Dinók Zoltán: Edit, a takarítónő

Az iskolában a gyerekek éppen ebéd után voltak s indultak haza. Bálint az egyik legjobb tanuló összefutott a takarítónővel, Edittel. Lehetett úgy negyvenöt éves. Seperte a szemetet szorgosan, miközben Bálint Endrével igyekezett haza. Beszélgettek.

–Az angolok verték meg elsőként a németeket!

–Tévedsz!

–Hát akkor kik?

Közbeszólt Edit:

–Az oroszok!

A két diák meglepődött. Honnan tudja ezt? – gondolták

–Biztos ebben? – kérdezte Bálint

–Már hogyne! Az apám rengeteget tanított engem a háborúval kapcsolatban!

–Tényleg! – szólt Endre. Már emlékszem, hogy a történelemtanár is ezt mondta! Hogy felejthettük el?

Majd Endre elköszönt Bálinttól. A diák magára maradt a takarítónővel. Annak arca sápadt, meggyötört volt s melegség sugárzott belőle. Bálint meg elgondolkodott. Nem nézte volna ki Editből, hogy ilyen tájékozott lenne.

–Te meg mit állsz itt? Miért nem mégy haza? – kérdezte Edit

–Csak meglepődtem!

–Min?

–Hogy ilyeneket tud!

Edit lerakta a sepregetőt majd sóhajtott.

–Mit gondoltál? Hogy én buta vagyok és semmit nem tudok?

–Én nem.. csak…

–Csak mi?

–Két egyetemet végzett gyermekem van.

–Ez komoly?

–Jól hallottad!

–Miért nem mondta idáig?

–Kérdezted talán? Csak elkönyveltél, mint egy átlagos takarítónőt, mi?

Bálint szégyellte magát. Nem is tudta mivel folytassa a beszélgetést. Ám Edit megkérdezte:

–És te jól tanulsz?

–Igen. Az osztály legjobbjai között vagyok.

–Gratulálok.

–És ha ilyen értelmes nőszemély, akkor miért itt dolgozik, vagyis miért ilyen munkát vállal?

–Rokkant lettem. Előtte a postán dolgoztam. De már nyolc éve itt vagyok!

–Értem. Hát sajnálom magát.

–Nem sajnálni, tisztelni kell az embert!

–Igen, maga valóban azt érdemli meg!

–Tanulj csak, ilyen sorsra soha ne juss!

–De hát maga is csak betegsége miatt jutott ilyen sorsra!

–Ez igaz! De én egy egyszerű postás voltam e munka előtt is. Az sem nagy szám.

–Hát!.. Minden jót kívánok!

Ezzel Bálint elköszönt. Edit meg végzett a takarítással s ment ebédelni ő is. Józsi, a történelem tanár mellé ült, az évek alatt megszerették egymást.

–Hogy telt a napja, Józsi? – kérdezte miközben ettek.

–Sok a buta gyerek!

Edit erre elnevette magát.

–Mi ezen olyan mulatságos?

–Semmi. Csak eszembe jutott valami.

–És magának hogy telt a napja?

–Hát én is ezt tudom mondani!

–Mit?

–Sok a buta gyerek!

–Ezt maga honnan tudja?

–Épp összefutottam egy diákkal, aki nem tudott történelemből valamit. Beszélgettünk, és én meg tudtam.

–Én tudom, hogy maga művelt asszony. Csak betegsége miatt teszi ezt a munkát.