Urr Ida: Csembalószóló
Én a földszinten voltam
a csembaló magasban:
a hangjegyek repültek
leült mellém
a dallam,
figyeltem hol is vagyok?
átutazóban,
délben,
a bűvölet megejtett
az emeletet néztem,
minden hajszálam rezgett…
a hang szaladt
a gangon…
ki az aki most ráér?
kérdeztem
rejtve rangom,
de nem válaszolt senki
a billentyűsor csengett
a hangszer szövőszéke
átöltötte a csendet,
az emelet s a földszint
között gyűltek a szálak
a futamok most azon
már könnyedén hintáztak,
én pedig beleültem
a bűvös hintaszékbe
a dal most már örökké
kékre fest mindent
kékre…