B. Palotai Boris: Naplójegyzet

1924. jan. 19.

–  –  – és széthull minden, örökre vége
a kiejtett szónak, betelt vágyak
hegyén megállunk, s kérdjük mivégre
e sok harc –  –  –
Mint repedt vakolat
pattannak rólam tegnapok
s csak azt tudom, hogy vagyok
talán ma estig, talán tíz-húsz évig
ha kérdik
mit csináltam egy hosszú élten át
– „én nem tudom,
jártam zsákutcán és jó úton,
voltam ellenség és jóbarát
rettegtem s félve-féltem,
éltem!”

jan. 21.

hull a hó
kezemen fényes fagybilincs
és nincs
kedvemen egy mákszem por se
ruhám csillog a téli napban,
én megmaradtam
záporban, szélben nagy gyereknek,
akit szeretnek fák és állatok –  –
a komoly bánatot
a hulló hó már betemette
felette
egy nagy felhő
a szemfedő –  –
Hull a hó és kavarog
és messziről valahogy
eszembe jut gyermekimám
„Én Istenem vigyázz reám
Ámen”.

szozattv


szozat a tiszta hang aug202017bazilika vacsztistvan Pál István Szalonna arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo