Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram-augusztus 2015.

Magyarország, nem két költőgladiátor küzd egymással, hanem két aréna küzd a költőgladiátorokért

Gazduram
 
Róma, nem lélegzik,
szemét és por lepte ezeréves telkét,
darabolta, szétmorzsolva,
turisták hordták szét lelkét.
 
ókeresztény graffitik a spíneák alatt,
számok: L, M, D néhány X
mohos fontánákból galambok isznak,
vigyázzott ránk egy obeliszk…
 
vártam valamit, hogy súgjon,
ahogy Goethének, Adynak tette,
éjszaka volt a legszebb,
köpönyegét terítette
rá a hold
 
Rómát vigyázni kéne,
magamban azt teszem,
s mint régen a fekete-fehér filmet
hívom elő,
Róma csak kiemelve, simogatva, megértve szerethető.

    Jóna Dávid  (2015. 06. 24)
 
 
Gazduram
 
Rómát még nem láttam,
de tudok róla,
a Colosseum szájában,
mennyi áldozatát fogta.
Ezernyi műemlék,
de fotóidon mást láttam,
a turizmus-matricája mögött,
ami van a ragasztott valóságban.
Elcsorbulunk: Párizs, Róma, London,
Prága, Berlin, a városok,
a lélek lencséjén eljutni képükhöz,
az igazán jó dolog.
Róma, nekünk egy pont, fixa ideál,
pedig egy folyamat,
ahol egy árnyék-lány,
fény-kelyheket mosogat.
Ahonnan kitörték Európa-ablakait,
aztán létrehozták a művészet-házat,
a templom meztelen válla,
ébreszt bennem minden után vágyat.

    Szentjánosi Csaba  2015-07-05

Gazduram
 
Úgy alakult, hogy a városban találkoztunk.
 
Ahogy érkezett, olyan volt, mint egy mentegetőző idegenvezető,
esernyője, mint óriás szempilla csukódott le kezében…
 
Aztán csak átléptünk a csenden, vettünk egy zserbót, vagyis kettőt
és egy capuccinót is, melynek habjába kiskanállal rajzoltam.
 
Szerettem ezt az eső utáni párás meleget amiben sétáltunk,
kézfejét simogattam, ott olyan puha a bőre, mint a kismacska talpa.
 
Július volt. És szerda. És semmi különös. Megkértem a kezét.

    JD  2015-07-05

Gazduram
 
Ez több, mint romantika,
ez maga az élet,
ahogy a férfi talál magának
feleséget.
 
Ez több, mint találkozás,
ez a jövő,
ahogy vulkánarcokat nyit
a rózsatő:
a legszentebb utcanő.
 
Ez olyan légies, ez olyan
egyszerű,
ahogy felkavaróvá válik,
a cappucinno-mű,
a kedves hajszála csak a betű.
 
Egy kis asztal, két kis szék,
két kis ember,
a szerelem: Gulliver-fegyver,
egybe ér az este és a reggel.
 
    Szentjánosi Csaba  2015. 07. 05.

Gazduram
 
Olvasom a csendem. Felhúzott lábakkal.
Az önfelmentés azért jó, mert már tudod a kérdést, amire a választ keresed.
Olvasom a csendem, magamban lapozgatok.
 
Megmutatták, hogy kell lerajzolni, leírni.
Most azt keresem, hogy tudom ezeket elfelejteni.
Hogy megfelelések nélküli lehessen…
Olvasom a csendem. Hogy újragondoljam a szavaim jelentését.

    Jóna Dávid (2015.07.15)