Édes Anna: Kis magyar mutyi

– Hová mégy? – kérdi a ház ura és álmosan pislog a kávéscsészéjébe.
– Ügyet intézni, édes – mondom, erre nevetni kezd.
– Látom. Ha festő lennék és te lennél a téma, az lenne a címe: Jeanne d’Arc a máglyán. Kissé morózusan nézek, mire felhörpinti a kávéját és megcsókol.
– Elkések – kacsint és elviharzik.
– Sok szerencsét! – kiabál vissza a válla fölött és vigyorog piszkosul. Ezer ember várakozik. Kezükben papírhegyek. Lehuppanok. Mellettem öreg néne kötöget.
– Három óra – közli –, azóta várok.
– Na, nekem ennyi időm nincs! – mosolygok rá. Picit hátrahőköl. Valószínűleg egy zombi rémlik fel benne egy horror filmből, amelyre dilinyós unokája vitte el.
–Pénzt hozott?
– Minek? Ez a földhivatal, nem egy casinó. Leteszi a kötést és úgy méreget, mintha egy távoli galaxisból érkeztem volna.
– Kedvesem, én amikor először itt voltam, bementem az ajtón. Köszöntem. Az ember az asztalnál fel sem nézett, csak vakkantott.
–Ötezer.
–Még nem is tudja, miért jöttem! – Az mindegy, az ,okmánybélyeg kell! – felelte. Hallottam, ahogy az itt szerzett kövei behelyezkednek az epevezetékébe.
-Nem is vészes – válaszolom.
Anyóka agya kattog ezerrel, kíváncsian nézeget. Találgatja, ennyire naiv vagyok, vagy csak néhány órára kiengedtek a pszichiátriáról.
– Ó, hát, ez csak a belépő, én már harmincezernél tartok. Diskurálunk még egy darabig, majd megjelenik a sorszámom. Rámosolygok anyókára és halált megvető bátorsággal belépek. Az asztalnál negyvenkilós, szemüveges, ötvenéves.
– Csüccs – int, és fájdalmas grimasszal oldalára teszi a kezét.
– Epe?
–Kő.
– Műtét?
– Félek.
– Nem kell! Laparaszkópos.
– Maga orvos?
–Nővér. Észbe kap.
– Ügy?
– Kút kellene.
– Locsolni?
– Veteményest.
– Már nincs engedély.Tilos kutat fúrni.
– Na, de az én földem.
– Talán most kivételesen, csak magának.
– Ára?
– Beajánl egy jó sebésznek. Parolázunk, mint Mikszáth regényeiben a bajuszos atyafiak.
Állok az ablaknál.Teát szürcsölök.Nézem a két mestert. Fura dübörgés, megmozdul a ház. Sivító hang. Gyanakodva nézek a csészémbe. Igaz, hogy a kínain vettem a teát, na, de... Hallucinálok? Látom, amint kitör a gejzír. Anyám! Ezek termálvizet fúrtak a telkemen. Rohanok a hivatalba. A zöld emberke bánatosan néz.
– Minek örömködik? Az államé, amit talál a földjén.
– Igazságtalan! – kiabálok és látom, amint a nevem lekerül a három leggazdagabb ember listájáról.
– Ráadásul forró vízzel hogyan locsolom a kelkáposztát?
– Nekem meg maradnak az ásványok. Megsajnálom.
– Elintéztem a dokit. Jöhet a jövő héten.
– Nagyon köszönöm – mondja és egy könnycsepp csillog hálás szemében. – Nem szeretnék tartozni. A sógorom a gumikesztyű gyárban dolgozik. Tudnék adni magának néhány kilót a jobbik fajtából.
– Ha ragaszkodik hozzá, elfogadom. Megöleljük egymást. Gondolatban vérszerződést kötünk. Este szigorú szavakkal szólok a vigyorihoz.
–Ha még egyszer hivatalba akarnék menni, azonnal LŐJ LE!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf