Csernák Árpád: IDILL

(Jelenet)

Szereplők: Mami (93éves magatehetetlen, vak asszony, tolókocsiban)
                  Zoli (60 éves férfi, Mami fia)
                  Bori  (60 éves nő, Zoli felesége)
                  Manyi (Mami kutyája)
                  Cirmi  (Mami macskája)

Szín:          Faház. Kis nyitott veranda. Hátul és jobbra bejárat a szobákba. A verandáról két irányba lehet lejönni: előre, egy töredezett lépcsőn, balra, bárhol mert onnan hiányzik a fakorlát. A veranda előtt kis tisztás, egyébként az egész kert elvadult, ecetfák, bodzák, bokrok, elől sátor.
Mami a verandán, egy tolókocsiban ül, Zoli egy széket húz Mami mellé, leül. Bori a szobában és a kertben tevékenykedik; egy főzőlapon főz, közben balra, a kertben két lavórban mos, egy kifeszített kötélre tereget.


*

Zoli: Beszélgessünk. Egész évben nem tetszik senkivel beszélgetni. Lassan el tetszik felejteni beszélni. Nem tudom Imi mért nem beszélget néha édesanyámmal... meg a Tibiék is itt voltak tíz napig... Tessék megpróbálni lassan, artikuláltan beszélni. Mit tetszett álmodni?
Mami: Tényleg álmodtam... Tudtam menni. Azt álmodtam, hogy tudok menni... Itt Füreden mentem...
Zoli: Apával is tetszik néha álmodni?
Mami: Apával sokat álmodok... és szépeket... Apával nagyon szépeket szoktam álmodni.
Bori: (eközben mos, fõz... most odamegy egy lapos gumitalpú, fehér vászoncipõvel. Mami lábán széttaposott, középmagas-sarkú, használhatatlan szandál) Hoztunk anyukának egy cipõt!
Mami: Cipőt?
Bori:    Cipőt!
Mami:  Mennyibe került?
Zoli:    Az most mindegy.
Bori:   (nézi az árcédulát) 490 forint. 490 forint volt. Olcsó.
Mami:  Hűűűű!
Zoli:   Olcsó volt. 490 forint. Pontosan annyi mint a Jung könyv... amiből szoktam felolvasni... Az apáról, az anyáról és a fiúról...
Bori:   Az apáról, az anyáról és a gyermekről... Gondolatok az apáról, az anyáról és a gyermekről.
Zoli:   Az most mindegy.
Bori:  Nem mindegy. A gyermekről... nemcsak a fiúról, a lányról is...
Zoli:  Az most mindegy.
Bori:  (eközben lecsatolja Mami formátlan, dagadt lábáról a szandált és próbálja feladni rá az új cipőt. Nem megy.) Kicsi. Mégiscsak kicsi. Pedig negyvenes...
Mami: Negyvenes? Akkor biztosan jó...
Bori:  A lábfeje szűk...
Zoli: Vedd le a zoknit. Vastag a zokni... lehet, hogy azért nem megy rá.
Bori:  (leveszi Mami egyik lábáról a zoknit, újra próbálja feladni az új cipőt. Sikerül.) Sikerült!
Zoli:  Na jó! (nagy megkönnyebbülés) Akkor mégiscsak jó!
Mami:  Jó?
Bori:   Jó! (feladja a másikat is)
Zoli:  (a másik cipőt elviszi, igyekszik minél jobban eldugni, Borihoz) Imi képes még ráadni. (vissza Mamihoz) Tessék kipróbálni! Jó kis cipő! Tornacipő! Tessék benne tornázni!
Mami: (kicsit előre nyújtja az egyik lábát, mozgatja a lábfejét) Igen, szoktam tornázni...
Zoli: Tessék felállni! Muszáj néha felállni!
Mami:  (nehezen érthetően, az asztal felé mutogatva) De ne... aza... aztsztal... a...
Zoli: Toljuk oda az asztalt?
Mami:  Igen.
Zoli és Bori: (közelebb tolják az asztalt annyira, hogy Mami elérje a szélét) Így jó lesz?
Mami:  Jó lesz. (próbál felállni a tolókocsiból. Először átnyúl az asztal túlsó szélére, abba próbál kapaszkodni, egész görbe, fonnyadt testével ráborul az asztalra, így próbálja magát felhúzni... Az asztal megbillen, visszahuppan a tolószékbe.)
Zoli: (lefogja az asztalt) A szélét tessék megfogni és tessék újra megpróbálni... tessék megpróbálni kiegyenesedni, a testsúlyt a lábfejekre helyezni. (Borihoz) Nem tudom mért nem vesz Imi egy járókát... egy olyan keretes mankót...
Mami: (próbál felállni, nem megy) Volt... volt nekem... Tibi hozta... de Imi elhagyta... egyik költözésnél letette a kocsi mellé, a járdára, és otthagyta...
Zoli: A lábfejeket tessék egymás mellé tenni... kicsit távolabb, hogy stabilan tessék rajta állni... mint a dragonyosok...
Mami: (próbálgatja, nagy nehezen sikerül, görbén, csámpásan ott áll az asztal szélébe kapaszkodva, nyög)
Zoli:  Most tessék megpróbálni lábujjhegyre állni, aztán sarokra... Lábujjhegyre, sarokra... lábujjhegyre, sarokra... nem baj, ha nem sikerül, csak tessék próbálgatni, hogy ne renyhüljenek el az izmok...
Mami:  (próbálgatja, kicsit sikerül is, aztán valami kis kemény bogyó esik a lábához, a köpenye alól) Mi az? Mi volt az?
Zoli: (nézi, némi csend és habozás után) Kaka.
Mami: Kaka?
Zoli: Kaka.
Mami:Tényleg kaka volt?
Zoli: Kaka, kaka... nincs mit köntörfalazni... kaka volt... (kétségbeesve) Bori! Bori! Olyan lett az új cipő is!
Mami: (kétségbeesve) Olyan lett az új cipő is?
Bori: Belelépett?
Zoli: Nem... ráesett. (Mamihez) Tessék visszaülni! (Mami visszaül, Bori és Zoli kicsit arrébb teszik az asztalt)
Bori: (leveszi a piszkos cipőt, egy kefével lesúrolja, a vizes cipőt kiteszi a napra)
Mami: (nehezen érthetően) Mos... olaipő?...
Zoli: (Borihoz) Hol a cipő?
Mami: Olaipő?
Bori: Szárad a napon.
Mami: Vizes lett?
Zoli: Vizes lett. Bori kipucolta.
Mami: Nem baj... azéó... hüsiaábam...
Zoli: Adjuk föl?
Mami: (teljesen érthetően) Persze! Nem baj, hogy vizes, legalább hüsiti a lábam.
Zoli: (Borihoz) Azt mondja, nem baj, hogy vizes, adjuk rá...
Bori: Hallom.
Zoli: Ja, értetted?
Bori: Persze.
Zoli: Akkor mért nem adod rá?
Bori: (ráadja) Jó?
Mami: Jó.
          (Mami alszik a napon, hátrahanyatlik a feje, nyitva a szája, leesett állával, behunyt szemével úgy fest, mintha már nem is élne. De él. Lélegzik. Bori egy szatyorral vásárolni indul, nyílik, csukódik a kapu.)
Mami: Hol van az Ibi?
Zoli: Az Ibi? Pesten.
Mami:  ...vagyis az Ulla?
Zoli: Az Ulla? Svédországban.
Mami:  Bori?
Zoli: Elment a boltba. (Csend. Fúj a szél. Mami megint hátrahanyatlott fejjel, tátott szájjal alszik. Manyi a kutya és Cirmi a macska végig jelen van. Azt csinálnak amit akarnak. Most szerencsés lenne, ha a kutya Mami lábánál, a macska az ölében helyezkedne el. Mami kis idő után ismét kinyitja a szemét.)
Mami: (nehezen érthetően)  Nemöttmégazibi... vagya.. vagya... az Ulla... vagya... Bori?
Zoli: Még nem. Vasárnap van. Sokan vannak.
Mami: Te tudod, hogy hol van?
Zoli: Kicsoda?
Mami: Az Ibi.
Zoli: Azt nem.
Mami: Az Ulla.
Zoli: Azt sem.
Mami: Bori?
Zoli: Azt tudom. A boltban. Sorban áll. Sokan vannak. Vasárnap van. (Csönd. Mami tovább alszik. Zoli egy dossziét és egy tollat vesz elő, kéziratlapokat tesz maga elé, belejavítgat.)
Mami: (kinyitja a szemét) Mit csinálsz?
Zoli: Bütykölök ezzel a szöveggel.
Mami: Írsz?
Zoli: Csak javítgatom ezeket a szövegeket... Nem tetszik kérni egy kávét?
Mami: Hát ha van.
Zoli: Nincs, de főzök.
Mami: Te tudsz kávét főzni?
Zoli: Bizony, ilyen ügyes vagyok... én már nagyfiú vagyok...
Mami: Hány éves is vagy?
Zoli: Hatvan leszek augusztusban.
Mami: Úristen! Hatvan?
Zoli: Igen, hatvan. Tibi hatvannégy, Imi hatvanhat.
Mami: Te nagyon szép kisbaba voltál. Amikor megszülettél, azt mondta az orvos: olyan ez a gyerek, mint egy püspök.
Zoli: Nem minden püspök szép... Na, kifőtt a kávé...


Egyelőre vége

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf