Erdélyi József: Színvallás
Nem vett részt ura őszi-tavaszi,
társaságos hajtóvadászatán;
csak a zsákmány lehúzott bőrét tömte
búzaszalmával hű kulcsár atyám.
Hosszú sorban a kifordított bőrök
padlásgerendán függtek kopaszon;
látni vélem őket és rájuk írva
Buddha jeles mondását olvasom:
úgy látszik – szól –, hogy minden valami,
és mégis minden semmi a világ, –
semmi az isten és semmi az ember,
s minden, kit és mit vak hittel imád…
Mikor a száraz bőrökből a szalma
ideje múltán szemétre került,
felragyogott az a homályos magtár,
ha borús volt, az ég is kiderült;
s a fonákukról színükre fordított
őz- és nyúlbőrök szőrös oldalán
nap-, hold-, csillagbetűkkel ez az írás,
ez az igazság ragyogott reám:
úgy látszik, mintha semmi volna minden;
mégis, minden kis semmi valami…
Színt kell tagadni, amíg érdemes;
de előbb-utóbb színt kell vallani.
1976