Radnai István: Párbeszéd a pókhálóval

Felemelkedem az ágyról. persze a lábam és a kezem csak arra való, hogy irányítsam vele, mint a sárkányrepülőt.
Testem könnyedén jut el a mennyezetig és nem ütközöm bele semmibe, mint az egykori kínai játékmozdony, amely kitért minden akadálynak. A különbség annyi, hogy nem a mechanikus érintésektől térek ki, de kikerülöm az akadályokat, nemigen hatolok át.

Az egy további képesség. Kiterjesztem a karomat, hogy a felhajtó erő nagyobb legyen, de nem kell termik és ellenszél sem.

A szoba nyugodt. A szoba levegője nyugodt. A tüdőm nyugodt. És nem vagyok súlytalan, sehol sincs űr!
Magam sem vagy az űr rendezetlen molekuláinak halmaza, megőriztem integritásomat. Épségben van a testem és szellemem megbonthatatlan barátsága.
Hűha, csak ezt ne mondjam, mert akkor  ez az állapot véges, nem tart sokáig. A visszájára is fordul, hiszen nem vagyok az a típus, aki elhiszem, amit hirdetek, mert annyit mondom magamnak, hogy a magam nevű lény elhiszi magáról.
Mondjam inkább, le sem jöttem a fáról és hosszú mókus-farkammal irányítom magamat, vagy akit annak hiszek?
Nem ez nem egy mókus, nem egy majom, nem is madár - ez egy test, amely hanyatt fekszik a levegőn, mintha a tó vize lenne, vagy a Holt tenger, ahol még nem voltam. A levegő áthatolható..

A levegőben úgy mozgok, mint ahogy a vízben, bár annak viszkozitása és felületi feszültsége miatt nem lehet, de ebben a levegőben nincsenek áramlatok, nem simogatja az arcomat szellő, nincs ellenállás.

Ha álmodom, miért tudom, ha ébren vagyok, miért álmodom?
Nem vettem be semmit, nem bűvészkedik velem senki, mindezt a magam erejéből. De ki és mi az a magam ereje?

Kellemes, még nem kell leszállnom, tehát le sem merülök. Mármint úgy, mint egy elem vagy feltöltött akkumulátor!

Ha le akarok szállni, könnyebben teszem, mint egy léghajó.

Ha el akarom mondani, semmi nehézségem nincs, csak éppen a tárgyakon kívül nincs jelen semmi. Elmegyek, ama titokzatos hivatalba, de hátha ma is megfigyelnek és az aktámat zárolták.

Most, tényleg, mondjam már el magamnak, kinek akarom bizonygatni, hogy hanyatt fekve tudok repülni és ezzel semmi célom nincsen. Csak kellemes.

Eltelik félnap? Lehet, ha stopperem volna, kiderülne, hogy néhány ezredmásodperccel a világrekordon belül…
De akkor már nem lennék ilyen könnyed, az már verseny lenne és elhúzna mellettem minden edzett sportoló és azok is, akik szent Péterhez igyekeznek.

De én nem kívülről látom magamat, nem szálltam ki a testem léghajójából és sehová sem igyekszem!

Egyszerűen jó érzés, minden drog, hipnózis, autoszuggesztió. És megtévesztés nélkül.

Én vagyok én, ha akarom, visszatérek, ha akarom, közelről nézem meg a pókhálót a szoba sarkában.

Megkérdezem a pókot, nem kér-e valamit, ha már a vendégem?

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 09 20 Sinka István megemlékezés pannontukorest Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf