Czóbel Minka: Ung felől
Sivít a szél, hallgatjuk a szelet,
Talán szárnyán repül egy üzenet?
Erdős hegyekről, túl ők küldik nékünk,
Kik küzdenek – vagy már pihennek – értünk.
Felhők között bujdosnak csillagok,
A hold rideg, beteg fényben ragyog,
Bearanyozza pusztult ház falát,
Véres mezőkre küldi sugarát.
Holtak merev szeme az égre néz,
Felettük leviharzott már a vész,
Hol vannak mind, kik tegnap itten voltak?
– – Dicsők az élők, dicsőbbek a holtak.