Csernák Árpád: A makk

Dr. Glass Ákos nyugalmazott paleontológus, az asztrológia és az antropológia doktora, mostanában leggyakrabban és legszívesebben egy számítógépes játékot játszik: Battle through Time (Csatákkal az időn keresztül), ez a címe. Azt is mondhatnánk: mást nem is csinál szívesen. Este beveszi az altatóit, reggel teát és kávét iszik, aztán máris leül a készülék elé, bekapcsolja a számítógépet, a tévét (ez most a monitor), és beírja a képernyőre: Load "Battle",8, aztán megnyomja a Return gombot, a meghajtó dolgozni kezd: halk, berregő hangot hallat, a zöld lámpácska mellett kigyullad egy sárga is, a gép kiírja: Searching for battle loading ready, akkor már csak be kell írni, hogy RUN, újra megnyomni a Return gombot, és indulhat a játék. Kellemes első világháborús zene andalít, és a kicsi harckocsi elindulhat győzedelmes útjára vagy vesztére, bombázás és egyéb veszélyek közepette.

    Dr. Glass munkássága legutóbbi évtizedeit a Hold ár-apállyal kapcsolatos jelenségeinek, a gömbhalmazok és a fekete lyuk kutatásának szentelte (kutatási eredményei, számításai, rajzai most is megvannak néhány dossziéban), de munkáját feleslegesnek és hiábavalónak minősítették. Arra hivatkoztak, hogy nem áll a rendelkezésükre megfelelő berendezés és anyagi háttér. Végül az egészbe belefáradt, és ő maga kérte a nyugdíjaztatását.

    A Hold ár-apálykeltő hatása állandóan fékezi a Föld forgását, és a két égitest egymástól való távolságát is változtatja. A Hold, hasonlóan a Földhöz, a szoláris felhőből alakult ki a Naprendszer létrejötte idején. Önálló bolygó volt, pályája hasonló lehetett a Földéhez. A nagyobb tömegű Föld gravitációja ezt a pályát állandóan zavarta, végül sor került arra, hogy befogja, kaptálja a jóval kisebb bolygót, és holdjává tegye... Ettől kezdve megerősödött a Földön az ár-apály jelenség. A krétakor idején egy nap 23,5 óráig tartott, a Hold pedig 315 ezer kilóméterre került. Jelenleg - ugye - 24 óráig tart egy nap, a Hold távolsága pedig 384 ezer kilóméter. Ha a Hold eléri a 870 ezer kilóméter távolságot a Földtől, a földi napok megnyúlnak: a Föld 45,63 jelenlegi nap alatt fordul meg egyszer a tengelye körül...

    Dr. Glass azzal a lehetőséggel is sokat foglalkozott, hogy a közeli elhaladás egy másik csillag mellett súlyos zavarokkal járna. A napsurágzás vagy alaposan csökkenne, vagy épp ellenkezőleg: óriási kitörésekben csúcsosodna ki. A gravitációs zavarok a bolygópályákat annyira megváltoztatnák, hogy vagy teljesen elhagynák a rendszert, vagy olyan mértékben megváltozna a Nap körüli pálya, hogy ezt a földi bioszféra aligha élné túl. Egy csillagütközésnél jelenleg semmit sem tehetnénk. A lényeg nem változik akkor sem, ha az összeütközés csillag helyett egy fekete lyukkal történik. A halál egy fekete lyukban, nem különbözik a csillag-összeütközés okozta pusztulástól. Egy fekete lyuk jóval nagyobb tömeget képviselhet, mint egy csillag. Ez azt is jelenti, hogy a fekete lyuknak jóval kisebb célzási pontosságra van szüksége...

    Tejútrendszerünk alkotórészei a gömbhalmazok is. Minden galaktikához tartozik néhányszor tíz vagy száz gömbhalmaz. Ezek meglehetősen egyenletesen helyezkednek el a kozmikus térben. Naprendszerünk veszélyeztetettsége szempontjából elsősorban azok a gömbhalmazok jönnek számításba, amelyek a Naphoz hasonló távolságban vannak a galaktikus centrumtól...

    Egy gömbhalmaz gravitációs mezője trilliószorta nagyobb is lehet, mint egy magányos csillagé. A gömbhalmaz nem anyaggal betöltött tér, hanem csillagegyüttes. Áthaladás a gömbhalmazon úgy is lehetséges, hogy ütközés egyáltalán nem történik. Egy ilyen áthaladásnál a Nap pályamódosulására annál inkább kellene számítani, minél közelebb haladna el a Nap a gömbhalmaz középpontjához...

     

    Déltájban egy kis szünetet tart, esetleg ebédel. Kapucínert készít, vág egy szelet kenyeret, megkeni vajjal, ezt fogyasztja. Kicsit sétál a lakásban, aztán megint leül játszani.

    Egyik nap régi ismerőse (barátja?): Balog Gábor felhívta telefonon: ha tud, este jöjjön el a klubba, fontos ügyben szeretne vele beszélni. Igaz, azt is hozzátette - ismerve Ákost -: biliárd közben. Ákos mostanában nehezen mozdult ki, de szeretett biliárdozni, és Gábort is régen látta...

     

    Eddig sohasem vette észre, hogy a klubban fekete-barna kockás a padló. Pontosabban: észrevette, de nem volt semmi jelentősége, nem volt említésre méltó. Valamitől ma azzá vált: jelentőssé, említésre méltóvá. Fekete, barna. Nem más. Nem piros, nem fehér, nem sárga..., hanem fekete és barna...

    ...talán mert korán érkezett. Túl korán. Ilyenkor jelentőssé válhat, hogy ahol tartózkodunk, a helyiség csempekirakása fekete-barna, mint ahogy ma az is különös hangsúlyt kapott, hogy az ég vakítóan világosszürke, hogy fúj a szél, és meg is hallja a szél zúgását, hogy egy almazöld kockaház mögül előhajbókol egy fa fekete lombkoronája... Mint mikor valaki börtönből szabadul vagy börtönbe megy; mintha most kapná vissza a világ képeit vagy épp most szándékoznának elvenni tőle mindörökre...

    ...felnézett, és meglátta magát a tükörfalban: kócos, mosásra váró haj, őszes szakáll (inkább borosta), az orr mellett két éles vonás, de - változatlanul - riadt gyerekszemek, előttük drótkeretes szemüveg, az orr fölött két függőleges, párhuzamos, éles ránc...

    ...Gábor késik, vagy ő jött korán, mindegy, talán jobb is így... Ilyenkor jelentőssé tudnak válni jelentéktelennek tűnő dolgok, ilyenkor az ember olyat is észrevesz, amit soha máskor..., amikor még őt is az úgynevezett "fontos ügyek" izgatták...

    ...az apja temetése! Igen! Ott, a cinteremben voltak ilyen fekete kövek. Az apjának keresztüllőtték az arcát 56-ban, ült három évet, de neki legalább megadatott a tisztességes temetés. Persze ott ragyogó, fényes márványcsempék voltak. Fekete kövek, fekete oszlopok, fekete kandeláberek, bennük a sercegő láng... Talán ezért váltak most jelentőssé, hogy itt, a klub padlója fekete-barna kövekkel van kirakva. (Kövekkel? Lehet, hogy nem is kövek, csak köveket utánzó műanyag lapok. Ó, a technika ma már mindenre képes.) De mindez nem fontos. Ami itt említésre méltó, hogy ezek a sötét lapok Ákos eszébe juttatták az apját...

    Az elmúlást.

    Apja halála óta nincs nap, hogy ne foglalkoztatná ez a kérdés. Még olyan formában is, hogy - talán - elég volt, hogy - talán - ott még találkozhatna az apjával, és végre egy jót beszélgetnének, ahogy életükben sohasem. Ez valahogyan mindig elmaradt... De hát az ember szívósabb és türelmesebb..., pontosabban: fél a haláltól. Nem, ez sem pontos. Nem fél; viszolyog. Igen ez - talán - (megközelítően) pontos: viszolyog.

    Nem, Ákos nem félt a haláltól, csak tudott róla. Tovább csinálja, bár már igazán nem tudja, miért...

    Most, hogy a barátjára várt - egy üveg bor társaságában - megint ilyen kérdésekkel foglalkozott. Ezt nem szerette. Ez ellen kellett a játék. A zsetonokat már kiváltotta, megvizsgálta a dákókat, nézegette, végigsimította a biliárdasztal zöld posztóját, csak épp Gábor nem jött. Azt mondta: fontos ügyben akar vele beszélni. Mi lehet az, amiről Gábor azt gondolja, hogy fontos? Persze a biliárd jó játék. Ha van partner, azt is szívesen játssza. Bridzselne is, de ahhoz négy ember kell, és nem mindegy, hogy kik.

    Most várt Gáborra, néha belenézett a tükörfalba; vagy az ablakon át az eget, az almazöld házat, a hajbókoló fát nézte, néha kortyolt az italából, refelxszerűen az órájára nézett, aztán megnyugodott tekintete a biliárdasztal zöld posztóján...

     

    Kicsit késve, de végül csak megérkezett Gábor; gyors léptekkel jött, szinte lihegve, ahogy szokott.

    - Ne haragudj, öregem, de még volt egy fontos tárgyalásom... nem hagyhattam ott őket. - Neki mindig fontos dolgai voltak: tárgyalásai, gyűlései; értekezletekre járt, szervezett, vitázott, kalkulált... Hogy kiket nem hagyhatott ott és hol, azt nem árulta el, mert nemcsak fontos ügyei voltak, hanem titokzatosak is, de Ákost mindez nem érdekelte. Gábor kezébe nyomta a dákót, bedobta a zsetont, meghúzta a kart: kellemes gurgulázó hangon legördültek a színes és csíkos golyók, amiket szépen, akkurátusan elhelyezett a háromszögletű műanyag keretben; egyik kezébe egy pénzérmét tett, mindkét tenyerét ökölbe zárta, a háta mögé tette, aztán Gábor elé tartotta. Gábor megérintette az egyik öklöt: ő kezdett: célzott, lökött, de egy golyó sem esett be egyik lyukba sem. Ákos következett: egy csíkos golyó pottyant az egyik sarkon levő nyílásba, így ő lett a csíkos golyókkal. Kezdetét vette a játszma.

    - Azért kértem, hogy gyere el, mert egy nagyon fontos dolgot szeretnék veled megbeszélni... - A következő lökésnél Gábornak egymás után két golyót is sikerült eltüntetni. Ákos megkrétázta a dákó végét, és hosszan, koncentráltan mérlegelte az állást: a fekete golyó nagyon rossz helyen állt, a többi golyó közé ékelődve.

    - ...nézd - folytatta Gábor -, talán tudod: egy Kft-t alapítottam... sok mindennel foglalkozunk... - Ákos az asztalt nézte - ...most egy panziót nyitok. Azt szeretném, hogy nyugati színvonalon működjön: lovaglópálya, medencék, háziorvos, tenisz, golf... és arra gondoltam, hogy ebbe te is beszállhatnál... tolmácskodnál, bridzselnél, társalognál a vendégekkel... hiszen te mindenhez értesz... és a stílus, tudod, itt nagyon fontos a stílusérzék, az intelligencia... - Ákos egy pillanatra ránézett Gáborra, szinte kérdőleg, hogy mit is akar valójában. Persze tudta, pontosan tudta, inkább úgy nézte, mint egy tárgyat, ami valaha szép volt, és most fölméri, hogy mivé is lett. Mint annak idején a páston: ismerte minden gondolatát, tervét, szándékát, ezért tudott vele szemben jól operálni villámgyors elővágásaival. Most a tekintetében valami halvány szánalomféle jelent meg, hogy mennyire igyekszik, és ő már tudta: teljesen fölöslegesen.

    Valójában Gábor is jól ismerte Ákost, és most őszintén segíteni akart neki. Tudta, hogy nyugdíjban van, és pontosan tudta, hogy mit ér. A számítógépes mániáról nem tudott, csak azt látta, hogy Ákos mostanában lassan, szinte félve megy az utcán a fal mellett, egyre sápadtabb, és a feje egyre mélyebbre süpped hajdan izmos, széles vállai közé.

    - Semmi más dolgod nem lenne, mint játszani és beszélgetni... és ha esetleg valakinek valamilyen panasza van: meghallgatni, tanácsokat adni... És ezért kapnál... mondjuk 50 ezret... nem is beszélve a paraszolvenciáról... márkában, dollárban, öregem!

    - Nekem ez nem megy - mondta Ákos, tekintetével a golyók állását elemezgetve. Gábor hangosan felnevetett.

    - Ugyan, öregem, neked ez semmi, te ezt kirázod a kisujjadból! - Ákos lökött: szép találat volt: két csíkos golyó is eltűnt egyszerre. - ...most mennyit is kapsz? 15, 20 ezret?

    - Nekem elég. - Gábor következett. Elhibázta a lökést. Idegesnek látszott. Nem lehetett eldönteni, hogy a rossza lökés vagy Ákos reakciója miatt. "Ez tiszta hülye! Az ember segíteni akar neki, és akkor így reagál!" - valami ilyesfélét fejezett ki az arca és furcsa, eddig sohasem tapasztalt vállrángatása.

    - Ami elmúlt, elmúlt... Ne rágódj a régi dolgokon, öregem...

    - Nem a múlt... a jövő... magam sem tudom... Persze nincsenek végső konlkúziók, de érzem, tudom, hogy baj lehet... és ez teljesen lebénít... Az embernek kizárólag az ember az ellensége... az ember veszélyes a földön élő összes élőlény számára egysejtűtől a soksejtűig, míg ezek ma nemigen veszélyesen miránk... feléltük a tartalékainkat... ha egy globális összeomlás bekövetkezik, nincs tartalék amihez hozzányúljunk... - Gábor úgy nézett Ákosra, mint egy őrültre.

    - Miről beszélsz te?! Hogy jön ez ide?

    - Nagyon is ide jön. Rendkívül nehéz időszak előtt állunk, amelyben rettenetesen nagyok a veszélyek...

    - De azért élni csak kell!? Vagy várjuk tétlenül a véget? Sopánkodjunk és rettegjünk?

    - Egy nagyon komoly átalakulásnak le kéne zajlani, mindenféle szinten, beleértve a politikait is... De főként az emberek tudatában kéne megváltozni... valaminek... Ez nagyon komoly változásokkal és nagyon komoly instabilitásokkal jár. Ha nem vesszük tudomásul ennek a kényszerű változásnak, akár teljes életmód változtatásnak a szükségességét, hogy megőrizzük a bolygót az életre alkalmas állapotában, hogy kezelni tudjuk a bolygón már kialakult súlyos problémákat... az elsivatagosodástól a társadalmi ellentétekig, a szegény-gazdag viszonyig, akkor a katasztrófa lehetőségével kell szembenéznünk... Az emberiség fennmaradásának a kérdése is felmerül...

    - Emberiség! Katasztrófa! Ugyan már öregem, én egy ember vagyok, és amíg élet jól akarok élni... azt hittem te is.

    - A végső okra válaszolni kell. Magában, végül is, mindenki ad egy választ a végső okra, más szóval: Istenre... létezésére vagy nemlétére, és a hozzá való viszonyára... mindenki válaszol... ha másképp nem: az életével.

    Gábor nagyot legyintett, magában reménytelen esetnek minősítve Ákost.

    A partit - fölényesen - Ákos nyerte. Persze az eredmény nem tükrözte Gábor játéktudását, csakhát ő nem biliárdozni jött; neki ez is egy fontos tárgyalásnak számított, legalábbis előtte. Meglepően bosszantotta az eredménytelenség. Nem szokott hozzá a kudarcokhoz. Ákos annál inkább, de ha játszott: arra koncentrált.

     

    Hazafelé menet, a sétányon, ahogy maga elé nézett, meglátott egy makkot, egy tompa fényű sárgásbarna makkot a járdára gurulva. Felnézett. Ja, persze, itt állt az a tölgy... kiszáradt, kivágták. Ákos lehajolt, felvette a makkot, kicsit nézegette, forgatta a kezében, aztán betette a zakója zsebébe.

    Amikor hazaért, felszabadult volt, szinte vidám, mint aki valami nagy veszélytől szabadult meg. Átöltözött, leült a számítógép elé, bekapcsolta, betöltötte a programot, és játszani kezdett. 292 ezer pont volt eddig a csúcsa. A jelzett lehetséges maximum 999 999 volt. Tudta, hogy kevés esélye van rá, de - megmagyarázhatatlan okokból - szerette volna ezt elérni. Régebben sokan mondogatták: maximalista, ami - körülbelül - annyit jelentett: naiv, gyermeteg. Igaz, ő is mondott néha ilyesmit: vagy jól kell csinálni valamit, vagy sehogy. A játékot pedig amolyan edzésnek tekintette: kitartás a hiábavalóságban.

    Game options

    Never played it before!!

    X One player game

    X Two player game...

    A joystykkal az első csillagra vitte a kis keretet, és megnyomta a tűzgombot. Első világháború. Szürke talaj, ciklámen ég, zöld és barna hegyek, fehér bombázók, fekete bombák, gödrök, buckák és a kicsi kocsi fekete-piros kerekekkel.

    Your molecules are now being transported

    into another Time zone. You are entering... (A molekuláid most másik időzónába kerülnek. Lépj be!)

    World War II.

    1941

    Aztán: Korea, 1950; Vietnam, 1970... aztán a - lehetséges - harmadik világháború: barna talaj, mögötte kénsárga sáv, fekete-fehér kockaépületek, hátul hósipkás szürke hegyek, monoton szürkéslila ég, karmos, fekete égi járművek villámokat lövellnek, a felhőkből gyilkos eső hullik... gödrök, buckák...

    A kicsi kocsi végigment ezen is: robbanás, piros-sárga vibráló gombák, radioaktív felhők...

    Now look what you!! You destroyed the world. If we C-64 's were running things there. (Most nézd meg, mint csináltál! Leromboltad a Földet. Ha mi C-64-esekkel harcolnánk, ez csak apró összeütközésekhez vezetne.)

    Sivár táj. Épületek már nincsenek. Vörösesbarna talaj, kék és szürke hegyek, szürkéslila ég. Az égből már nem fenyeget semmiféle veszély. Úgy látszik: életnek nyoma sincs. De hirtelen a földből ismeretlen lényeg ugranak elő: karmos, fekete szörnyek. Ha elkapják: szétroncsolják, fölfalják a kocsit. Ezeken kívül - ugyancsak betájolhatatlan, azonosíthatatlan - padszerű (sárga-vörös-fekete) tárgyak állnak keresztbe az úton, ezeket át kell ugrani, mert ha a kocsi nekimegy: összetörik.

    Ha a végére érsz, megint a felirat:

    Your molecules are now being transported into another Time zone...

    Aztán: You are entering...

    In the beginning

    ??? BC

    Barna talaj, kénsárga és piszkoslila (hósipkás) hegyek, párizsikék ég. Egy kis fekete (vad)emberke jön szembe, lándzsákat és bumerángokat dobál, az égen egy kiterjesztett szárnyú fekete madár zúg, zizeg (gyíkmadár? sisaktarajos repülőgyík? ...gyönge grafika), ha négy találat éri, elszíneződik (szürke-fehér-zöld, majd ismét fekete lesz) és elrepül. He leér a talajig: lecsap a kocsira és megsemmisíti azt.

    A kilencedik kilométernél hatalmas fekete ősgyík (tzrannusaurus?, trachodon?) jelenik meg, és elindul vele szembe. Döngenek a léptei. Nagyon sok találatot kell kapnia ahhoz (szintén többszöri színváltás után), hogy mozdulatlanná váljon, fényesen vibrálni kezdjen, és ne bántsa: átengedje a következő pályára... pontosabban: a következő nehézségi fokozatú pályára, mert ott is ugyanezek a feladatok várnak rá, csak nehezített formában...

     

    Egész ősszel, egész télen játszott. Végül 769 400 lett a rekordja. Ennél tovább nem jutott...

    Közben kitavaszodott. Éles fénycsík zuhant a szobába. Két játék között kiment a konyhába kávét főzni. Tétován és teljesen indokolatlanul, oda nem illő mozdulattal belenyúlt a zakója zsebébe, és akkor kezébe akadt az a makk, amit még ősszel talált, az után a Gáborral folytatott beszélgetés és biliárd játszma után, és amiről teljesen megfeledkezett.

    Amióta nem volt kertjük, a felesége telerakta a lakást cserepes virágokkal. Ákos keresett egy üres cserepet, megtöltötte virágfölddel, aztán a makkot - úgy kétujjnyi mélységben - a földbe nyomta, a cserép oldalára cimkét ragasztott, és ráírta:

    Quercus Robur (Kocsányos tölgy.)

    és az ablakpárkányra tette.

szozattv


szozat a tiszta hang aug202017bazilika vacsztistvan Pál István Szalonna arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo