Alföldi Géza: Elvtárs, jóéjszakát!

tavarisi konecSzelíden az este leszállt ma Pestre,
A Tiszára és a Hortobágyon.
A szemekre halkan, mosolyos arccal
Leszáll a csöndes, tündérfátylas álom.
Mit hoz az éjjel: csöndet, nyugodalmat?
Vagy a rémképeknek tomboló hadát?
Hadd kívánjak, elvtárs, csöndben, esett szókkal
Egy: Nyugodalmas szép jóéjszakát!

Hajtsd le fejed a megkopott párnákra,
S míg szemedre a béke s csönd hajol,
Ne tudd, hogy az éjben százak tűnnek el,
S hogy holnapra talán te rajtad a sor,
Kitépjék körmöd s megkínozzanak,
Mert hogy hallattad az Igazság szavát.
Ne érezd, hogy a halál les rád is!
Hát: Nyugodalmas szép jóéjszakát!

Lyukas cipődet óvatosan tedd le,
Mert újat venni, elvtárs, úgyse tudsz!
Rongyos ruhádat simogasd ki lágyan,
Mert az új ruháért mindhiába futsz!
Tiéd a munka. – Másé az öröm. –
De te ezt akartad, ugye? Mondsza hát!
Vagy nem? De most csak aludj, hogyha tudsz!
Na: Nyugodalmas szép jóéjszakát!

Olvasd ki az újságodat előbb tán,
Néhány akasztás nap mint nap akad.
Közöttük a sorban más sincs, csak magyar!
És hogy hazudnak a vádoló szavak…!
Emberek voltak, mint te: dolgozók!
De ne hulljon ma a lelkedre a vád,
Hogy érted halnak dolgos magyarok…
Nos: Nyugodalmas szép jóéjszakát!

A lokálokban szikrázik a jólét.
Neked ígérték!… Most talán tiéd?
Nem a te fajtád, nem is a te véred
Habzsolja ma ott a gyönyörök ízét!
Neked még fűtött, jó lakásod sincsen,
De ott bunda van és ők szavalnak, ládd,
Hogy egyenlőség s minden a tiéd!…
Csend!… Nyugodalmas szép jóéjszakát!

És most simogasd meg, ha van, gyermeked.
És takard be, ha van jó takaród!
Gyere, mondj imát felette, hogyha tudsz,
Nos, hogy védjék, óvják ósdi angyalok.
Ne lásd, hogy száz- és százezer gyerek
Apró kezével vádlón mutat ma rád,
Mert éhesek, mert fáznak s rongyosak…
Na: Nyugodalmas szép jóéjszakát!

Öleled meg lágyan babád vagy asszonyod,
S amíg mámorban, lázban csókolod,
Ne halld százezer anya jajszavát, kit
Mind-mind meggyaláztak elvtárs-bocskorok.
Ne bánd, hogy holnap ő reá kerülhet sor,
Ma még a tiéd! Simítsd meg szép haját!
A holnap? Kit érdekel ma, elvtárs?
Hát… Nyugodalmas szép jóéjszakát!

Álmodd, hogy még mint szabad ember élhetsz,
Ne érezd, hogy csak tűrt rabszolga vagy,
Hogy holnap, ha kényuradnak így a jó,
Jaj, a rémület fáradt arcodra fagy!
S már robog is a vonat el; veled,
Majd hogy megismerd a „szovjet szép hazát”?
S hogy ott fordulj fel, éhen, nyomtalan!
Hej!… Nyugodalmas szép jóéjszakát!

Csak álmodd ezt, hogy becsületes vagy még!
Hogy más vérétől nem mocskos kezed!
Hogy ember vagy és nem urak már rajtad
Vad, véreskezű, bitang gazemberek.
Csak álmodd azt, hogy amit átélsz: álom,
Rossz álom, amit gyötrött lelked ma lát,
S dalra ébredsz, hogyha jő a reggel,
S most: Nyugodalmas szép jóéjszakát!

Álmodd csak azt, hogy bilincseid hullnak,
A munkaverseny s norma elereszt,
S a csillag helyett áldott három-színben
Felragyog majd még a régi szent kereszt!
Bűnös lettél? Ne verjen meg az Isten!
Vagy ha tolvaj lettél, ne érjen a vád,
Ha az utolsónak utolsója lennél,
Ma: Nyugodalmas szép jóéjszakát!

szozattv


szozat a tiszta hang 2017. SZENT KORONA KONFERENCIA mod meghivo 2017 dec 16 Kerecsen 17 Kerecseny 17 lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf