Dinók Zoltán: Béla

A fák halkan susogtak. Az út szélén egy hét hónapos, terhes anyuka sétált. Járása lassú volt. A játszótéren, mely az augusztusi meleg miatt most üres volt, keresett egy padot s leült. Kifújta magát. A terhessége előtt dohányzott, ezt most nyilván nem tehette. Szép, kövérkés hasa lett. Folyton a férjére gondolt, hiszen az nagyon aggódott a születendő gyermek miatt, így most ő végezte otthon a házi munkákat. Egy kisbabát toló anyuka leállt a terhes asszony előtt. Elővett egy papír zsebkendőt s homlokát törülgette. A padon ülő asszony megszólította:

    – Mennyi idős a gyerek?

    – Tíz hónapos.

    Majd visszatette a zsebkendőt a zsebébe s mivel látta hogy terhes asszonnyal beszél, megkérdezte:

    – Maga hány hónapos terhes?

    – Hét hónapos.

    – Akkor nemsokára világra jön az az áldott gyerek.

    – Igen.

    Az anyuka továbbment. Kezdtek mozgolódni. A terhes asszony irigységgel nézte a dohányzó fiatalokat. Hogy rágyújtana! Mikor néhány fiatal elkezdett köpködni s hangosan csúnyán beszélni, az asszony felkelt s indult haza.

    Otthon az apa, Feri épp a kezeit mosta.

    – Te mit csinálsz? – kérdezte Adél

    – Megsütöttem a kezem a vasalóval.

    – Jaj, hadd nézzem!

    – Nem lényeges! Már jobban van a kezem.

    Adél befejezte a vasalást. Egy gyönyörű szép inget kellett rendbe hozni. Feri lefeküdt. Kezébe vette a sportújságot. Majd elaludt rajta. Mikor Adél betette az inget az előszoba–szekrénybe, odament Ferihez s megsimogatta az arcát.

    – Édes szerelmem! – mondta

    Az felébredt. Az ágyra fektette kezeivel, de persze óvatosan.

    – Vigyázz, te! A gyerek!

    Idilli hangulat alakult ki kettejük közt.

    – Tudod már hogyan szólítjuk nevünkön a gyermekünket? – kérdezte Adél

    – Hát persze! Ferinek!

    – A nagy fenét! Abból elég egy is!

    Feri erre egy pillanatra megharagudott, majd játékosan elkezdett a kezével babrálni a babán.

    – Vigyázz! Szerintem legyen Tibor

    Feri nevetett, mint egy idióta.

    – Valami bajod van?

    – Jó, ne legyen Feri, de Tibor sem!

    – Akkor mi legyen?

    Feri fura képet vágva sóhajtott egyet.

    – Legyen Béla.

    – Tényleg! Az nekem is tetszik!

    – Isten éltesse októberben Bélát! – mondta Feri

    – Most pedig gyere, megmutatom hogyan kell vasalni!

    – Tudom én azt!

    Adél hangosan, teli torokból és gúnyosan kinevette férjét.

    – Akkor miért égetted meg a kezed?

    – Apró hiba, előfordul bárkinél.

    Adél elcsendesedett s komolyan nézett előre, majd a férfi szemébe.

    – Inkább azt mutasd meg hogy kell paprikás krumplit főzni!

    – Rendben! Gyerünk ki a konyhába!

    Kimentek s Adél elővette a paprikát, a krumplit, a hagymát, a kolbászt s mindent töviről hegyire, lépésről lépésre megmutatta hogyan kell a kolbászt szeletelni, a hagymát meghámozni, a paprikát darabokra vágni, a krumplit feldarabolni s hogyan tegye fel azt a gázra. Közben Feri átkarolta a terhes asszonyt s bókokat súgott a fülébe.

    – Ide figyelj, te!

    – Figyelek! – mondta fegyelmezetten a férj

    Az elkészült paprikás krumplit aztán a férj olyan jóízűen elfogyasztotta hogy mindenáron ő is ugyanilyet szeretett volna főzni. Megfogadta hogy ilyet készíteni majd mindenesetre megtanul.

    – Addig tanítom neked, míg bele nem jössz! – mondta Adél

    – Rendben! Nem kell kétszer mondani!

    Estefelé korán lefeküdtek s Feri örült hogy fiának a Béla nevet adják.

    – Olyan boldog vagyok, hogy Béla lesz a fiam!

    – Ugye hogy szép név?

    – Igen. De eláruljam miért tetszik?

    – Miért?

    – Mert apám testvére is Béla volt.

    Adél erre egyáltalán nem vágott valami pozitív fizimiskát. De hát ő neki mindegy volt végül is. Csak októberben megszülessen az a gyermek..

    Majd először Adélnak kell megtanítani egyáltalán urának egyet–s mást hogy fiából igazi férfit faragjon… Olyat mint őt.