Édes Anna: Éjszakai műszak

– Álmos vagyok! – nyűglődött Zoli.
– Én nem – mosolygott Erik és beleharapott az almájába.
– Utálom az éjszakás műszakot! –
Ásítozva pislogott és olyan képet vágott, hogy Erik a nevetéstől majdnem félrenyelte az almát. Ezer éve barátok voltak. Együtt jelentkeztek rendőrnek és együtt végeztek, kitűnő eredménnyel.A parancsnok jó fej volt, szinte mindig együtt osztotta be szolgálatra őket. A rádióból megszólalt az ügyeletes hangja. Elindultak a megadott címre. A kapuban egy nő várta őket, ő volt a bejelentő. Erik néhány szót beszélt vele és mind a hárman elindultak a sötét lépcsőházban.
– Miért nem szóltak a gyermekvédelemnek? – kérdezte.
– Jaj, kérem, mi nem szólunk más dolgaiba. A férfi, ha iszik, durva, agresszív. Nem kezdünk ki vele. A nő bambán vigyorog.
– És nagyrészt alszanak, ha berúgnak. Elisszák ezek Krisztus könnyét is. Erik visszanyelte a mondatokat amelyek készültek kitörni belőle. Hivatalos közeg, nem magánember most. A kisfiú sokat sír, valószínűleg folyton éhes, fázik. Egyre közelebbről hallatszott egy kisgyerek szívet tépő sírása. A kicsi vékonyka hangjában félelem, elhagyatottság, fájdalom. Megálltak az ajtó előtt, Erik lenyomta a kilincset, zárva volt. Hátralépett és minden dühét beleadva berúgta. Villany nem volt. Zoli elővette a zseblámpát és a hang irányába fordította. Egy koszos takaróba bugyolált gyerek nézett ijedt szemekkel az idegenekre. Erik felnyalábolta és elindultak lefelé. A csecsemő otthonban ismerős nővér jött mosolyogva. Ismerték egymást. Átvette a kis „csomagot” és a vizsgáló asztalra tette.
– Ki ő? – kérdezte.
– Egy nő telefonált, hogy a szomszédban a kisfiú órák óta sír. Látta, amikor a szülei elmentek. Alkoholisták, piszkosak, nem törődnek a gyerekkel. Már villany sincs a lakásban. A saját gyerekeire gondolt. Egy négy és egy ötéves. Imádta őket. Óvta, védelmezte a két kislányt. Hétvégén, ha szabad volt, állatkertbe, vidámparkba mentek. Sokat nevettek. A gyerekek nem szenvedtek hiányt semmiben. Túlórákat vállalt. Soha nem ment haza üres kézzel. Gyümölcsöt, csokit, mindenféle apróságot vitt a lányoknak. A nővér közben kibontotta a kis „csomagot”. Egy másfél év körüli kisfiú, piszkos, alultáplált, meztelen testtel, riadt, nagy kék szemekkel nézett rá. Szőkés barna haja régóta nem látott se vizet, se fésűt. Erik összeszűkült szemekkel nézte ezt a kiszolgáltatott kis lényt. Ilyet még nem érzett soha. Végtelen sajnálat és gyilkos düh váltogatta egymást..A jóérzésű ember egy kiscicát is megetet, befogad vagy helyet keres neki. Hogy vannak ennek a gyereknek a szülei kódolva? A nővér hirtelen felszisszent, elkapta a kezét a kicsiről és önkéntelenül hátralépett.
– Mi baj van? – kérdezte Erik. A lány néhány pillanatig nem tudott megszólalni. Rámutatott a kisfiú mellére, Erik látta, mennyire remeg a keze. Közelebb lépett. Először nem is látta, mit mutat a lány. Aztán elsápadt. A kisfiú bőre alatt egy féreg mozgott. Zoli kíváncsian közelebb lépett.Amikor meglátta, mit néz Erik, úgy érezte, valaki ököllel a gyomrába ütött.
– Ezek nem emberek! – szakadt ki belőle és látta, hogy barátja, ez a száz kilós, csupa izom, kemény férfi sír. A nővér elment és felébresztette az orvost. Mentőt hívtak. Lassan hajnalodott. Amikor letelt a műszak, nem nagyon beszélgettek. Erik megírta a jelentést. Elindult haza, megölelte a gyerekeit, ahogy eddig még soha, aztán megfürdött és lefeküdt. Nagyon sokára tudott elaludni.Késő délután a felesége ébresztette.
– Csikorgattad a fogad, rosszat álmodtál?
– Igen – felelte és átölelte feleségét, kétségbeesetten, szorosan, mindent felejteni akarva.

szozattv


szozat a tiszta hang 2019 10 20 Ertektar Budapesti Székely Kör   2019. október 16. Takaró Mihály 1 elatkozottkoztarsasag nyiro plakat újpogányság szalonna alap 1 rakkonf1022 szept 9 15 ig nfz szept25 bartok 1080x636px slider jegy hu sinka plak Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf