Jagi elment...

JagiA Szózat havilap szerkesztősége megrendülve tudatja, hogy kortárs rovatának szerkesztője, Jagos István Róbert költő, tragikus körülmények között elhunyt a múlt héten.
Orosházán 1974-ben született. Másfél éves korában az anyai nagyszüleihez került Hódmezővásárhelyre. Első versét 15 évesen írta, majd több alkalommal is nevelőintézetbe került, ami később visszatükröződött verseiben, amelyekre rányomta bélyegét a látomások, az elhagyatottság, a szeretetéhség és a magány. Huszonnégy évesen hirtelen felhagyott a verseléssel, úgy érezte kiégett. Ebből a korszakból kevés verse maradt fenn, bár néhány utólag nyomtatásba került a „Múló percek sínjein” versgyűjteményben. Majd 2007-ben újra megérintette múzsája, egy nagyobb lelki megrázkódtatás után. Azóta három önálló verseskönyvvel és 22 antológiában jelentkezett tehetsége, legutoljára a „Tizenkét hónap, tizenkét érv Gyóni Géza mellett”, illetve az „Emberkáromlás” című önálló kötete. Több más verseskötet, antológia szerkesztője is volt, a Dél-Alföldi Művészeti Kör (DéeMKá) egyik alapítója, a hódmezővásárhelyi Kárász Kör alelnöke, egy éve a Szózat havilap szerkesztője. Utolsó művei közül ( a februári számban) itt is: http://www.szozat.org/index.php/irodalom/tartalommutato/13701-jagos-istvan-robert-dezsa
Egyik utolsó beszélgetés vele itt olvasható: http://www.szozat.org/index.php/porte/tartalommutato/11424-arcel-onvallomassal-beszelgetes-jagos-istvan-robert-koltovel


Jagos István Róbert:

Légy kegyelmes!

Nem mindenütt van kegyelem.
Helyét még a harag vagy a sértés fedi.
Ne, nem mondj magadba se semmit.
A gyász olykor Isten, nem emberi.
De vannak idők amikor még ezek is összerogynak.
És úgy fáj a szív, ahogyan semmi más.
Légy kegyelmes, légy kegyelmes!
Könnyebb úgy a gyász.


Élt 44 évet. Két fiúgyermek apja volt. Már nem írhatom Neki, ahogy eddig:
Vigyázz magadra barátom… Csak így: szevasz  Jagi!

Cságoly Péterfia Béla


Közös barátunk Arany-Tóth Katalin költő így búcsúzott Tőle közösségi oldalán:

„Verseim ajtók. Bennük és általuk újraéledek - élek újra. Oldok és kötök - megtartok és elengedek. Pillanatot, indulatot, vágyat, szerelmet és gondolatot. Életet és halált. Büszke esendőként vagyok ember, férfi és magyar.” (Jagos István Róbert)
*
Akkor is szombat volt. Talán percre pontosan egy hete. A vonaton ültem, Balázskám felé tartva, amikor rám csörögtél messengeren - mert már régen beszéltünk. Már négy nappal előtte is kerestél, de akkor éppen dolgoztam, és azt ígértem, majd este beszélünk... de mégsem hívtalak fel aznap... és másnap sem... minden más fontosabb volt. Az utóbbi hetekben úgy éreztem, egy kicsit távolabbról kell, hogy figyeljelek, mert nem tudtam mit kezdeni azzal, ahogy az egyre szélsőségesebbé deformálódott szavak hatalmába kerültél. Elviselhetetlenül kínlódtál a veszteségeiddel és a szavakba menekülve próbáltál megkapaszkodni, tovább lépni a bizonytalanság sötétje felé. Sokan nyújtani akartuk a kezünket, de senki nem tudott segíteni. Nem tudjuk átvállalni egymás terheit. Nem tudjuk egymás útját járni. Nem tudjuk megmenteni azt, aki menni akar...
Az év első napján meglátogattalak. Nem szóltam, hogy megyek, csak elindultam egy naranccsal és egy négylevelű piros lóherével, hogy hozzon Neked szerencsét az életben maradáshoz. Azt hiszem, örültél nekem. Legalább egy órán át álltam a kórházi ágyad mellett és próbáltam felfogni, hogy honnan jöttél vissza. Hiába emelkedtek előtted a koromfalak, hiába indultál el az agancsos alagút felé, nem jutottál túl rajta s nem mutatta meg magát a fal túloldala sem. Jó volt hallani Tőled, hogy ha rövid időre is, de megkapaszkodtál abban: elfogadod, hogy nincs itt még az idő, dolgod van még itt. Próbáltam nem arra gondolni, amit már az első próbálkozásod után is éreztem... túl erősen hív a hang... nem tudsz sokáig maradni... bár ne lett volna igazam!
Nézem a fényképedet. Alatta a neved és két évszám. Születésed és halálod dátuma. Folynak a könnyeim és küzdök a lelkiismeretemmel: Megtettem-e mindent? Tehettem volna-e valamit? Ha időben meglátom a bejegyzésed, hogy újra mélyponton vagy... talán még itt tarthatlak, talán még időztél volna köztünk tovább...
Egy hete még minden kettősséged ellenére tele voltál reménnyel. Én pedig annyira kívántam Neked, hogy el tudj indulni egy új úton, ami reményt ad. Próbáltam letakarni a lelkem mélyéről suttogó félelmet: nem, nem szabadna még, hogy egyedül járj-kelj. Nem vagy még elég erős, hogy megvédd magad - magadtól. Haragudtam az orvosokra, amiért engedik. Amikor elköszöntünk egymástól, éppen indultál a nagy fiad elé és említetted, hogy hamarosan találkozol a kis manócskáddal is. Kértem, hogy adj hírt magadról néhány nap múlva... Már nem fogsz többé felhívni: "Szia Katám." Kicsit olyan, mintha a nővéred lettem volna. Egy-két havonta csak úgy rám csörögtél és legalább másfél órát dumáltunk mindenféléről. Az elsők között voltam, akinek megmutattad a verseidet és minden nyilvános alkalommal hálás voltál érte, hogy biztattalak.
Most nézem a fényképedet, és próbálom felfogni, hogy ennyi volt egy élet. Az életed. Véget ért számodra az Út. Bocsáss meg, ha nem voltam mindig gondoskodóan Rád figyelő jó barát. Hiányozni fogsz. És ne hidd, hogy elfelejtelek. Tudnod kell azt is, hogy még rajtam kívül nagyon sokakban élni fogsz tovább. S mindaz, amit magad mögött hagytál, örök értékként, időtlenül fogja mutatni az utat: az Utad. Szívem minden szeretetével kívánom, hogy takarjon be a Mindenség, öleljen magához, hogy soha többé ne fázz. Leld meg a békét, a biztonságot, az otthonod odaát!
Ég veled, Csodafiú! Ég veled, Jagi...

- Arany-Tóth Katalin -

Jagos István Róbert (1974-2018):

Már pár órája úton vagyok.

Az utolsó út
(pattan a húr)
Utolsó állomások.
Ha jól számolom
holnapra megérkezem.
Igazak lesznek a látomások.
Ma még elköszönök
ettől a makacs téltől.
Viszek magammal minden szépből,
minden virágból.
Isten is kilépett ebből a világból.

(az utolsó vers... - a szerk.)

*

25éveJagos

 

 

 

 

 

 

szozattv


szozat a tiszta hang Mátyás nap Zétényi Csukás Ferenc szentkoronaeloadas societaslancearegis BMT meghivo email életmese pályázat 2018
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf