Radnai István: Halott vagy posztmodern

Rosszhírű környéken volt dolgom.
     A keskeny hátsólépcsőn feljutottam a telefonon kapott utasítás szerint. Becsöngetek. Egy elcigarettázott hang kiszól. Mondom a nevemet.
    - A könyveket is elviszi?
    - Nekem könyvszekrény vagy könyvespolc kell!
    - Ha nem veszi meg a könyveket, nem adom.
    Ezzel, mint, aki bejezte az audienciát, eltűnt a katedrálüveg mögül. Az üveget rács védte. Mocskos régi ajtó. Most egészajtós rácsot csináltatnak az öregek, csak éppen kijutni nem tudnak baj esetén. A hang tulajdonosa biztosan nem rejteget milliókat a párnacihában.

    Eszembe jutott egy szó - gyilokjáró! Mintha középkori sikátorokban járnék, ahol a hóbortos ékszerész, visszalopja ötvös-remekeit, amelyeket hercegek vagy grófok, netán királyok szeretői számára készített, mert beleszeretett a munkáiba.

    Lejutottam, mintha csigalépcsőn járnék, szédültem. Az utcán sem kaptam levegőt, éppen kirakták a kukákat. Az egyik kuka nyitva, a tetején dinnyehéj. Biztosan import, mint a chilei cseresznye.

    Másnap felhívott furcsa vendéglátóm és azt kérdezte:
    - Nem is érdekli a portéka? Meg se nézi?
    Az irodalmi stílusa elárulta, valami öreg könyvmoly vagy elkallódott irodalmár lehet. Valami félreismert tehetség.
    Ezúttal nevet is mondott. Rám jött a köhögés a hallatán. Nem mintha Kochnak hívták volna. Az iskolából ismert Szakács Elemér volt. Még csak nem is Róbert!
Egy darabig indexen volt, de a hatalom jobbnak látta kiadni a műveit, legitimálták a nagynevű, elhallgató vagy elhallgatott írók. A bojkott résztvevői leginkább a börtön levegőjét szívták, amíg a konszolidáció jeleként amnesztiát nem kaptak. Egyetlen feltétel az volt, hogy frissnek ható, huszadik századi témájú írást adjanak le a sebtiben átkeresztelt lapoknak. A politikából csak a lakásépítés, a lakáskiutalás fiatal házaspárnak lehetett a téma, ötvenhat semmi esetre sem. Bár Déry Tiborék panelekről és toronyházról - a későbbi büszkeség, ma balítélet emlékeiről - még nem írhattak. Pallérról se, csak élmunkás - pardon csak szorgos - kőművesről, kikerülve a malterosládát és a malteroslányt. Felbukkan egy értelmiségi is. Ezúttal nem szabotálja az építkezést. De a hangsúly még a kőművesen, a fókusz a KISZ-tag házaspáron.

    Szakács Elemér ekkor már nem írt, talán nem is élt. Az Új idők szerzője, csak lazán kapcsolódott a Nyugat szerzőihez. Ádáz kritika-csaták. Na, pont ez kell. Ellensúlyozni a még élő, de hallgató nyugatosokat.

    - Kár, hogy nem viszi a könyveket!
Elhallgatott és én zavarba jöttem a mester kérésétől, hiszen a könyveit antikváriumban is hiába kerestem.

    Vissza a gyilokjáróhoz. Felcsaptam a Révait. Megnyugodtam. Semmilyen vár vagy bástya nem volt a közelben, alabárdos őrök viszont jól jöttek volna. Volt a zsebemben némi pénz.
    - Elmegyek a mesterhez, ha fogadna mégis - kértem illendően.
    Mély hallgatás, szuszogás, köhögés a telefonban. Ide mégis Robert Koch kellene, de legalábbis a budakeszi szanatórium, a Korányi.

    Lehet, hogy utolsó kívánságát teljesítem. Egy filosz, akinek könyvei vannak, talán még olvas. Ezt gondolhatta a múlt századot túlélő tekintélyes író, aki kilencven után valami plecsnit kapott. De annyian kaptak posztumusz!

    A temetőben mindig megnézem a sírköveket, a feliratokat. Hány síron fakul nemzeti színű szalag és veri fel a gaz.
A mesternek volt egy fia, megkülönböztetésül, szerzőként, egy második keresztnevet vagy utó-utónevet használt.

    De nem. Az öreg csontkezével a könyvszekrényre mutatott! Ezek a legféltettebb kincseim. A pókhálók súlya alatt a falakat borító könyvespolcok egy része leszakadt, a könyveket valami láthatatlan erő, a géniusz vagy valami ókori múzsa tartotta helyükön. A ferdeség az egész lakásra jellemző, a képeket a legutóbbi földrengés óta nem igazították helyre. Igaz, le sem porolták!

    - Volt egy fiam.
    - Őszinte részvétem!
    - Volt egy fiam, de posztmodern lett, nem bízom rá ezeket a kincseket - folytatta és beleszívott valami kegyetlenül bűzlő rudacskába.
    Honnan vesz, szerez Csongort az öreg, filozofáltam.
    Átható tekintettel végigmért, a vesémig látott, nem csak az agyamig.
    - Ötvenhatban az ember mindent felvásárolt, amit kapni lehetett. Cukor még volt, liszt már nem. Egy sarokban egy nagy doboz, amire senki sem figyelt fel.  
    Sóhajtott vagy inkább köhintett.
    - Szenvedélyes dohányos vagyok, a füstölés konzervál. (Igazat adtam neki.) Szivarok voltak a dobozban. A katonaviseltek tudták, hogy a fogolytáborokban a napi kenyéradagot cigarettára cserélték.
    - Merre?
    Majdnem azt kérdeztem, melyik világháborúban, de visszaszívtam.
    - A gulágon, fiam.
    Ezzel befejezte a beszélgetést.
    Az okostelefonon kerestem egy fuvarost, felhívtam mobilon.
    - Van itt egy könyvszekrény tele könyvvel, azt kéne elvinni!
    Mondtam egy panelcímet és hozzátettem:
    - Működik, jó a lift!
    Ebben ugyan nem voltam biztos, tegnap is leállította szerelő egy-két órára. Nem is mertem volna lejönni, ha nem vár a könyvszekrény.
    Elővettem néhány tíz- és húszezrest és kérdően néztem a mesterre.
    - Hagyja csak, fiam!
    Később elgondolkozva hozzátette:  
    - Aki szonetteket ír!
    Kezdtem kirakni a poros könyveket  a padlóra, némelyiknek a gerince levált. Csupa egészvászon és néhány bőrkötés.
    - Tetszik a prózája - szólalt meg kisvártatva és jelezte a maga részéről befejezte a beszélgetést.
    Betódult néhány farmeres egyén és egy kövér pasas, atlétában. Úgy emlékeztem, odakint már késő ősz van.
    Mérgelődtek, miért nincs dobozban a cucc és elkezdték dobálni kifelé az ablakon a könyveket.
    - Kicsit óvatosabban! - szóltam rájuk, de majdnem átdöftek a tekintetükkel.
    - Merre van a főlépcső? - kérdezte az öreg.
    - Nincs főlépcső, a társbérlő ötvenben lefalazta a gangot! - válaszolta az öreg.
    Káromkodások, üvegcsörömpölés. Ez volt a metszett üveg. A könyvszekrény igen szép volt. antik, de meglepően jó állapotban, eddig.

    A lift szerencsére működött.
    Mint a hínáros vízben kapkodtam a lábamat a könyvek közt, tudtam, hogy a saját könyveim a padlón maradnak. Már kinőtték a szoba sarkát.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf