik legnagyobb döbbenetére Kriszti még 20 éves kora után is nagy- nagy örömmel várta, szinte kikövetelte „Benceaputól,” fogmosás-fürdés után, a neki kiskorától járó esti meséit, amihez ha tehette, a férfi is mindig ragaszkodott. A nagy beszélgetésben hamar eljött az este 9 óra, amikor a délelőttös műszakban reggel 6-ra munkábajáró pótapa általában aludni ment. Lelkiismeretes, precíz, így viszonylag jól fizetett munkaerőként tartották mindig is nyilván, amit szakmai tudásán kívül elsősorban kiegyensúlyozott életmódjának tudtak be. S bár az utolsó egy évben szíve egy kicsit rendetlenkedett, korához képest nagyon fiatalos, kiemelkedő fizikai állapotban volt, jól tartotta magát, gondozott külsejével rövidre vágott hajával, gondozott szakállával özvegyemberként igencsak kelendő lett volna elvált vagy magányos munkatársnői körében. Bence azonban gyengéden, de határozottan lerázott minden közeledést, hisz mellrákban meghalt felesége a halálos ágyán megeskette, vigyáz és gondoskodik Krisztiről, amíg az diplomát nem kap a kezébe.

– Lám s-lám gondolta jólesően, a kisasszony immár végzet szociológus – miközben felidézte magában, hogyan vált az esetlen, csámpás és bizalmatlan, eleinte gyakran zokogó kamaszodó lányból, immár karcsúbokájú és gyönyörűlábú, kívánatos, magabiztos, mindig mosolygós, a férfiak körében is egyre népszerűbb, dekoratív, varázslatos ifjú hölgy. Mivel kapcsolatuk magától értetődő és bizalomteljes volt, ez az érzés, a szeretet csak fokozódott Gabi elmúlásával. Mosolyogva mulatatta Kriszti történetei a fiúk „próbálkozásairól” és iránta tanúsított érzelmeit csak növelte, hogy tudta, mindig és minden körülmények között megbízhat benne. Még néhány percig társalogtak, megkérdezte a lány holnapi programját, majd hangos ásítással övezett „jóéjtpuszival” búcsúzott szeme fényétől, hogy menjen zuhanyozni, ő nyugovóra tér. Negyedórát olvasgatott még kedvenc Rejtő könyvéből, „Az elveszett cirkáló” –ból, mikor halk kopogás után váratlanul, egyszer csak besurrant a szobájába a lány. – Cicám! Megfázik a feneked… – mondta némiképp csodálkozva a rövid kimonója alatt láthatólag meztelen Krisztinek, mert a lány szinte sohasem zavarta este, lefekvés után, pláne ilyen lengén öltözve, koránkelő nevelőapját. – Szeretlek te hülye, nem vetted észre, hogy mindig is szerettelek, 14 éves korom óta csak téged akartalak – suttogta a mereven, de minden félelem nélkül letekintő Kriszti, majd egyetlen libbenéssel ledobva a selyemköntöst, odaugrott és megragadta, közben végighúzta hegyes nyelvével a férfi cserepes ajkát. Az el akarta tolni magától, de a lány ösztönei nem tévedtek, bár nevelőapja kifogást keresve fáradságra meg arra is hivatkozott, hogy gusztustalan lenne nekik szeretkezniük. – Szeretlek, szeretlek, szeretlek, mindig is szerettelek – mormolta újra hadarva, majd újra és újra egyre és egyre hangosabban századszor is, miközben össze- össze érintette ajkát Bence ajkával, aki immár megadta magát. Összetapadtak, majd a leány vadul markolva a férfi csuklóját, egyre szorosabban fogta és húzta. Majd hírtelen mozdulattal magára rántotta, keze a férfi tarkójára majd nyakára ragadt, körme a hátába vájt egyre vadabb simogatással. Bence egyik keze a hajában motozott csók közben, a másik a lány apró, kúp alakú keblére, az izgalomtól keményen meredező mellbimbójára tapadt, Kriszti gerince hirtelen megmerevedett a sohasem tapasztalt gyönyörtől. Fejét a párnához szorítva álmodozóan becsukta a szemét, mint aki nem akarja látni a testén egyre lejjebb haladó mohó férfiajkat. Bence forró lehelete szőrtelen, fehér combjai között egyszerre taszították és vonzották, a férfi durva borostája fájó vörösre dörzsölte annak belső felét miközben nyelve kutakodni kezdett, rátalált az áramlásra, és a lány belsejében pedig zubogva tört végig az erekben a könnyű ritmust követő őrjöngés bűvölete. Majd ismét rávette tekintetét, felnézve a férfira, eközben az udvarából immár hegycsúcsként kimeredező bimbók majd szétszakadtak a fénylő, kicsiny mellecskéken. Teste forrón megfeszült, és Bence elmerült az őt körülölelő testben. Ekkor nyaka hajlatában Kriszti olyan nyikkanó apró sikkantást hallatott, mint egykor édesanyja spanielje, mikor végigvágtak rajta pórázzal, mert nem fogadott szót. Szűz volt! Amikor megpihentek ismét mondani akart valamit, de a rég magába fojtott, kielégítetlen vágy bűvöletében a lány megint okosabb volt. Nyitott szája végigdörzsölte akár egy spongya, Bence érezte, hogy nem bírja tovább… Megpróbálta elvonni a fejét, de az megragadta a kezét, nyelve ismét a férfi szájába döfött. Bence odanézett, de immár önmaga kontúrját látta csak, önmagát szerette az önként vállalt cölibátus éveinek megtartóztatása után. Semmit sem értett, de Kriszti gyöngéd két ujjával most már maga vonta magába a férfit, leküzdve a testében az elébb lándzsaként végigszaladó fájdalom immár elmúlt döbbenetét, és Bence úgy vetette magát megnyugvást és védelmet keresve combjai közé, mint magát a katona a gránát elől az őt elnyelő fedezék ölelésébe. Eközben a lány erős ujjaival végleg magába forrasztotta, csípeje lassú hullámzásba lendült, izmos, hosszú combjai átkarolták a férfi derekát, fejét a vállába fúrta gyengéden beleharapva, miközben mintha egy életre összeolvadtak volna. Bence ekkor váratlanul egyre élesebb színeket látott ezer formában és alakzatban, mint a távoli csillagrendszerek és galaxisok sohasem kihunyó fényét a Hubble űrtávcső képein majd egy atomrobbanás poklává váló tűzijáték vad és erőszakos fellobbanásait. Hirtelen előbb a hegesztőpisztoly vakító sugara alakult mindent elsöprő görögtűzzé, majd milliárdnyi csillagszóró fényes fehérré változó tűzpiros és vérvörös lángjaivá lobbantak egyre jobban és jobban lüktetve agyában, felkiáltott, amikor a lövésszerű ősrobbanás bekövetkezett, s a sokat dolgozott, elhasznált szív váratlanul megszűnt dobogni. A fulladás döbbenetének első tíz másodpercében, a villogó fényár csökkenésében, a növekvő örök éj szürkületben azonban utoljára boldogan hallotta a várva várt mai második, az erőszakos elmúlás iszonyát még nem észlelő, örömteli és immár utolsó Sikolyt.

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo