Édes Anna: Zsákutca

A kertvárosban, takaros házikóban, egy madárcsontú, pici, mosolygós, hetvenéves tanárnéni lakik. Imádják a gyerekek. Még most is tanít otthon, korrepetál okos, de lusta gyerekeket. Irodalomtanár volt.
A fia minden héten eljön hozzá és hoz egy darab krémest. Mindig azt. Édesanyja büszkén meséli a boltban, Janika milyen jó fiú. Janika megvárja, amíg Kati néni megeszi a krémest és már ott sincs. Kötelező gyakorlat letudva. Lehet kipipálni az előjegyzési naptárban.
Kati néni a virágokat öntözi. Már majdnem a kertkapunál jár, amikor megszédül és elesik. Egy pillanatig semmit sem érez, aztán a karjában és a mellkasában jelentkező iszonyatos fájdalomtól majdnem elájul. Moccanni sem bír. A szomszéd talál rá, aki mentőt hív. Kati nénit elviszik.
Néhány nap múlva hazakerül. Szegycsont- és ablakos bordatörést szenvedett. Janika rohan.
– Jaj, anya, pont most nem vigyáztál? Tudod, hogy szülinapom lesz! Jönnek a barátaim, megígértem nekik a mákos rétest, az almás lepényt. Most aztán nem tudsz sütni!
Kati néninek kontrollra kellett menni. Felhívja Janikát.
– Kérj betegszállítót, nem érek rá – mondja –, tudod, hogy ezer dolgom van!
– Tudom, kisfiam.
Kati néni szégyenlősen mosolyog. Dehogy is akarja terhelni. Megérkezik a betegszállító autó. Reggel hat óra. Az idős asszonyt beültetik. Könnybe lábad a szeme a fájdalomtól.
A hosszú úton azokra az időkre gondol, amikor a kisfia gyerek volt, sokat betegeskedett. Éjszakákon át rakta rá a borogatást, a tüdőgyulladás nagyon megviselte szegényt. Reggel hazajött a férje a munkából és leváltotta. Kati néni pedig kialvatlanul, aggódva indult az iskolába.
Sokan vannak az orvosnál. A többi beteg is ment a saját bajával a megfelelő vizsgálatra. Mire mindenki végez, négy óra van.
Szerencse, gondolja Kati néni, hogy a lány a szomszédból szólt neki, vigyen szendvicset és innivalót, lehet, sokáig tart majd az út. El is készítette. Nagyon kedves lány. Sokat segít neki, az édesanyját tanította.
Végre elindulnak haza. Kati néninek nem volt szerencséje, őt viszik haza utolsóként. A mellkasában égő, szűnni nem akaró fájdalom. Este hét körül ér haza.
Ha a fia, aki nagyon fontos, nagyon elfoglalt ember, elvitte volna, néhány óra alatt végeznek, de annyira elfoglalt a gyerek, nagyon elfoglalt. Büszke az ő okos, figyelmes fiára, aki soha nem felejt el krémest hozni neki. Végre elalszik, jótékonyan öleli körül az álom. És már nem fáj semmi.

szozattv


szozat a tiszta hang Budapesti Székely Kör   2019. október 16. Takaró Mihály 1 elatkozottkoztarsasag nyiro plakat újpogányság szalonna alap 1 rakkonf1022 szept 9 15 ig nfz szept25 bartok 1080x636px slider jegy hu sinka plak Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf