Somló Sári: Üzenet
Hír érkezett művelt nyugatról…
Barbár keletre jött a hír:
„Jaj a legyőzött büszke népnek
Egy jussa van, a néma sír!”
Sokféle mód kínálkozik rá,
Legegyszerűbb az éhhalál!
„A rab, kenyér s vizet se kapjon!”
S a kapzsi őrség – lesben áll.
A néma sír?!… Há – há vitézek –
Ti hősi győztes harcosok
Kik tort ültök a csatatéren,
Hogy zsebeket kutassatok!
Ti győztesek! kik a legyőzött
Vérző sebét nem érzitek,
Orvos helyett pribéket hívtok
És darabokra tépitek.
Egy-egy darab egy-egy kopónak!
Így osztjátok a lakomát
S hörgő szívét porondra dobva
Röhögtök rajt: – „dobogj tovább!”
A néma sír?… lassan vitézek!
Hosszú a lét még itt alant
E barbár nép itt – ezer éves
És minden rög egy hősi hant!…
S ezer nagy év ezer csatáján
Ezerszer voltak győztesek,
S ezerszer orvosért kiáltván
Ezerszer gyógyultak sebek…
A néma sír?… lassan ti győzők!
Élőt temetni nem szokás,
Halottjaink sírjára is vár
Dicsőséges feltámadás –
Ássátok! rajta! mélyre – mélyre
S fölé egy Atlaszt döntsetek!
Harmadnapon a sír üres lesz
S lakója ott jár köztetek!
És minden egyes árulónak
Feltárja tátongó sebét
És minden egyes sírásója
Megérzi büntető kezét.
Nem kell ahhoz kard, lőpor, ágyú,
Egy jól irányzott bicska öl –
Tízmillió bosszú ragadja
Tízmillió kemény ököl…
Lassan pereg a homokóra
De pillanatra meg nem áll –
S ahol ma vidám hangos élet
Holnap gyász, ború, halál…
S hír érkezik döbbent nyugatról
Barbár keletre jő a hír –
Hogy itt meg ott, emitt amott
Bezárult egy-egy néma sír…
Lassan ti győzők! mert e nemzet
Bár ezer évig itt lakott,
Bölcsője kincses kelet, – hol
Százmillió testvért hagyott.
Egy hírnök még telik belőlünk!
S az őrszem kit megöltetek
Nem fog a végen résen állni
S így fog kiáltni „Jöjjetek!
Szabad az út! söpörjetek jól!
Fertőbe fulladt a világ!”
S e földön itt, e meggyötört szív
Büszkén, dobogni fog tovább!