Zonda Tamás

Zonda Tamás (Budapest, 1940. –) pszichiáter, neurológus, költő, író.
Drága, volt irodalom tanárom már gimnazista koromban aggódott miattam, úszómester leszek-é vagy bárzongorista? Kétségtelen, hogy a nyarakat többnyire a strandon töltöttem, év közben pedig zenekarommal játszottunk minden hétvégén.
A gimnáziumban az un. kultúrversenyeket alaposan átpofoztuk, mert a kötelező köröket letudva, elsőként adtunk elő (az országban !?) egy általunk írt musicalt, mely Vesaliusról, a nagy anatómusról szólt. 
Az „Így írtok ti”-t 15 évesen könyv nélkül tudtam, Karinthy azóta is szellemi apám és természetesen akkor kezdtem verseket írni, reménytelenül szerelmes lévén. 
Az irodalom egész életemet végigkísérte, és még akkor is, amikor a tudományban a legaktívabban dolgoztam, az íróasztalom egyik felén az elolvasandó szakkönyvek, cikkek álltak, a másik felén viszont a verseskötetek, regények, esszék. 
Egy idő után beláttam, hogy megoldhatatlan feladat mindkét felé megfelelni. Kettős állampolgárságom nyomasztó súlyából végül úgy sikerült - részben - lefaragnom, hogy egyfajta határterületi feladatra leltem: az öngyilkosság jelenségének kultúrtörténeti vizsgálatára. E munka eredménye két, azt hiszem sikeres könyvem, mert mindkettőért Nyírő Gyula díjat kaptam. 
Persze ez nem magyarázza a versírást és a titkon bennem robotoló költőt, ezt magamnak sem tudom megmagyarázni, nem is dolgom.   
Verseket későn kezdtem közölni, de lassan két kis kötetté nőttek. Még Balassagyarmaton alapító tagja voltam a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak 1980-ban. A Társaság első kötetében jelentek meg verseim először könyvben (Bőrünkön a betűk).
A Magyar Írószövetség tagja 1988-tól vagyok, amikor még nehezebb volt e társaság tagjává lenni.


Nagy Lajos Társaság érme 2008. (Az aquincumi költőverseny díja)
, Balassagyarmatért Emlékérem (Pro Urbe) 2011

Forrás: http://www.zondatamas.hu/