Hajdu Imre: Árvalét

Gépiesek a mozdulataid. Évről-évre ugyanúgy ismétlődnek. A kóróvá száradt virágokat egymás után húzod ki a kemény talajból, viszed a közeli szemétgyűjtőhöz. Majd felgereblyézed a kiszaggatott gyökerektől felszakadt földet, s fenyőgallyakkal takarod be. Közéjük pedig apró fehér krizantém fejeket tűzöl. Még az alkonyban is úgy fehérlenek, mint égen a csillagok.
    Évről-évre ilyentájt ünneplőbe öltözteted az emlékezést.
    S mikor végzel mindennel, tekinteted az ég felé fordítod, oda, ahol hidegen szikráznak az igazi csillagok. Mert őket keresed ott a csillagok között, őket, kik talán ma már angyalok odaát. Egyes-egyedül ebben reménykedsz csak, ebben hiszel csupán, hited, reményed vékony fonál.
    Állsz némán és görnyedten, az este bársony palástjával pedig betakar. Nehéz, rideg palást az övé, remegsz is alatta, s tested-lelked elgémberedik.
    Tehetetlen vagy, kiszolgáltatott és törpe, lábad nem mozdul, földbe gyökerezteti a ködön túli messzi világ, mely a mi világunk mögött világol, de amíg oda nem szólíttattunk, addig nem látjuk soha, csak édesbús, halk zenék jönnek onnan, amelyek leszivárognak a szívünkig. Csak megfejthetetlen írású levelek érkeznek, kibetűzhetetlenek, s vérhabos méneken néma lovasok, ki nem mondott üzenetekkel.
    Fekete alkonyban, fekete ruhában, fekete benned a bú. Azt a mosolyt nem leled már, azt a bárányka arcú mosolyt és a báránykát sem. Pedig mennyire szeretted Őt. Mindennél jobban… és olyan tisztán, olyan őszintén, szelíden, meleg szívvel. Mégis elveszett. Még is elvették tőled. Vajon hol jár, hol reszket, milyen vadon erdőben béget és sír utánad?
    Szíved újra sajog, de te hallgatsz konokul. Nem perelsz senkit, csak tűrsz!
    S lelkeddel átöleled azt a másik árnyat, aki két sírral odább egy verset mormol elcsukló hangon.

    „Anyám, ha elvisz az angyal, kérd meg az Istent, hogy
    Egy napra nyaranta visszajöhess pihenni, megsimogatni
    Mondd meg, hogy nem maradsz sokáig,
    Csak amíg áldást adsz szürke hajamra.”

    Megszorítod saját kezedet. Rájössz, hogy fázol. Rettenetesen fázol. El kéne indulni! Egyedül? Hová? Merre?

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 11 21 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf