Kerényi Grácia: Mater Nostra
1
Földből gyúrnék Madonnát,
legyen benne az ország.
Égetném tűz hevében,
csordulna rá a vérem.
2
Anyaföldünk,
mért csépeltek el frázis-hadarók,
vallani téged mért vált bonyolulttá
hasadó tudatokban?
Miért mondjuk oly ritkán: magyarok,
s ha szívünk melege e szóra
arcunkra veti lángját,
mért vergődünk, gerlék a hurokban?
Az anyaságot dicsőíteni
miért van, aki csak félve meri?
Miért oly iromba a hős anya szobra,
mit hánynak szemünkre a Pieták?
„Gyökértelenség”, „árva kivetettség”
mért oly szánandó kategóriák?
A mű-anya kölykei magtalanok,
sárkányfogakból sarjadt csoda-szörnyek.
Anyját rugdalja, ki elrúgja magától
az anyaföldet.
3
Mindenkinek van boldog őse.
Utóda nincs mindenkinek.
Az anyaméh meleg.
A sírverem hideg.
Szigliget, 1964. március 1.