Berda József: Magamra maradtam?
Kivel barangoljak most már? Sorsom
titka, erre felelj! Itt hagytak, temetőbe
vonultak József, Mátyás, István s az
egykor velem csavargók közül, akik
élnek még; mind-mind cserbenhagytak, mint
magános, megöregedett árvát, – főként András
és Lajos és a még élő másik István is.
Nagyon-nagyon, túlszomorúan maradtam magamra.
Nincs senki, akikkel tovább barangolnék, akikkel
volna beszélgetni még. A madarak éneke, az erdők
Nyugalmat adó, kezemet megfogó társak, bátor
barátok kellenek most is, együttérző nyugtalan
csatangolók, mielőtt rámzárnák az
életemet megalázó koporsófödelet!