Fáy Ferenc: Jeremiás siralmai /Részlet/

„Aztán eljön a kor, midőn majd
a megtisztult mezők, hegyek
felől nyugodtan hozza terhét
haza az őszi fellegek
alatt, ki szántott és vetett.”
             Illyés Gy.

URAM, lásd meg gyalázatunkat
s emlékezzél meg, hogy kezed
mily mélyre vert. Nézd, mint a holtak
némák vagyunk s az új korok
eszméi közt, mint vándorok

tántorgunk most. A házainkba’
idegen él és örökünk
másokra szállt. Anyáink, mint a
sír szélén álló özvegyek
egymásnak gyónnak, mert neked

a könny öröm. Imánk, amelyet
ma nyújtunk néked, elveted
s nem látod meg, hogy lángunk mellett
pénzért melegszünk s pénzt adunk
– adót Uram – ha szomjazunk

saját vizünkért. Elfáradtunk.
Nyakunknál fogva hajtanak
azok, kikért igédet ajkunk
a sárba lökte s nincs ma itt
senki, ki népem gondjait

felvállalná. Vad, szolga népek
vetnek adót ránk most a múlt,
– a nem törlesztett ősi vétkek –
fejében és a sok kamat
Uram, az is csak ránk maradt.

Bőrünk, mint a kemence korma
fekete lett az éhezés
égő lázától s míg zokogva
túrtunk a rom közt egy karéj
kenyérért, hogyha már az éj

fölénk borult – a néma csendbe
a meggyalázott asszonyok
jaját figyeltük és remegve
védtük kopott kis életünk,
mit így tartottál meg nekünk

mások könnyén, más szenvedésén,
mások halálán át, – s nekem
így engedted, hogy lássak és én
hangos szóval vallást teszek
arról, hogy más is vétkezett

nemcsak fajtám. Mert nézd, kezükkel
akasztották a harc után
legjobbjaink, kik életükkel
fizették így az ős-adó
kamatját. Vagy nézd, roskadó

fiainkat, kik kézimalmot
hordoznak most s a gyermeke
görnyedt testét, amint bitangok
igáját húzva megszakad
csöpp életük. Ó, nem maradt

számunkra más, csak könny. A vének
sem ülnek már a ház előtt
az esti csendben. És az ének
meghalt Sionban, mert az is
más húr hangjától lett hamis.

Ezért hull ma, a szenvedések
tüzében égve, ím eléd
bűnös fajtám. A kőbe vésett,
emberformálta Istenek
hatalmát láttuk s ismered

Uram te is, ki nemzedékek,
korok felett állsz. s míg ezek
elporladnak, királyi széked
hatalma él és fennmarad
örök időkig.
            S bár arat
ítéleted Sionban – lent a mélyben
mi mégis bízunk… Hívj Uram,
s add, hogy a szód ígéretében
élhessünk újra mink, neked
tetsző testvéribb életet.

Brantford, 1956. november hó

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf