Árpás Károly: A magyar nacionalizmus gyengülése

1. Kezdetek és alapozás

A magyar nemzetiségi és nemzeti felfogást a 19. század első negyedében Kölcsey Ferenc alakította ki.

       Ám nem csupán a héber, görög, latin, francia, angol ismeretei alapján, hanem példának tekintette a német Herder »kultúrnemzet« felfogását, mert a magyarság sem volt »államnemzet«. Hiszen önállósága gyakorlatilag 1490-ben megszűnt.

       A költők /Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Jókai Mór, Ady Endre, Tóth Árpád/ és az oktatók /Arany János, Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső/ szinte a 20. század első harmadáig fontosnak tartották Kölcsey ajánlatát! Az magyar, aki ha nem is vér szerinti, vagy társadalmi származású, de annak vallja magát. Ám ez nem vallást jelent, hanem a magyar anyanyelv és a nemzeti kultúra és a közösségi múlt elfogadását, valamint a jelen elvárásainak követését.

       1838-ban az idős költő, és reform-politikus problémás álma jelent meg a Zrínyi második éneke című versében – ez volt a sors válasza:

       Törvényem él. Hazád őrcsillagzatja
       Szülötti bűnein leszáll;
       Szelíd sugárit többé nem nyugtatja
       Az ősz apák sírhalminál.
       És más hon áll a négy folyam partjára,
       Más szózat és más keblű nép;
       S szebb arcot ölt a föld kies határa,
       Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép.

Mintha megsejtette volna a fogyasztói társadalmat….

2. A változás alapjai

Az 1930-as, 1945-ös évektől kialakult a politikai hatalom-vágy: egy párti [szélső jobb, szélső bal] vezetés hívei törekedtek a potenciális totális diktatúrák kialakítására.

       Se a Horthy-rendszer, se a Szálasi-vezetés, se a Rákosi-kor, se a Kádár-rendszer már nem foglalkozott a nemzeti kérdésekkel; külön nem segítették a Trianon miatt elszakadt nemzetiségeket, kiket az új államnemzetek nyaggattak.

       Ám a jelentős változások az 1980-as évek közepétől alakultak ki.

Az újságok nem használták a magyar helyesírást, nem voltak lektorok se.

Az 1989-es rendszerváltás után a gazdasági jelentőséget követő rádió- és televízió-csatornák már nem követték a nemzeti magyar nyelv kiejtési elvárását. Ugyanis a korábbi szabályok szerint csak akkor kellett emelkedő-ereszkedő kérdő mondatot ejteni, ha nem volt a mondatban kérdő névmás, vagy –e kérdő szó. Azóta állandóan követve a nyugati slágerek szokását megszüntették a kötelező ereszkedő hanglejtést.

       Az óvodákban nem tanultak hagyományos verseket és magyar népdalokat, csak az ún. modern slágereket hallgattatták.

       Az általános iskolákban fontosabbnak tekintették a nyugati zenét és a videózást. Ám nem volt kötelező a magyar népdalok ismerete.

3. A változások lényege

A rendszerváltás után kialakított új oktatási rendszer óriási tekintettel volt az amerikai és a nyugat-európai elvárásokra 2004 után.

Nem csak a kétszintű érettségi lett erre példa, hanem az ún. bolognai rendszerű felsőoktatás.

       Emiatt alig tudtak olvasni és írni az általános iskolákban. Ráadásul megszűnt a középiskolákban a memoriterek elvárása (engem is följelentettek a szülők, amiért követeltem a tanulást a tanítványaimtól).

       A tömegkommunikáció annyira változott, hogy Keszler Borbála és kollégái megváltoztatták a magyar nyelv ragozását; és később 2015-ben új Helyesírási Szabályzattal álltak elő.

       A tanítási/közoktatási rendeletek, szabályzatok nem az oktatást tekintették fontosnak – a fogyasztói társadalom nem szereti az önállóan gondolkodó és a reklámokra nem figyelő magánszemélyeket. Az ún. nevelési elvárás volt a determinált.

       A fiatal oktatók mindent elkövettek, hogy a diákok élvezzék az iskolába járást. Például engedték a mobil-telefon használatot; zenéltek és videóztak a tanítási órákon. Meg az órákon tartottak névnapi és születésnapi bulikat. Meg télen jártak órákon hógolyózni; tavasz végén meg fagyizni. Mivel nem koncentráltak a nemzeti alapokat biztosító tananyagra, a diákok csak az idegen nyelveket fogadták el. Nem csak kirándulni jártak, hanem iskola után sokszor mentek külföldre. A magyar anyanyelvben az anglicizmus majd annyira erős, mint régen az ír nyelvben.

       A művészek és tudósok követték az ún. posztmodern felfogást, amely gyakorlatilag a dadaizmus következménye, mert jelentősnek tekintették az egyéni cselekvéseket!

4. A független nemzeti lét megszűnt!

A politikai vezetés a hatalmat tekinti fontosnak.

       Az állampolgárok többsége szeretne vezetővé válni.

       Noha megváltozott a gazdaság és társadalom: gyakorlatilag kialakult a fogyasztói, kapitalista minőség.

       Nem csak a diákok nem tudnak énekelni magyar népdalokat, népénekeket, hanem a felnőttek se. Kivéve a korosztályomat, akik 1969-ig/1973-ig befejezték az általános és középiskolákat – ők megtanulták a múlt elvárásait!

       Nem csak magyarnak kell lenni, hanem becsületesnek, tisztességesnek, felelősnek és felebarátnak! Csak hogy ez ütközik a jelen elvárásaival.

       Napjainkban nem csak a szövegekben, filmekben, hanem az életben is követik az amerikai és nyugat-európai mintákat: verekedés, erőszakoskodás, szexualitás, kölcsönzések, vásárlások és a politikai hatalom reményei!

       Ám nem a magyar nyelv és a magyar nemzeti múlt fontos. Nem véletlen, hogy az Európai Unió tagjaként a globalitást tartják a legfontosabbnak.

***

Hogy mindezen miképpen kellene, lehetne változtatni, azt sajnos nem tudom!

       Ám írásaim /pl.: Az ír modell; Esztofil vélekedésem/ és az élettapasztalatom bizonyítja, hogy a 19. századi nemzeti felfogás drasztikusan változott.

       Ugyanakkor engem is terhel a korszakom – így lettem munkanélküli és rokkant nyugdíjas. Szépirodalmi és tudományos alkotásaimat nem fogadják el. Pedig mindent megtennék, hogy kövessem Kölcsey Ferenc példáját és tanácsát. Ajánlatosnak tartom a változásokat!