T. Ágoston László: A piros porszívó

Nagyon unta már Fehérné, a Bori, hogy állandóan azzal cikizi a férje, hogy nem tudja beosztani a konyhapénzt. Bezzeg a húga, a Jolán tök jól bánik a manival. Most is, az ünnepek alatt három napot töltöttek valami wellness szállodában és még a félpanzió is belefért a költségekbe. Állítólag svédasztalos kaja volt. Hosszú, nagy asztalokon párolgott a melegítő edényekben kitálalt, többféle frissen főtt étel, meg hatalmas tálakon a különféle ízesítésű kolbászoktól a szalámikon át a legízletesebb holland sajtokig minden, ami szem-szájnak ingere. Annyit zabálhattak, amennyi beléjük fért. Volt olyan, aki kétszer is fordult a tányérjával. Nem cikizés ez, maga a Pista mesélte, amikor hazaértek. No, meg aztán az se mindegy, ki az a szakács, aki megfőzi azt a kaját. Mert végeredményben előbb-utóbb minden asszony megtanul főzni a saját konyháján, csak ki kell várni az idejét. Nem véletlen ám, hogy ezekben a nagy szállodákban szinte kizárólag férfi szakácsok főznek, és séfnek hívják őket.

   ‒ Befejezted?! ‒ fortyant föl az asszony, és szinte ölni tudott volna azzal a két sötétben játszó égszínkék szemével. ‒ Mit szívatsz itt engem hónapról hónapra azzal a konyhapénzzel? Gyere el velem az üzletbe, aztán majd megtudod, mi mibe kerül, és mennyit ér a fizetésed. A Jolit meg ne emlegesd nekem, mert neki aztán semmi köze se volt ahhoz a szállodához. A Pista kapta valahogy, valahonnan azt a Szép kártyát, amivel mentek. Mikor osztogattak utoljára az te munkahelyeden Szép kártyát? És ha netán mégis, akkor kinek? Fehér Lajos hányadik volt abban a sorban, hogy pont előtte fogyott el a kártya?

   ‒ Nagyon jól tudod, hogy nem érek én rá ilyesmivel foglalkozni. Hajtok, mint az állat, hogy minden meglegyen itthon, ami a családnak kell. A múlt hónapban is volt vagy ötven túlórám. Még szombaton, vasárnap is bent evett a fene. A gyerek, meg a konyha a te reszortod. Én nem kívánok mást, mint hogy a vacsorához meglegyen a doboz söröm, meg a focimeccshez a csipsz. Hát ez olyan hatalmas, teljesíthetetlen kívánság? Hazafelé jövet útba esik az áruház. Beballagsz, megveszed, hazahozod ami kell, aztán tőlem akár le is pihenhetsz a heverőre…

   ‒ Így van, tőled akár le is heverhetek… ‒ mondta az asszony olyan érdekes hangsúllyal, ami mögött nem az egyértelmű elégedettséget sejtette a férje. No, de nehogy már a nyúl vigye a puskát! ‒ gondolta magában, és szorosabbra húzta a nadrágszíját.

   ‒ Hát csak szóljál, ha valami hibádzik! ‒ mondta önérzetesen. ‒ Tudod, hogy velem lehet tárgyalni.

   ‒ Tudom ‒ bólintott rá Bori. ‒ Tárgyalni, azt lehet ‒ tette hozzá azzal a bizonyos különös hangsúllyal, és valami nagyon furcsa, ideges hangon fölnevetett. ‒ Előbb-utóbb a szavadon foglak.

   Fehér Lajos érezte, hogy itt valami nem egészen kerek. Előbb-utóbb tényleg történni fog valami, ami felboríthatja az ő megszokott nyugalmát. No, de hát csak csinálja, majd megmutatja neki, ki is a gazda ebben a házban…

   Nem is kellet túl sokáig várni arra a bizonyos alkalomra, hogy a szaván foghassa. Egyik délután takarítás közben elromlott a porszívó. Szépen, egyenletesen zümmögött, aztán egyik pillanatról a másikra abbahagyta a zümmögést. Az asszony dühösen földhöz csapta a csövet és odaszólt a tévé előtt ülő férjének:

   ‒ Gyere már, Lajos, nézd meg, mi van ezzel, a francos porszívóval! Egy ideig még hörgött, de most már teljesen leállt.

   ‒ Nézd meg a porzsákot, biztosan megtelt! Vagy a cső dugulhatott el… Hát persze, mert mindig szanaszét dobáljátok a papír zsebkendőket.

   ‒ Mi az, hogy dobáljátok? ‒ kapta föl a szót Bori. ‒ A te elveszett páratlan koszos zoknijaiddal, meg mindenféle cuccoddal van tele a lakás. Én meg csak kullogok utánad, és szedegetem össze. Mi vagyok én, utcaseprő, vagy egy rossz cseléd? Már a gyerek is eltanulta tőled, hogy szét kell dobálni a koszos holmit. No, emeld már meg a seggedet, és nézd meg, mi van ezzel a francos masinával! Állítólag te vagy a férfi a családban, te értesz az efféle műszaki dolgokhoz.

   A férfi dörmögött egy sort magában, meg a távirányítóval babrált egy ideig, nehogy azt higgye az asszony, hogy az első szóra ugrik, aztán szépen, komótosan fölállt, odaballagott és szakértő szemmel megvizsgálta a gépet.

   ‒ Be van dugva a dugó?

   ‒ Be ‒ mondta az asszony. ‒ Láthatod te is. Kétszer is megpróbáltam beindítani, de nem megy.

   ‒ Áhá… ‒ szagolt a levegőbe a ház ura. ‒ Érzed ezt az égett szagot?

   ‒ Ne hülyéskedj, nincs is semmi a tűzhelyen!

   ‒ Hát ez az… akkor leégett a porszívó motorja. Anyukám, úgy ahogy van, ki lehet dobni az egészet a kukába.

   Egy ideig még elvitatkoztak azon, ki volt a hibás, meg hogyan kell bánni egy ilyen érzékeny szerkezettel, de végül megegyeztek abban, hogy nincs mese, újat kell venni. Majd megspórolják valahogy a konyhapénzből.

   Másnap munka után el is mentek a nagy áruházba, hogy együtt megejtik a heti nagy bevásárlást, meg kiválasztják a legmegfelelőbb porszívót. Mondjuk a legtakarékosabbat, vagy a legolcsóbbat. Hátha van akciós is…

   Két hatalmas polcon sorakoztak a gépek. Első látásra volt belőlük vagy negyven darab. Kicsi, nagy, olcsó, drágább, nagyon drága. A teljesítményük is ennek függvényében változott. Az asszony türelmesen nézegette az árcédulán lévő adatokat és elmagyarázta a férjének, melyikben mi a jó és mi a kívánnivaló. No, meg az árak. Melyiket lehetne kiszorítani a kosztpénzből? A férfinek először a fejében kezdtek el zsongani a számok, adatok, árak, kilowattok, szívóteljesítmények, jótállási idők, aztán már a lába is zsibbadni kezdett. Alig telt el fél óra, és úgy érezte, azonnal le kell ülnie, különben összeroskad. Az esztergagép mellett nyolc-tíz órákat állt naponta, de soha nem érzett ilyet. A háta is izzadni kezdett…

   Az asszony észrevette ura színe változását, s megszánva őt rákérdezett:

   ‒ Te vagy a szakértő, Lajos, döntsd el, melyiket vegyük meg!

   ‒ A pirosat ‒ nyögte Lajos, és megtámaszkodott az árupolcban. ‒ Fizesd ki, és menjünk!

   ‒ Én úgy gondolom ‒ ingatta a fejét az asszony ‒, hogy az a német gép a második polcon jobban megérné az árát. Nagyobb a szívóereje, és az a szőnyeget is kitisztítja. Nem gondolod, Lajos?

   ‒ Akkor azt vedd meg ‒ hagyta rá a férfi és leült egy ottfelejtett raklapra.

   ‒ Csak nem fáradtál el a vásárlásban, Lajosom? ‒ simogatta meg gyengéden az arcát a felesége. ‒ Látod, ennyi mindent meg kell nézni, hogy takarékosan vásárolhasson az ember. Maradj csak itt, én meg elmegyek, megveszem ami még kell a konyhára. Tudod, a zöldségekből is többféle van, nem mindegy melyiket veszi az ember. Az egyik olcsó, de ízetlen, a másik finom, de drága. Melyik ujjamat harapjam? Te csak ülj itt, Lajosom, pihenjél! Két perc múlva itt vagyok.

   ‒ Jó, menjél csak, Borikám, én itt megvárlak. Csak pihenek egy kicsit, aztán…

   Az asszony elment a bevásárlókocsit tolva, a férfi meg csak ült a raklapon, de még percek múltán is fáradtnak érezte magát. Aztán föltűnt az egyik árufeltöltő kislánynak, hogy immár negyed órája üldögél a polc mellett anélkül, hogy levenne róla valamit. Odament hozzá, és megkérdezte:

   ‒ Rosszul érzi magát, uram? Segíthetek valamit? Hozzak egy pohár vizet, vagy hívjam a mentőket?

   ‒ Nem, nem, köszönöm, semmi baj… ‒ tiltakozott Fehér Lajos. ‒ Jól vagyok, csak a feleségemet várom…

   A lány egy ideig még bizonytalanul téblábolt körülötte, aztán megrántotta a vállát és elment. Később egy egyenruhás biztonsági őr kezdte el kerülgetni, majd felszólította, hogy kövesse a raktárba. Ott már hárman várták, meg egy jegyzőkönyvvezető. Pőrére vetkőztették, de nem találtak nála semmit, ami az üzletből származott volna.

   Fehér Lajos, a sokat próbált esztergályos szakmunkás csak állt ott a zöldséges rekeszre ledobált ruhái mellett, és úgy érezte, egyre gyorsabban pörög körülötte a világ. Tett néhány bizonytalan lépést az egyenruhások felé, aztán megingott és elterült a padlón.

   ‒ Hívjátok már a mentőt, mert még itt fog kipurcanni köztünk! ‒ mondta a főnök.

   ‒ Nem kell, jól vagyok, csak a nejemet várom ‒ hadarta a meztelen férfi, aztán lassan magára szedte a holmiját.

   ‒ Rohadt nagy szerencséje van, hogy nem találtunk magánál semmit ‒ mondta elgondolkozva a biztonsági őr. ‒ Gyorsan szedje össze a cuccát, aztán tűnjön el, míg jókedvünkben vagyunk!

   Kikísérték az üzletből és leültették a bejárat közelében egy padra.

   ‒ Itt megvárhatja az asszonyt ‒ mondta az egyik furcsa hangsúllyal ‒, de jobban teszi, ha ezután nem ide jár pihenni, mert figyelni fogjuk magát.

   ‒ Hogy micsoda emberek vannak…‒ tette hozzá a másik.

   Ott talált rá az asszony, és kétségbeesetten rohant hozzá.  

   ‒ Te jóságos Isten, mi történt veled, Lajos?

   ‒ Semmi ‒ válaszolta rezignáltan ‒, csak a biztonsági őrök kíváncsiak a voltak a fenekemre. Te viszont jócskán belefeledkeztél a vásárlásba.

   ‒ Belefeledkeztél, hát persze, hogy belefeledkeztem ‒ csóválta a fejét Bori. ‒ Meg kell nézni, mi van leárazva, mi az, ami ma akciós, holnapra mit hirdetnek olcsóbban. Meg kell nézni, hány deka a kilós csomag, hány deci a fél literes tejföl. A konzervben hány E-betűs méreg van az egészségügyi határérték fölött, melyik felvágottban több az élelmiszer színezék, melyikben a szója, és akkor még azt is ki kell számolni ott, és fejben, mire elég ezekre a mi fizetésünkből.

   ‒ Rendben van, megadom magam ‒ emelte égnek mindkét karját a férfi. ‒ megvetted a porszívót is?

   ‒ Meg hát, ha már visszaballagtam érted a bevásárlókocsival. Volt ott egy kiscsaj. Azt mondta, elvittek a mentők.

   ‒ Dehogy vittek, csak ki akarták hívni őket, mert nem akartam levetkőzni. Melyiket vetted meg?

   ‒ Hát azt a német gyártmányút, amit együtt néztünk.

   ‒ Most már mindegy. A pirosat kellett volna.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf