Urr Ida: Csembalószóló

Én a földszinten voltam
    a csembaló magasban:
a hangjegyek repültek
leült mellém
a dallam,
figyeltem hol is vagyok?
átutazóban,
    délben,
a bűvölet megejtett
az emeletet néztem,
    minden hajszálam rezgett…
a hang szaladt
a gangon…
    ki az aki most ráér?
kérdeztem
rejtve rangom,
de nem válaszolt senki
    a billentyűsor csengett
a hangszer szövőszéke
átöltötte a csendet,
    az emelet s a földszint
    között gyűltek a szálak
a futamok most azon
    már könnyedén hintáztak,
én pedig beleültem
    a bűvös hintaszékbe
a dal most már  örökké
    kékre fest mindent
    kékre…