Édes Anna: Alku

– Öltözz, megyünk a Kék bárányba –szólt rám anyám.. Egy kifestőfüzetet színeztem. – Tedd el azt a kurva füzetet – ripakodott rám. – Mozdulj már!
Kikapta a ceruzát a kezemből és felrántott.
Felöltöztem. A jeges szél arcomba fújta a havat. A kocsma hangos, meleg és büdös volt. Anyám hozott egy szilvapálinkát, egy sört, nekem egy üdítőt. Néztem, ahogy egy hajtásra kiitta a pálinkát. Hánynom kellett. Utáltam az anyámat. Egy ismerőse leült az asztalunkhoz.
– Hogy vagy szépasszony? – kérdezte idióta vigyorral.
– Ha hozol egy felest, megmondom – felelte.
– Milyen szép, fejlett kis csaj – vigyorgott rám az ember. – Te is kapsz valamit – és felém nyújtott egy ötszázast. Felfalt a szemeivel.
– Nekem nem kell semmi! – felröhögött és visszagyűrte a pénzt a zsebébe.
– Nem az anyád lánya vagy – tápászkodott fel az asztaltól.
– Fogadd el, ha kapsz valamit – sziszegte anyám.
– Nem kell! Ezektől nem!
– Dehogynem! – fogta meg karom durván. – Az a rohadt albérlet, az iskolád, a ruháid. Amit én keresek, az lószar.
Visszajött az idióta, pálinka, sör, pogácsa. Mikor leült, elém rakta a pogácsát
– Egyél – mondta anyám –, ha már Sanyi ilyen rendes veled.
– Leszek én még ennél is rendesebb – vigyorgott és rám kacsintott. Inni kezdtek. A pogácsa morzsái a pulóveremre hullottak. Sanyi átnyúlt az asztalon és tenyerével simogatva söpörte le. Ellöktem a kezét. Nyerítve felnevetett. Anyám hozzá fordult
– Mindennek ára van, Sanyó! – Sanyó nagy nehézségek árán kihorgászott a zsebéből egy maroknyi gyűrött ezrest és lecsapta az asztalra.
– Mennyi? – kérdezte. Anyám mohó szemekkel nézte a pénzt. A kocsmáros kilépett a pultból.
– Semennyi! – és rátámaszkodott az asztalra. Egészen közel hajolt anyámhoz .
– Most pedig Erzsi, felállsz és hazaviszed a gyereket vagy feljelentelek.
– Csak hülyéskedtünk! – húzta el száját anyám.
– Kifelé!
A kocsmáros már kiabált. Hazafelé anyám egész úton rángatott és szitkozódott.
– Te kis hülye, most lenne egy rakás pénzünk, ha hagyod, hogy Sanyi picit simogasson.
Végre hazaértünk. A lakás hideg volt. Levette a kabátját, be akart gyújtani. Lehajolt a fáért, de elveszítette egyensúlyát. Beverte fejét a sparhelt sarkába és elterült. Néztem, ahogy vékony csíkban elindult a vére. Elővettem a kifestőmet és színezni kezdtem. Mindent pirosra. Aztán lefeküdtem és magamra húztam a takarót.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf