Édes Anna: Istenkém, hát, emberek vagyunk

Megyek a folyóson. Bábeli hangzavar. Zárt osztály. Ajtók, kulcsok, roncsok. Emberi roncsok. Idióta vigyor egy ötvenéves férfi arcán. Berepülő pilóta volt valamikor, a kezében egy szivacs (repülősávos rádiófrekvencia). Izgatottan irányít. Megadja a magasságot, vektorokról, horizontális számokról beszél, veszekszik, dicsér. Egy férfi ápoló jön a folyosón. A pilóta riadtan a fal felé fordul, gyorsan a nadrágzsebébe gyömöszöli az „adóvevőt”. A múltkor is elvették tőle, kicsavarták a kezéből eltörött a karja.
Megyek tovább. Kulcs elő, belépek a szobába. Egy ágy, egy asztal. Az ágy végében szék. Speciális. Láb- és kézbilincs, bőrből. Ön- és közveszélyes a huszonöt éves skizofrén fiatal férfi. Felnéz. Kis ideig eltart amíg megismer. Rám kacsint.
– Magát nagyon bírom – kedvesen néz. Engedjen fel!
– Azért jöttem – mondom. Rámosolygok. Ma tiszta. Kinyitom a bilincseket, az időleges szabadság csak egy mágneskulcs a kezemben. Feláll. Az ablakhoz megy. Teszem a dolgom, ágyazok, fertőtlenítek. Szabolcsnak hívják. Summa cum laude végzett az ELTÉ-n. Kábítószeres lett, kemény drogokat használt. Kiugrott az ablakon, azt hitte, tud repülni.
Vinnyogó hangon felnyög. Mögé lépek, lenézek az udvarra. Harminc körüli, kigyúrt, hátizsákos. Hányavetin ballag a bejárathoz. Megsimogatom a fiú hátát, minden porcikája remeg.
– Semmi baj – nyugtatom, s megfogom a kezét. Soha nem tegezem a betegeket.. Emberi lények egy iszonyatos, kaotikus, magányos világban. Rejtélyes,félelmetes világ az elmebetegeké. Talán sok mindent nem értenek,de azt tudják érzik,melyik kéz üt és melyik simogat.
– Jöjjön Szabi, kész vagyok, tudja, ilyenkor vissza kell ülnie.
Lerögzítem. Közel hajolok hozzá. Belépek az intim szférájába. Belenézek a riadt, sötétkék szemekbe. Szinte szuggerálom.
– Ne féljen, nem bánthatja többé!
Eszembe jut, amikor először találkoztam az ápolóval, akitől a fiú annyira megijedt. Új ember voltam, csak ismerkedtem ezzel a félelmetes, titokzatos hellyel. Egy műszakba kerültünk. Körbevezetett.
– Ezek itt karalábék, zöldségek – mutatott körbe. – Ha vigyázol, hogy ne kerüljenek a hátad mögé, akkor nem lesz baj.
Undorító, visszataszító röhögésétől visszhangzott a folyosó. Tudtam, nem leszünk barátok. Szabi nagyon rossz passzban volt. Napok óta őrjöngött. Az ápoló bement hozzá, az arcába, a gyomrába ütött. Egy lerögzített embernek. A képébe ordított. Beléptem és elkaptam a kezét. Megfordult. Önkéntelenül hátra léptem, egy pillanatig azt hittem, engem is megüt. Ordított.
– Mit akarsz?
– Ne bántsd már !
– Semmi közöd hozzá! Hülye tyúk! – és fordult vissza, emelte a kezét. Lila köd szállt az agyamra.
– Ha még egyszer megütöd, feljelentelek! – Rám nézett. Aztán elkezdett vigyorogni.
– Te? Ki vagy te, te kis hülye?
– Mindjárt megtudod.
Az igazgató fogadott.
– Kivizsgálom –bólintott komoran.
Néhány nap múlva megszületett a döntés. Az ápolók összezártak. Néhányan elmondták, milyen nagyszerű ember a kolléga. Soha nem bántana senkit. Néha picit felemeli a hangját, de ennyi. Istenkém, hát emberek vagyunk, mindenkinek lehet rossz napja! A kollégát áthelyezték egy másik osztályra. Onnantól kezdve persona non grata lettem. Még fél évig dolgoztam ebben a viperafészekben, ahol a folyó két partján két külön világ működik, s csak nagyritkán van kompjárat egyik partról a másikra.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf