Csernák Árpád: IDILL

(Jelenet)

Szereplők: Mami (93éves magatehetetlen, vak asszony, tolókocsiban)
                  Zoli (60 éves férfi, Mami fia)
                  Bori  (60 éves nő, Zoli felesége)
                  Manyi (Mami kutyája)
                  Cirmi  (Mami macskája)

Szín:          Faház. Kis nyitott veranda. Hátul és jobbra bejárat a szobákba. A verandáról két irányba lehet lejönni: előre, egy töredezett lépcsőn, balra, bárhol mert onnan hiányzik a fakorlát. A veranda előtt kis tisztás, egyébként az egész kert elvadult, ecetfák, bodzák, bokrok, elől sátor.
Mami a verandán, egy tolókocsiban ül, Zoli egy széket húz Mami mellé, leül. Bori a szobában és a kertben tevékenykedik; egy főzőlapon főz, közben balra, a kertben két lavórban mos, egy kifeszített kötélre tereget.


*

Zoli: Beszélgessünk. Egész évben nem tetszik senkivel beszélgetni. Lassan el tetszik felejteni beszélni. Nem tudom Imi mért nem beszélget néha édesanyámmal... meg a Tibiék is itt voltak tíz napig... Tessék megpróbálni lassan, artikuláltan beszélni. Mit tetszett álmodni?
Mami: Tényleg álmodtam... Tudtam menni. Azt álmodtam, hogy tudok menni... Itt Füreden mentem...
Zoli: Apával is tetszik néha álmodni?
Mami: Apával sokat álmodok... és szépeket... Apával nagyon szépeket szoktam álmodni.
Bori: (eközben mos, fõz... most odamegy egy lapos gumitalpú, fehér vászoncipõvel. Mami lábán széttaposott, középmagas-sarkú, használhatatlan szandál) Hoztunk anyukának egy cipõt!
Mami: Cipőt?
Bori:    Cipőt!
Mami:  Mennyibe került?
Zoli:    Az most mindegy.
Bori:   (nézi az árcédulát) 490 forint. 490 forint volt. Olcsó.
Mami:  Hűűűű!
Zoli:   Olcsó volt. 490 forint. Pontosan annyi mint a Jung könyv... amiből szoktam felolvasni... Az apáról, az anyáról és a fiúról...
Bori:   Az apáról, az anyáról és a gyermekről... Gondolatok az apáról, az anyáról és a gyermekről.
Zoli:   Az most mindegy.
Bori:  Nem mindegy. A gyermekről... nemcsak a fiúról, a lányról is...
Zoli:  Az most mindegy.
Bori:  (eközben lecsatolja Mami formátlan, dagadt lábáról a szandált és próbálja feladni rá az új cipőt. Nem megy.) Kicsi. Mégiscsak kicsi. Pedig negyvenes...
Mami: Negyvenes? Akkor biztosan jó...
Bori:  A lábfeje szűk...
Zoli: Vedd le a zoknit. Vastag a zokni... lehet, hogy azért nem megy rá.
Bori:  (leveszi Mami egyik lábáról a zoknit, újra próbálja feladni az új cipőt. Sikerül.) Sikerült!
Zoli:  Na jó! (nagy megkönnyebbülés) Akkor mégiscsak jó!
Mami:  Jó?
Bori:   Jó! (feladja a másikat is)
Zoli:  (a másik cipőt elviszi, igyekszik minél jobban eldugni, Borihoz) Imi képes még ráadni. (vissza Mamihoz) Tessék kipróbálni! Jó kis cipő! Tornacipő! Tessék benne tornázni!
Mami: (kicsit előre nyújtja az egyik lábát, mozgatja a lábfejét) Igen, szoktam tornázni...
Zoli: Tessék felállni! Muszáj néha felállni!
Mami:  (nehezen érthetően, az asztal felé mutogatva) De ne... aza... aztsztal... a...
Zoli: Toljuk oda az asztalt?
Mami:  Igen.
Zoli és Bori: (közelebb tolják az asztalt annyira, hogy Mami elérje a szélét) Így jó lesz?
Mami:  Jó lesz. (próbál felállni a tolókocsiból. Először átnyúl az asztal túlsó szélére, abba próbál kapaszkodni, egész görbe, fonnyadt testével ráborul az asztalra, így próbálja magát felhúzni... Az asztal megbillen, visszahuppan a tolószékbe.)
Zoli: (lefogja az asztalt) A szélét tessék megfogni és tessék újra megpróbálni... tessék megpróbálni kiegyenesedni, a testsúlyt a lábfejekre helyezni. (Borihoz) Nem tudom mért nem vesz Imi egy járókát... egy olyan keretes mankót...
Mami: (próbál felállni, nem megy) Volt... volt nekem... Tibi hozta... de Imi elhagyta... egyik költözésnél letette a kocsi mellé, a járdára, és otthagyta...
Zoli: A lábfejeket tessék egymás mellé tenni... kicsit távolabb, hogy stabilan tessék rajta állni... mint a dragonyosok...
Mami: (próbálgatja, nagy nehezen sikerül, görbén, csámpásan ott áll az asztal szélébe kapaszkodva, nyög)
Zoli:  Most tessék megpróbálni lábujjhegyre állni, aztán sarokra... Lábujjhegyre, sarokra... lábujjhegyre, sarokra... nem baj, ha nem sikerül, csak tessék próbálgatni, hogy ne renyhüljenek el az izmok...
Mami:  (próbálgatja, kicsit sikerül is, aztán valami kis kemény bogyó esik a lábához, a köpenye alól) Mi az? Mi volt az?
Zoli: (nézi, némi csend és habozás után) Kaka.
Mami: Kaka?
Zoli: Kaka.
Mami:Tényleg kaka volt?
Zoli: Kaka, kaka... nincs mit köntörfalazni... kaka volt... (kétségbeesve) Bori! Bori! Olyan lett az új cipő is!
Mami: (kétségbeesve) Olyan lett az új cipő is?
Bori: Belelépett?
Zoli: Nem... ráesett. (Mamihez) Tessék visszaülni! (Mami visszaül, Bori és Zoli kicsit arrébb teszik az asztalt)
Bori: (leveszi a piszkos cipőt, egy kefével lesúrolja, a vizes cipőt kiteszi a napra)
Mami: (nehezen érthetően) Mos... olaipő?...
Zoli: (Borihoz) Hol a cipő?
Mami: Olaipő?
Bori: Szárad a napon.
Mami: Vizes lett?
Zoli: Vizes lett. Bori kipucolta.
Mami: Nem baj... azéó... hüsiaábam...
Zoli: Adjuk föl?
Mami: (teljesen érthetően) Persze! Nem baj, hogy vizes, legalább hüsiti a lábam.
Zoli: (Borihoz) Azt mondja, nem baj, hogy vizes, adjuk rá...
Bori: Hallom.
Zoli: Ja, értetted?
Bori: Persze.
Zoli: Akkor mért nem adod rá?
Bori: (ráadja) Jó?
Mami: Jó.
          (Mami alszik a napon, hátrahanyatlik a feje, nyitva a szája, leesett állával, behunyt szemével úgy fest, mintha már nem is élne. De él. Lélegzik. Bori egy szatyorral vásárolni indul, nyílik, csukódik a kapu.)
Mami: Hol van az Ibi?
Zoli: Az Ibi? Pesten.
Mami:  ...vagyis az Ulla?
Zoli: Az Ulla? Svédországban.
Mami:  Bori?
Zoli: Elment a boltba. (Csend. Fúj a szél. Mami megint hátrahanyatlott fejjel, tátott szájjal alszik. Manyi a kutya és Cirmi a macska végig jelen van. Azt csinálnak amit akarnak. Most szerencsés lenne, ha a kutya Mami lábánál, a macska az ölében helyezkedne el. Mami kis idő után ismét kinyitja a szemét.)
Mami: (nehezen érthetően)  Nemöttmégazibi... vagya.. vagya... az Ulla... vagya... Bori?
Zoli: Még nem. Vasárnap van. Sokan vannak.
Mami: Te tudod, hogy hol van?
Zoli: Kicsoda?
Mami: Az Ibi.
Zoli: Azt nem.
Mami: Az Ulla.
Zoli: Azt sem.
Mami: Bori?
Zoli: Azt tudom. A boltban. Sorban áll. Sokan vannak. Vasárnap van. (Csönd. Mami tovább alszik. Zoli egy dossziét és egy tollat vesz elő, kéziratlapokat tesz maga elé, belejavítgat.)
Mami: (kinyitja a szemét) Mit csinálsz?
Zoli: Bütykölök ezzel a szöveggel.
Mami: Írsz?
Zoli: Csak javítgatom ezeket a szövegeket... Nem tetszik kérni egy kávét?
Mami: Hát ha van.
Zoli: Nincs, de főzök.
Mami: Te tudsz kávét főzni?
Zoli: Bizony, ilyen ügyes vagyok... én már nagyfiú vagyok...
Mami: Hány éves is vagy?
Zoli: Hatvan leszek augusztusban.
Mami: Úristen! Hatvan?
Zoli: Igen, hatvan. Tibi hatvannégy, Imi hatvanhat.
Mami: Te nagyon szép kisbaba voltál. Amikor megszülettél, azt mondta az orvos: olyan ez a gyerek, mint egy püspök.
Zoli: Nem minden püspök szép... Na, kifőtt a kávé...


Egyelőre vége

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf