Magyar Bálint: Csak a harangjáték a régi még
Napóránk volt a régi templomon,
– Nagy félkör, egy vessző és számjelek. –
Megálltak és elnézték csendesen
A kifáradt s ünneplő emberek.
De a jelek elfakultak… s a szám
Nem úgy állt már, ahogy ma kellene –
A napóra eggyel hátrább maradt
S nem volt, aki rajta segítene.
Valamelyik elődöm műve volt,
Kié még sok egyéb magunk körül:
Üvegharang-játék a színtetőn,
Amely ha zeng, a házam úgy örül.
Fehér nemes rózsák és orgonák
Mindenütt, amerre ösvény vezet
S a Győzelmes-Mihály-angyal-szobor
A temetőnk bejárata felett.
Elvonult már előtte maga is,
Új, szentegyház nőtt a régi helyén.
Napóránk sincs… most sötét kripta van
Az új templom napkeleti felén.
Toronyórát néznek az emberek,
Mely a korhoz hűen igazodik.
A rózsákból kifagytak a szemek.
Az orgonát kivágták, nem virít.
Csak a harangjáték a régi még,
S a »Michael Praepositus« szobor,
Visszajöhet bár a napóra is,
Visszajöhet minden valamikor.
(Sokszor látok véneket állani
Új templomunk napkeleti felén.
Ők is arra gondolnak ott talán,
Mit titokban visszasóhajtok én.)
Visszajöhet minden valamikor!…
Egy reggel az új templomhoz megyek,
Befalazom a kripta ajtaját
S órát festek a bejárat felett.
Beültetem ismét tiszta fehér
Orgonával az egész nagy határt
S mindenünnen rózsa hallgatja majd
A megmaradt harangjáték szavát!…