Zsabka Kálmán: Koppány
Őrködj szívem, mint a Göncölszekér,
Kivel ma már csak a puszta beszél,
Ki az éjben elhagyatva, árván
Lesi régen, hogy a Hadak útján,
Mikor tűnik fel hős Csaba királyfi.
Őrködj, mint a Göncölszekér – némán,
Míg fel nem támad s nem indul csatázni,
Turán hatalmas Istene: Hadúr!
Lobogj szívem, mint az ősi máglya,
Melyet egykor Koppány gyújtott lángra,
A lázadó vezér, önkezével
S mely most újra lobog szilaj hévvel,
Bár dühhel fojtják Nyugat rongy szolgái,
S amely addig nem huny ki, nem ég el,
Míg fel nem támad s nem indul csatázni,
Turán Hatalmas Istene: Hadúr!
Lázadj szívem, mint tette a pogány,
Ki végigtört, száguldott Ázsián
S porba sújtá testvérét, ki szintén
Ott született Ázsia szent földjén
S nyugatra ment el új Istent szolgálni.
Addig lázadj te is Nyugat földjén,
Míg fel nem támad s nem indul csatázni,
Turán Hatalmas Istene: Hadúr!
Őrködj, vigyázz s légy készen rab szívem,
És halld a dalt a távol messziben,
Amely ugyan még csak halkan mesél,
De arról, hogy a szent múlt visszatér,
Hogy felragyog még napunk, a pogány
És Nyugatot elsöpri majd a szél!
Vigyázz tehát és légy az új Koppány,
Hadúr szavára ha indul Turán!