Tamási Áron: Tiszta beszéd
Nyilatkozatok, híresztelések hangzanak el. Ezek gyakran elferdülnek a mostani vajúdásban. Elveim dolgában tehát, a személyi vonatkozásban szeretnék egy csepp tiszta vizet önteni a pohárba.
Már a fegyverek zajába, október 26-án, a nemzeti forradalom történeti igazsága mellett és az egységes nép hangján szóltam. Azt vallom tehát, hogy a magyarság egysége legyen szellemi és erkölcsi törvény. Legyen gondunk arra, hogy se a politikai életbe, se a szellemi életbe ne térjenek vissza az osztályjellegű harcok. Természetes, hogy érdek és színeződés dolgában társadalmi rétegek között különbségek vannak. De ezek a különbségek nem ferdülhetnek annyira el, hogy a nemzet egységes képét megzavarják.
A parasztság kérdésében is így gondolkozom. Tudomásul veszem, hogy két pártja van a parasztságnak, de társadalmilag a súlypontot a Parasztszövetségben látom, mely legyen az egész parasztság anyagi és szellemi érdekképviselete. Ezt a meggyőződésemet akartam kifejezni azzal is, hogy az újjáalakult s most a Petőfi nevét viselő pártnál vállaltam egy nem politikai, hanem szellemi természetű irányító szerepet. Bár nem vagyok tagja a pártnak, mégis hasznosnak láttam ezt megtenni. Hasznosnak azért, hogy a Petőfi Párton keresztül is a parasztság érdekei a legjobb úton tudjanak érvényesülni. Természetes azonban, hogy ugyanilyen készséggel támogatok minden országos jellegű munkát is, mely a parasztság érdekében már folyik, vagy indulni fog.
Mindezt úgy szeretném tenni, hogy munkám a magyar munkásság és az értelmiség érdekeit is előbbre vigye; megalkuvás nélkül és szívemben azzal a hódoló buzgalommal, melyet forradalmunk ifjú hősei iránt érzek.
Úgy hiszem, hogy az irányító testület több írója, sőt a nép minden írója így gondolkozik. Hitünk és szándékunk egyesüljön a népével, hogy forradalomhoz méltó nemzetet és európai jövőt tudjunk építeni.
Budapest, 1956. november 1.
Új Magyarország, 1956. november 2.