Fehérvári Judit: Lepkeszárnyrés - Palackposta Zsófinak a Mennyek Országába II. - részlet

Szétgurult életek, szabadesések, sorsok, halál(ok)

 

 1. Előhangok

 És akkor elhatároztam, hogy szingli leszek. Ha az embert az apja, a férje, majd az újabb és újabb szerelme is ilyen piszkosul átveri, akkor mit várjon a többi férfitól?

Nem akartam én semmi mást, csak a családban biztonságra találni, s hinni abban, hogy a teremtés koronája majd megoldja helyettem azokat a problémákat, amelyekkel gyenge nőként nem tudok mihez kezdeni, s tartozni valakihez, hazamenni hozzá, hazavárni, ha távol van, s mindent elkövetni azért, hogy boldogan éljünk.

A pakliban nem volt benne a halál, mert fiatalon ki az a bolond, aki megismerkedve valakivel azonnal arra gondol, hogy néhány év múlva intézheti a temetést, s ott állhat egy koporsó mellett testileg lepusztultan, lélekben meggyötörten, anyagilag kifosztottan. És pereskedések végtelen sora, majd bírósági tárgyalások, negatív adósságok kísérik az útját élete legszebb éveiben, s még csak rá sem tud nézni sem az erősebbik nemre, mert megutálja annak minden egyes tagját.

Persze, gyerekkoromban anyám megmondta, hogy nem férfiak ezek, csak egyedek. Hol párosodni, hol szaporodni óhajtó hímek, meg apámat rendszeresen elküldte a „kutya veres” nemi szervébe, de, hogy miért éppen oda, azt nem tudom… Egy biztos, egyszer egészen kicsi gyermekként megnéztem apámat, ahogy a létrára mászott. Nyár volt. Vörösnek nem találtam semmit ott alul, annál inkább furcsának, hogy mi minden berendezése van egy férfinak, akik amúgy meg nem is ülve pisilnek, így aztán minek is nekik az a csomó dolog… Anyám szerint a férfiakban az a legjobb, ha a fenekükből nem lóg ki sem a WC-papír, sem az arra való dolog, s, ha néha még kommunikálni is lehet velük, ha úgy gondolják.

Naná, hogy csupán bizonyos esetekben óhajtják ezt, s úgy vettem észre, hogy csakis akkor, ha el akarják kábítani a fejed, mert most éppen beléd habarodtak. Régebben ilyenkor még párbajoztak is, s képesek voltak belehalni a szerelem gondolatába. Egyetlen golyóval hajnalban kimentek segédeikkel valami eldugott erdőbe, gondosan vigyázva arra, hogy lakcipőt ne vegyenek fel, mert azon nyomban megcsillan a napfény, s az első lövés, ha talált, mindent eldöntött. És az illetékes hölgyet már akkor sem kérdezték meg, ezért aztán az ilyen esetekkel egyenes arányban növekedett a fiatal lányok öngyilkosságba való menekvése. Hogy ez romantikus volt-e, döntse el ki-ki önmaga.

Később aztán, mikor már egészen felvilágosultam, rádöbbentem, hogy a szerelmen kívül mi mindent szeretnének tőlünk a férfiak. Gyakorlatilag a teljes mindenséget: azt, hogy mi nők egy személyben házi tündérek, tengeri sellők, cselédek és arisztokraták, szépségkirálynők és minden földi tudományok doktorai, kellemes kísérők, tökéletesen érvelő vitapartnerek, autó-és motorkerékpár szerelők, első osztályú szakácsok és séfek, mosó-és vasalónők legyünk és hosszasan sorolhatnám mi mindenek még, de felesleges, mert ezt bizony, minden nő önmagától is tudja. Így van az, hogy már pedig buta nő nem létezik, akárhogyan is szeretik a férfiak leszőkézni a szebbik nemet! Van egy barátném, aki ilyenkor azt szokta volt mondani a kedves urának, hogy „Hát, a pék fasza nem kéne?” Nem tudom, miért nem a postásé, de, akinek nem inge… Szóval, megvilágosodván rádöbbentem arra is, hogy nincs is tőle bölcsebb asszony a világon, mert a drágaságos férje úgy ugrál neki, mint egy marionett bábu, ha jól forgatja madzagjait a bábos, azaz az alfa nőstény. És megsúgom, hogy igaz, a férfiú azért csak megcsalja néha. De mégis csak azt mondom, hogy szerintem egyetlen asszony sem hülye, csak szemrebbenés nélkül eltűri ezeket a dolgokat, ha már úgy tesz, hogy kiment a gyakorlatból. Mert bizony öregasszony nincsen, csak idősebb szépségek. És vannak nők, akik nem csupán szentimentális módon álmodnak a szerelemről, mert azt teljes pompájában szeretik megélni, annak minden gyönyörűségével egyetemben, de attól még egyáltalán nem kurvák, mert sohasem adják oda láthatatlan erényöveik kulcsait idegeneknek, az ugyanis csakis egyetlen emberrel, a nagy Ő-vel használható. Persze, akadnak olyanok is, akik igen kiszédelegtek a divatból, mert elég öregecskék már, s a férfiakat csupán dísznek használták világéletükben, hogy aztán megunva őket, lecseréljék valami nemesebb ékszerre vagy szőrmére, luxusvillára, netalán autóra, de azért néha mégiscsak megnyalják még ők is a sót, csak nem éppen az otthoni egyszerűt, hanem valamiféle extra tengeri finomítottat. Egyébként mihez is kezdenének az utazási irodák, szállodák, hotelek, motelek, panziók és más effélék… Hogy kinek mit jelent élete boldog béke ideje, az egyén függő. Valamikor a háború előtt, amikor még nem is sejtették, hogy lesz abból második világégés is, a harcok nélküli esztendőket nevezték így, amikor a nők pontosan tudták a társadalomban elfoglalt helyük jelentőségét, s tökéletes harmóniában tudtak élni világukkal és önmagukkal is.

Néha lázadtak persze a sorsuk ellen, de csöndesen, magányosan tették ezt, kivéve egy-két mozgalmat, pl. az 1876-ban Hubertine Auclert vezetésével megalapított Société le suffrage des femmes -t (Szüfrazsett nők egyesülete) és a női választójog nőnemű ellenzőit is, akik meg önös érdekeiktől és a kényelemtől vezérelve csak ráhagyták a férfiakra a dolgaikat. Így aztán ez utóbbiaknak semmiféle felelősségük sem volt, ha tönkre ment a családjuk, ha eladósodtak, ha nem az a párt került uralomra, amelyik alatt jobban élhettek volna és hosszasan sorolhatnám még, mi minden ok miatt volt ez a helyzet roppant kényelmes.

Láttam egyszer egy filmet, valamikor a XIX. század vége felé játszódott Angliában, s egy írónőről szólt, aki végzetesen beleszeretett a kiadójába és fordítva, s egyáltalán fogalma sem volt arról, hogy több házat is vehetne magának a szerzői jogdíjaiból, s élete végéig gazdagon, s boldogan élhetne. A szülei ellenezték a rangon aluli házasságot, s csak egy családi nyaralást kértek tőle, hogy, ha addig sem gondolja meg magát, akkor férjhez mehet. Miközben a férfi a szakadó esőben kikísérte a vonathoz, tüdőgyulladást kapott. Aztán még leveleztek egy ideig, majd a női kétségbeesés és a szülői megnyugvás időszaka következett. A címszerepet alakító Renée Zellweger csak hazatértük után tudta meg, hogy élete nagy szerelme belehalt abba a búcsúzkodásba.

Az élet is ilyen: hol csodaszép és reményeket adó, hol annyira keserű, hogy az ember nyomban bele akar halni fájdalmába, máskor meg rózsaszín ködben úszó, s akkor vagyunk szerencsések igazán, ha ebből a ködből valamennyi addig kísér bennünket, amíg búcsút nem intünk ennek a földi létnek.

Mindenesetre én már gyermekkoromban megtudtam, mi az a matriátus, mert egészen olaszosan éltünk, azaz a nő volt az a családunkban, aki megmondta, mit kell tennie a férfinak, s őt kellett szeretni, tisztelni, mert egy személyben volt nő, feleség, anya és mindenek tudója.

Ma, midőn életem javarészét már magam mögött tudhatom, csak egyetlen dologban vagyok egészen bizonyos, gyermek és szerelem nélkül az élet fabatkát sem ér.

 

2. Kvarckristályok

A konyhaszekrény tetejéről került le festés közben. Csak egy gömbölyűvé formázott virágorcájú üveg, az alján sárga színű homokkal.

— Neked hoztam — mondta az egyenesen Németországból hazajövő férfi.

— Csodaszép! — válaszolta a nő, s elbűvölve nézte a kaktuszok és pozsgások furcsa burjánzását a fehér kövek között. Kaleidoszkópra emlékeztette, meg mindenféle más mesebeli dolgokra, s nem igazán merte vízzel áztatni a növényeket, amelyek egy napon, mint várható is volt, átadták magukat az enyészetnek.

Az edénynek ettől kezdve nem volt többé funkciója, s valahol az egyik eldugott sarokban árválkodott egészen addig a napig, amíg urnává nem nemesedett. A múltat őrizte: a gyermekkort és szenvedéseket, a szépséges és csúf illatokat, a mámor és az alkohol vihartáncait, a kézzel festett tapéták és a rézsodronyos ágyak ódon fenségét, a kacagásokat és a kegyetlenül keserves zokogásokat.

Az új tulajdonosnak semmi sem kellett abból a házból. A férfi többször is rákérdezett, hogy biztosan nem tart-e igényt egyetlen dologra sem, s miután a válasz mindig nemleges volt, gyakorlatilag darabokra bontotta a nő szülőházát. Az antik vízcsapok és kád után az ajtókat is kiszedte, még pedig tokostól, rézkilincsestől, tükröstől, azaz mindenestől. Mielőtt az így lemeztelenített és meggyalázott házat átadták az új tulajdonosának, a férfi elkezdte felszedni a hajópadlót, a parkettát, a konyhai járólapokat is, és nem kegyelmezett a falaknak sem.

Ekkor a nő ugyan legbelül mélyen tiltakozott, mert emlékezett arra, hogy édesapja valamiért a 70-es évek közepén légópincét épített a ház alá, felrúgva ezzel a gázhasználatra vonatkozó minden szabályt, de azért hatalmas érdeklődéssel szemlélte a férfi tevékenységét. Még egy miért sem hagyta el az ajkát, mert a szerelem ereje nagyobb volt annál, mintsem kérdezni akart volna.

A végeredmény egy kevéske homokkeverék volt, amely most, hogy a nő a napfény felé fordította az üvegedényt, kvarckristályként ragyogott, s a múltat tükörként idézte fel.

 

És egészen 1879-ig röpülnek vissza a történések…

 Ebben az esztendőben mit sem sejtve a majdan bekövetkező világégésekről, Debrecen városában megszületett Takács Zsófia. Már fiatal lányként megszállott cívisként élt, de ahogyan Metzger György régiségkereskedő felesége lett, egyre furcsább szórakozások megszállottjává vált. Divathóbortjait Párizsban elégítette ki, s ha vízpartra vágyott, Svájcig meg sem álltak. Amikor a 30-as évei közepén még mindig hiába várta a Teremtőtől a gyermekáldást, valahonnan hallott a Tölcséres Viktor V gramofonról, s beszereztette azt. Ezután zenehallgatással és olvasással töltötte napjait. A férje viszonylag hamar elhunyt, s soha többé nem kívánt másik férfit, de bele-belezsiborgott a fájdalomba, s a harmadik szélütés után soha többé nem kelt fel abból a rézsodronyos ágyból, amelyet még az egyik őse rendelt meg, mert annyira beleszeretett a Vasárnapi Újság 1885. szeptember 20-ai számában meglátott hirdetésbe.

Ekkor kerültek a csónakosok is a falakra. Egyenként kézzel kivágva valami megfizethetetlen árú tapétából, s bordós-lilán üdvözölve az öröklétet. A réz ágytál és a rézkarnisok után hamarosan megjelentek a jóakarók és papok is, mind-mind hiénaként lesve az örökséget.

A keleti fekvésű szobában állandóan hűvös volt, s az ablakok is magasan a föld felett pislákoltak néha a fényre. Hogy valamit kezdeni kell ezzel az élettel, az a magatehetetlen gutaütött családja számára egy pillanatig sem volt kétséges. Volt ugyan egy szeretetotthon Őrbottyánban, de oda csak a halmozottan fogyatékosok kerülhettek be, míg Óbudára meg a zsidó vallási felekezetűek, s mivel abban az időben a hírek is másként terjedtek, meg egy ilyen esetben a családok is elvesztek az ügyintézés labirintusaiban, nem maradt más megoldás, csak a családi összefogás.

 

1961-ben már nem lehetett tovább várni…

 Ekkor két ember összeházasodott. Tették ezt a világ ellenében. A feleség, Pálffy Mikó Zsófia szülei olyan településen éltek, amelyet már a Váradi Regestrum is megemlít, s az 1940 években pedig a lakosság vallási összetétele így nézett ki: 80% református, 9% római katolikus, 6% zsidó, 5% pedig egyéb, de egyetlen görög katolikust sem említenek az iratok. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően, Debrecen után itt ítélték el a legtöbb embert Hajdú-Bihar megyéből büntetőperekben, s még egy, a világ szemei elöl jól elrejtett láger is pusztította az életet. A leendő asszony szülei mégis kulákok maradtak. A férj, Fejérváry – Metzger Antal csupán hat kilométerrel arrébb, a Gesta Hungarorum feljegyzései alapján az egykori Ond vezér birtokán látta meg a napvilágot, de egy teljesen más kulturális környezetben (A település akkor Magyarország egyetlen görög katolikus püspöki székhelye volt. Ferenc pápa 2015. március 20-i hatállyal, Debrecen székhellyel főegyházmegyévé (metropóliává) emelte. De ezt a főszereplők közül nagyon kevesen élték meg. Említésre méltó azonban, hogy 2015-ben Debrecen immár háromszoros püspöki székhely lett. Három, korban szinte egyidős, nyitott és ökumenikus gondolkodású egyházi vezető került a debreceni központú egyházak élére. Rendszeres, havonkénti találkozásuk és ebből fakadó baráti, testvéri kapcsolatuk messze földön híres és példaértékű a magyar egyházak számára.). A nagyapja nevelte, aki ellentétben azzal a kétszázhuszonkilenc fővel, akik az első világháború csatamezőin maradtak, fél karral ugyan, de visszajött. Modern gondolkodású volt, így nem bánta, hogy a lánya válása után azonnal hozzáment a környék legmódosabb nagygazdájához, aki az italtól megbátorodván hatlovas fogattal száguldozott a mezőkön, s az ég felé szórta átkait.

Esküvőjükre a nő szülei el sem mentek. Ezután kerültek a városba, ahol eltartási szerződést kötöttek az akkor már béna és özvegy Metzger Györgynével, aki a feleség keresztanyja volt.

Mindketten furcsán érezték magukat a városban, ahol a szabadság és a határtalanság szeléből csupán négyszáz négyszögöl, két külön szoba és egy gondozandó, hisztis, pletykás és fennhéjázó nagybeteg jutott nekik, de boldogok és fiatalok voltak. A férfi építésvezetőként azonnal állást kapott, míg a nő természetesen otthon maradt. Abban az időben tisztességesen meg lehetett élni egyetlen fizetésből is. Az árak éppoly maradandóak és állandóak voltak, mint a vasfüggöny és a szocializmus. Mikor a gyárilag felületkezelt szalagparketta megjelent, akkor szedték fel az egyik szoba hajópadlóját, s a kátrányos réteg alá csillámföldpát is került, a parkettára pedig még csónaklakk is.

Ezt a kristályos anyagot nézte most a nő, s arra gondolt, hogy még meg sem született akkor, mikor a természetnek eme szemcsés szerkezetű anyaga már várta őt. És édesanyjára emlékezett, aki majdnem odaveszett a második világégésben, s, akinek a szülei a körmük szakadtáig ragaszkodtak volna ahhoz, hogy otthon maradjon, s ha eljön az idő, gondoskodjon róluk.

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf