T. Ágoston László: Három levél Galíciából
[Történet Lenkey János honvéd tábornokról]
Egy ember jellemére, lelki gazdagságára sok mindenből lehet következtetni. A legjellemzőbbek azonban a magánlevelek, amelyekben csak a címzettel akarunk közölni valamit magunkról, örö-meinkről, bánatunkról, a világhoz való viszonyunkról. Természetesen abban a tudatban írjuk le legbelsőbb titkainkat, hogy csak neki és senki másnak nem kerül a kezébe a levél. Lenkey János is ezzel a szándékkal írta meg a leveleit bátyjának, Károlynak, aki megőrizte őket, s leszármazottai is mintegy ereklyeként őrizték tovább. A dédunokának, Czagányi Lászlóné, szül. Lenkey Ágnesnek köszönhetjük, hogy közkinccsé válhatnak ezek a Galíciából érkezett levelek.
„ Radautz 1840. október 22.
Drága Károly!
Majdnem két esztendő múlt el anélkül, hogy hírt hallottam volna felőled. Három levelem maradt megválaszolatlanul, én is elhallgattam tehát, sőt egyszer - s mindenkorra el akartam hallgatni, amikor utolsó levelemre a múlt év októberében sem kaptam választ. Irántad érzett határtalan szeretetem mégsem engedi, hogy elnémuljak. Láthatod, megint írok, éspedig levelemet a legforróbb,és szívből jövő szerencsekívánataimmal kezdem közelgő névnapod alkalmából. Igaz boldogságot és minden jót kívánok neked, csak az a kár, hogy én, mint gyenge emberi teremtmény, nem tudom mindezt tettekre váltani - különben már minden megtörtént volna, amit vágyaidban a sorstól kívánsz.
Emma,[i] kedves kis unokahúgunk nemrég egy aranyos levelet küldött Budáról. Leírja benne elutazásodat Máriádhoz.[ii] Biztosított arról, hogy jól nézel ki és vidám vagy, megírta, hogy örült a viszontlátásnak, és sajnálja, hogy elmész. Én pedig kétszeresen is örültem, mert megemlítette, hogy fiad, Albin is ott volt. Emma bizonyára jószívű, kedves angyal, az egyetlen rokonom, aki hébe - korba szerencséltet levelével. Tőle hallok szeretett hozzátartozóim hogylétéről, és ezt annál is inkább meg kell köszönnöm, mert alig láttam őt életemben, utoljára még gyermekkorában, tehát nem alaposabb ismeretség, hosszabb együttlét köti őt hozzám, amikor az ember megtanulhat valakit ismerni és szeretni, hanem csak a kedves, jó szíve - Isten áldja meg érte - csak ő tudja, milyen jól esik egy szív együttérzése annak, aki, mint én, semmilyen szempontból nem érezhetem magamat boldognak, aki égő szeretetet hordoz a szívében rokonai iránt, de ők részint elfelejtették, részint pedig nem szeretik. Anyánk kapitányi előléptetésem alkalmával írt utoljára, inkább fájdalmasan, mint örömmel nyilatkozott a dologról, és szerencsekívánat helyett inkább átkot szórt ártatlan fejemre csak azért, mert engem is, mint tudod, Lenkeynek hívnak, és mert nem hagyom drága apámat a sírban sem szidalmazni. Ennek ellenére minden évben kétszer írok neki anélkül, hogy választ várnék, így szeretném elkerülni, hogy panaszra legyen oka. Mint anyámat szeretem, csak sorsomon és a szomorú körülményeken szánakozom. Isten tartsa meg őt sokáig, és tegye a maga módján boldoggá.
Ákos bácsi[iii] sem ír soha. Régóta haragszik, sajnos oka is volt rá. Ida és Nelli[iv] sosem írnak, sosem. Én az elsőnek két levelet is írtam válasz nélkül - szegény Pepi csak az őt ért szerencsétlenség, Emíliájának halála után írt először, mert részvétemet nyilvánítottam neki - tehát csak a bajban! Azóta hébe - korba kapok tőle levelet, de nagyon ritkán. Te is haragszol rám, istenemre, nem tudom miért - nem akarok szemrehányást tenni, én már régen, azaz 1836 óta[v] lemondtam minden világi boldogságról - de azért fáj, hogy ennyire egyedül állok a világban! Amelyik fiatal fa levelétől megfosztva, jóformán gallyak nélkül van kitéve a viharnak, a szíve tele van élettel, de öröm nélkül, a külvilággal való kapcsolat nélkül áll szemben a sorssal, úgy kell kiküzdenie tőle nyomorúságos életét. Eltűnt egyetlen reményem is a jobb, vagy legalábbis kevésbé nyomasztó létre. Béke van, noha minden hosszú és kemény harcot ígért, és a szomjas szív visszavonul korábbi tétlenségébe.
Mi újság nálatok, hogy megy a sorotok; neked és a családodnak? Ismeretlenül is köszöntöm szeretett Máriádat - te gyakran utazol, úgy hallom - szerencsésebb vagy, mint én, legalább lelkiekben hadd legyek veled.
Jelenleg Radautzban vagyok, vad, betöretlen lovakért, remélem, hogy nyolc nap alatt végzek, aztán nekivágok a tizennégy napos fagyos, kellemetlen menetelésnek, hogy újabb határtalanul unalmas telet töltsek el, Galíciában a hatodikat. Egészségi állapotom elég jó - de a kedélyem beteg és örömtelen, szellemem tettekre szomjazik, amelyek azonban földi életem során aligha kerülnek napirendre.
Bizakodva várok tőled a közeljövőben levelet Brzezanyba, Galíciába - élj szerencsésen, és gondolj néha arra, hogy még él a téged sok szeretettel csókoló öcséd, és nagyon vágyódik testvéri szeretetedre, mint régen, amikor még szeretetteljes levelekben részesítetted - ennek a megismétlésére kér szerető testvéred
Lenkey János”
/ Az eredeti, német nyelvű szöveget Katona Tamás fordította. /
A most következő meghatalmazás édesanyjuk, Keszlerffy Terézia halála után készült, magyar nyelvű fogalmazvány.
M e g h a t a l m a z á s
Mellynek erejénél fogva én alól írtt tellyes hatalommal felruházom tulajdon édes Testvéremet, Lenkei és Zádorfalvi Lenkey Károly nyugalmazott kapitány Urat azon ügyben, hogy szeretett Testvérem, néhai boldogult Édes Anyám Lenkey, született Keszlerffy Theresia asszonyság halála után maradott, és tulajdon képpen engemet Testvéremmel illető ingó és ingatlan javakat, hátrahagyott készpénzt, drágaságokat, vagy kötelezvényeket, addig is, míg én Személyessen véle végezendek illyen esetekben a Magyarhonban létező meg erősített Törvény Czikkelyek értelmében, kézhez vehesse, azokról rendelkezzen és a netalán perre forduló tárgyakban, vagy már folyamatban lévő perekben is, Őtet mint kedves Testvéremet tellyes erővel meghatalmazom a per indítására, folytatására, minden néveni nevezendő barátsági kötetekre. Fő Törvényszéki, a vagy más illy esetekben történhető Eskü felkérésre elfogadásra, és visszautasításra, Törvényes határidő szabására és felvevésre, ezen kívül minden nemű Törvényes ítéletet elfogadni, a nem kedvezők ellen fennebb helyekre hivatkozni és folyamodni, minden írás, és Szóbeli Tárgyakról Személyemben rendelkezni, Szóval mindent úgy intézni, a’ mint Ő ez érintett esetben legjobbnak és kedvezőnek találja lenni.
Ezennel nyilvánítom azt is, hogy nevezett kedves Testvéremnek, mint általam meg hatalmazottnak minden e tárgyban általa teendő eljárásaiban tökéletessen meg egyezek, vagy ha Ő e meghatalmazást elfogadni nem akarná, vagy bizonyos körülmények miatt hátráltattna maga helyet szinte másra is, kit Ő jónak itél lenni e hatalmat át ruházhattya.
Mellyet is tulajdon nevem aláírásával és petsétemmel rögzítek.
Költ Brzezányban nyár utó 22 ikén 1845.
ts:k: Vilmos Württembergi Király nevét vi-
selő 6 - ik magyar Huszár ezredbely
százados Kapitány
Lenkei és Zádorfalvai Lenkey János
Biedermann Vilmos Pfisterer
főhadnagy Kapitány
Hogy a hatalmazó Lenkey és Zádorfalvi Lenkey János Cs. kir. Százados és a meg írt bizonysági Uraknak u.m: Pfisterer László úr kapitány, és Biedermann Vilmos főhgy Tulajdon, igaz és valóságos aláírások ezennel bizonyítom költ mint felyebb.
L: Baro Bertrand
Capitaneus Auditor
Ezen meghatalmazást elfogadom.
Lenkey Károly
nyugalmaz.
Kapitány.”
A harmadik dokumentum ismét egy levél, melyet Lenkey Károlynak, Egerbe címzett az öccse.
„Stanislau, 1848 március 12.
Kedves Testvérem!
Tegnap átvettem a postán a legutolsó 400 f Cm követelésemre küldött 320 f Cm - et, számadásodnak a részletezése megfelelő volt, ami a bizonylatot illeti, a kötelezvényt el sem olvastam, itt küldöm vissza.
Mindenekelőtt nagyon sajnállak téged és Máriát, amiért egy haláleset családodnak egy tagját jobb létre szenderítette,[vi] de ki is halt meg? Egy ilyen érzékeny veszteségnél az egyetlen vigasz csak a keresztény hit lehet, hogy a korábban eltávozott lélek feltétlenül jobban van, mint a hátramaradottak és számtalan földi szenvedéstől mentesült.
Szavaid szerint óhajtod és reméled, hogy a testvéri szeretetünk megőrzi azt az őszinteséget, amely a múltban sajátja volt. Egy szó nem nyílvessző - őszintén szólva levelednek a szelleme ellentmond ennek a kívánságnak és ironikusnak tűnik, nincs bizalmad hozzám, mert kemény csapás érte családodat egyik tagja halála következtében. Ezt mindenkivel közölted, egyedül velem nem, aki legközelebb állok hozzád - ez olyan barátság, ahol nincs bizalom, nincs szeretet, sőt nem egyszer vonzalom sincs - nekem van bizalmam hozzád, ezért is írom ezeket, mert különben a szép szavakat érzés nélkül írnám. Az a seb, amit mi ketten kaptunk, idővel enyhül, talán be is gyógyul, az enyém már be is gyógyult, semmi panaszom nincs ellened és meg lehetsz győződve, hogy őszintén kívánok a házadra és családodra sok szerencsét, amitől az én lelkiismeretem máris nyugodtabb.
Egy fillérrel sem vagy már adósom, én sem kérek tőled soha az életben semmit. Semmim sincs és koldus maradok, de olyan koldus, aki nem kér semmit.
Úgy tűnik, minden közeli rokonom elfelejtett, oly sok levelem hosszú ideje válaszra vár. Kinek köszönhetem ezt az elhidegülést, nem tudom, de tiszta lett előttem, hogy ami régebben annyira fájt, most már megvigasztalódtam és szinte teljesen mindegy, gondolnak - e rám, vagy sem, ezt alkalmasint közölheted is velük, én csak egy kis megértést kérek tőlük, ami nem terhes. Mindezek alól az egyetlen kivétel az én nemes, hűséges Ákos nagybácsim, akit jellem dolgában a világon mindenki elébe helyezek, akit jóakaróm és második apám gyanánt szeretek, aki egymaga maradt. Jóllehet, személyesen soha nem írt nekem, így állandóan tudatja velem, hogy értékel és barátságosan gondol rám. Én mindenekfelett szeretem őt, büszke lennék, ha örömet szerezhetnék neki, sohasem fog kialudni hálám atyai barátom és nagybátyám iránt, ő az egyetlen rokonom, aki szeretettel gondol rám.
Nehéz idők jönnek, rövidesen háború lesz és remélhetőleg arról a hadseregről sem feledkeznek meg, amelyhez tartozom, tehát az Isten és a sors úgy látja jónak, hogy elszólít engem a küzdők sorából, ennek következtében talán nem is látjuk egymást az életben. Ezért élj, kedves Károly, hosszan, egészségesen, kívánom, hogy családod ebben a módban boldoguljon. Egy tanácsot; talán az utolsót az életben. Fordíts minden garast, amit csak tudsz, gyermekeid felnevelésére. Anyit tanultass velük, amennyit csak lehet; a tudomány által nemesítsd meg a szívüket, mert minden fillér, amit sikerrel fordítunk a nevelésre, biztos tőke lesz, mely később a tízszeresét adja vissza. Csak a tudás ér valamit, és éppen az ilyen hosszan tartó mozgalmas időkben fontos a tudás. Ne vedd könnyedén a dolgokat, az iskolák szegényesek, keveset tanulunk, fiaid számára irányt kell mutatni a tudományokra. Könyvek szükségesek, amelyek ébren tartják a tudás szeretetét. Úgyszólván mindenkinek magának kell tanulnia, mert nem áll módodban nevelőt tartani - minden haszontalan tárgyat, mint rajzot, zenét, hagyj el, ezek akkor jöhetnek számításba, ha a körülményeid megalapozottak lesznek. Művésszé nem teheted őket, a művészetben pedig nagy kár a műkedvelés. A fiúknak több tudomány kell, a lányoknak kevesebb, de mindkettőnek szüksége van vallásra, bigottság nélkül, földrajzra, világtörténelemre általában, különösen a magyar és az osztrák monarchia történelmére, tudjanak írni németül, magyarul, ha lehet, a francia és egy szláv nyelv szükséges, a számtan, a fiúknak matematika, fizika, mechanika, államtudomány, filozófia, akkor majd akármilyen állásba kerül, tiszteletet kelt maga iránt, ha erkölcsös. Ha háború lesz és én ott maradok a csatamezőn, ne gondolj rám nehezteléssel, akiről el lehet mondani; jobb ő, mint a látszat. Ha nyomorékká lőnek vagy sújtanak, nyugodj meg, nem leszek a terhedre, olyan magányba vonulok vissza, ahol a világ rövidesen elfelejt, ahonnan filozófus módjára, egykedvűen szemlélem majd a világot. Ha szerencsével, sikerrel, vagyonnal térek meg, akkor szerető testvéri szívemre ölellek téged, s amit tehetek, megteszek majd a tieidért. A francia, belga és olasz mozgalmak mellett talán Galíciában is megpróbálkoznak ilyesmivel, s lehet, hogy polgárháborúba bonyolódunk, amit nagyon nem szeretnék. Mivel az európai háborúban nem veszünk részt, babért sem aratunk. Neked családod van, maradj otthon, ne hagyd magad elcsábítani, magasabb tiszted van mint apának. Élj szerencsésen, köszöntésemet és üdvözlésemet küldöm minden rokonnak, Máriát és a gyerekeidet köszöntöm, téged szívélyesen ölellek és maradok hűséges testvéred
Lenkey János.”
Mint köztudott, sem ő, sem a bátyja nem tartotta meg a „józan intelmeket”, hiszen rövid idő múlva mindketten a forradalmi sereget szervezték.
A fenti három dokumentum nagyjából körvonalazza a Lenkey fivérek kapcsolatát, anyagi helyzetét, arra azonban nem ad választ, hogy Lenkey Károly, aki 1839 - ben nem tudta letenni a nősüléséhez szükséges kauciót, miből váltotta meg öccse örökrészét 1845 -ben. Az alábbi, Czagányi Lászlóné szül. Lenkey Ágnes által megőrzött hitel igazolás erre is választ ad.
Lenkey Károly hitel igazolása
Alol írott Heves V. megye előtt be’ - táblázott Kötelezvények külön Jegyző Könyveinek vizsgálata után ezzel bizonyságot tészek arról, hogy Cs. Kir. Kapitány Lenkey Károly Úr, s neje Preidigó Mária ellen a’ fent tisztelt V. megye előtt egyedül tsak az Egri káptalan Templomai pénztárától kölcsönzött 800 ezüst forintokról szóló 1845 ik évi Octóber 28 kán kelt, s’ ugyan azon évi December 18 kán be’ is táblázott Kötelezvényük létez ellenök a’ mai alól írott napig be’ - táblázva.
Kelt Egerben Junius 15 kén 1848.
Heves V. megye Fő Levél - Tárnoka
Szabó László[vii]
J e g y z e t e k
[i] Unokatestvérük, Lenkey Lajos lánya
[ii] Lenkey Károly felesége, Peidigo Mária
[iii] Lenkey Ákos, a nagybátyjuk, a bécsi borkereskedő.
[v] Akkor halt meg az édesapjuk, id. Lenkey Károly Budán.
[vii] Az eredeti hitel igazolás Czagányi Lászlóné, szül. Lenkey Ágnes tulajdona.
