Urr Ida: Megtagadott tegnapok

A tegnapokat porba vágom:
menjenek!
nem akarom,
hogy valaha is verjenek.

A tegnapok csak gyöngyök voltak,
gyöngyövek:
a holnapok
kövek lesznek, súlyos kövek!

Mégis a gyöngysort áthajítom
vállamon
s a köveket
a holnapokat vállalom!

Mert csúnya volna rajtam egy nagy
gyöngyverés,
mert csúnya jaj,
egy húszévesen a penész.

Azért a gyöngysort áthajítom
vállamon
s a köveket
a holnapokat vállalom!