Urr Ida: Megtagadott tegnapok
A tegnapokat porba vágom:
menjenek!
nem akarom,
hogy valaha is verjenek.
A tegnapok csak gyöngyök voltak,
gyöngyövek:
a holnapok
kövek lesznek, súlyos kövek!
Mégis a gyöngysort áthajítom
vállamon
s a köveket
a holnapokat vállalom!
Mert csúnya volna rajtam egy nagy
gyöngyverés,
mert csúnya jaj,
egy húszévesen a penész.
Azért a gyöngysort áthajítom
vállamon
s a köveket
a holnapokat vállalom!