Csighy Sándor: Állok mint sírkő
Állok mint sírkő némán, komoran,
fölöttem tűnnek napok, évek,
arcomra írt a sors valamit,
amit elolvasni félek.
Sírfelirat, egy ország-halotté,
hazámról szól a néma emlék,
szememben úgy lobog bús fénye
mintha kriptamécses lennék.
Olvassátok, kik szemembe néztek,
és nem fagy meg bennetek a vér?
Egy szép ország csonkán eltemetve
és ez ország még nem halt meg, - él.
Trianonban temették el élve.
Nyugat költője verset írt
a bús sírkőre, melyet állított, -
és a Balkán őrzi ma a sírt.