Puszta Sándor: Mielőtt végképp

hát mikor eljöttünk ideértünk
nem úgy fogadtál
égbe nyúló hegyekkel kerítve magad
nyárs és karóba húzó szakállas
fenyőzsidáid feszítve palánknak
gyilkos hágóid farkasveremnek
meredély völgyeid kitárva
nem kacérkodtál
nem enyelegtél
nem szóltál
na lóra! vagy lóra!
bejöhettek! kulcs a küszöb alatt

de most már
bársony lónyakként simulsz tenyerünkbe
nyihos mén szoksz a kezünkhöz
virágokkal bólongsz
ólábú a táj pólyás még
és selypít
a hold pendelyes
a Rinya pösze még sok folyód
s patakod raccsol
mezítlábas a nap
mégis mily nagy lettél
mennyire vitted!
jegenyét égboltot
házat hazát álmodsz
csillag csillan fejed alatt
cserbe ne hagyj
cserbe ne hagyjon
erőd mivel emtetsz
anyai öledbe veszel jó vagy becézel
nyitod barázdád
elrejt az erdőd
forrásod itat
borod gyógyír füveid sebeink kötözik
sebhelyeink közösek
azok sóhajaink is
s befogadod csontjainkat

mégiscsak az vagy akinek hittünk
kinek ismertünk vágytunk
kinek vallottalak
hadd mutatlak meg Európának
hadd mutatlak meg a világnak
hadd mutatlak meg a Földnek
hadd mondom el
és ezen a nyelven
köszönöm köszönöm köszönünk mindent
mielőtt végképp elmegyek
           elmegyünk innen

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo